 | A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend rövid története |
|
A
Szent Sír-bazilika
Az Üdvözítő halálának és feltámadásának szent helyeit az első keresztények őrizték. Fő gyülekező helyük – az Utolsó Vacsora elköltésének és a feltámadt Krisztus megjelenésének egykori, a Szentlélek eljövetelének, Péter pünkösdi beszédének pedig leendő helye, a hely, ahol Szűz Mária élete utolsó éveit töltötte, s ahol „a sok hívő mind egy szív, egy lélek volt”, s ahol a hívek vagyonukat az apostolok „lába elé tették” (ApCsel 4, 32) – Jeruzsálemben, a Szent Sírtól délre, a Cion kapunál volt, a mai Dormition (Mária elszenderülése) templom és Cenaculum helyén. Krisztus mennybemenetele után ide jöttek a tanítványok (ApCsel 1, 12–13). Egyik lakóházuk – Márk édesanyjának háza – Arimatheai József kertjétől néhány száz méterre állt, a mai szír-ortodox jakobita kolostor és Szent Márk-templom helyén. Kr. u. 44-ben, Heródes Agrippa börtönéből való kiszabadulása éjszakáján Péter apostol is ide menekült (ApCsel 12, 12). Korábban maga Péter is Jeruzsálemben lakott, 39-ben itt kereste fel őt Szent Pál (Gal 1, 18). Péterről tudjuk, hogy 50-ben Jeruzsálemben volt az apostoli zsinaton, ahol a felmerült vitában az ő egyházfői szava döntött (ApCsel 15, 6–12). A Szent Sírt tehát – 50-ig bizonyosan – maga Péter apostol is látogatta.
1.
2. 
2. Az ősegyház második embere és a hagyomány szerint Jeruzsálem első püspöke ifjabb Szent Jakab apostol volt, „az Úr testvére, melléknevén az Igaz”. Róla írja Hégészipposz, hogy a templomban olyan sokat könyörgött térden állva a népért, hogy a térde úgy megkeményedett, mint egy tevéé. Rendkívüli tekintélyét mutatja az a tény, hogy térítő útjának eredményeiről neki tett hivatalos jelentést Pál 58-ban (ApCsel 21, 17–19). Jakabot 62-ben gyilkolták meg Jeruzsálemben a templomnál. Iosephus Flavius így ír róla (Ant. Iud. 20, 200): „igen nagy volt életszentsége és tisztelete a nép előtt. Megölése után ezért azt hitték, hogy miatta pusztul el Jeruzsálem.” Kr. u. 62-ig tehát Jakab, Jézus unokatestvére törődhetett a Szent Sírral és annak megőrzésével. Jakab után az Úr egy másik rokona lett Jeruzsálem püspöke: Simeon, aki 70 tavaszán, amikor Titus ostromolni kezdte a várost, kimenekítette a keresztényeket Jeruzsálemből és a Jordánon túlra, Pellába vitte őket. Az ostrom végén, hat hónap múlva visszatértek, és – bár Jeruzsálem romahalmazzá vált – a szent helyeket sértetlenül találták. Jézus sírját az apostolok, a tanítványok és „az Úr tanúi és rokonai” őrizték, s hagyományozták utódaikra a szent hely ismeretét végig az első századon át a második század harmadáig.
A 130-as években Hadrianus császár felépíttette a római Jeruzsálemet, Ælia Capitolinát. A piactérre Venus temploma nézett, a mai Szent Sír-templom helyén. A templom építésekor a Golgota és a Szent Sír területét feltöltötték, így azok teljesen a föld alá kerültek. Cæsareai Euszebiosz és Szent Jeromos azt írják, hogy a szent helyek fölött pogány isteneknek ültetett liget zöldellt, a Szent Sír felett Iuppiter, a Golgota felett pedig Venus szobra állt.
3. 
4. 
5. 
4.
5. A II. század közepétől kezdve Jeruzsálem, mint keresztény központ, jelentősége egyre csökkent, Rómáé viszont növekedett. „Az Evangélium elhagyja Jeruzsálemet”, s a város a szétszóratott hívek számára eszkatologikus szimbólummá, „a mennyből az Istentől alászállt szent várossá”, az „élet fájának” kertjévé válik. Ælia Capitolina keresztényei nyugalomban éltek, a város is csendes volt. A jeruzsálemi egyház élén a száz évet megérő Narcissus püspököt Alexandrosz kappadókiai püspök követte. Az ő idejében kezdődtek el a jeruzsálemi zarándoklatok, az „örökös zarándoklás”, amely – Szent Jeromos szavai szerint – „a Megváltó mennybemenetele óta folyik”. Az első keresztény zarándokok, akikről tudomásunk van, Melitón és Alexandrosz püspökök, valamint Órigenész. Szent István Hartvik-féle legendája is írja, hogy első királyunk kolostort alapított a szerzeteseknek és a zarándokoknak Jeruzsálemben, „abban a városban, ahol Krisztus emberi természete szerint tartózkodott”.
324-ben Nagy Konstantin császár lett Palesztina uralkodója. Makariosz, Jeruzsálem (Ælia Capitolina) püspöke, a nikaiai zsinaton jelentést tett a császárnak a szentföldi keresztény emlékhelyek állapotáról. Sikerült rábeszélnie Szent Ilonát, a császár édesanyját, hogy jöjjön el Jeruzsálembe. Euszebiosz és Szent Jeromos utalásaiból tudjuk, hogy 135 után a jeruzsálemi keresztény közösség a Megváltás és a Feltámadás szent helyeit azonosította Iuppiter és Venus szobrainak helyeivel. A tradíció alapján tehát Ilona pontosan tudta, hol keresse a Golgotát és a Szent Sírt. Ez utóbbira nézve pedig biztos lehetett abban, hogy a sírüreg, amelyet a hagyomány által megjelölt hely alatt talált, Jézusé, mert az apostolok, tanítványok és az I–II. század zarándokai bizonyosan megjelölték az Úr sírját. Jézus keresztjének „feltalálásáról” először a Jeruzsálemben lakó Szent Kürillosz (Cirill) beszámolójából értesülünk. 348-ban, az egyház új tagjai előtt tartott beszédeiben többször is említi a keresztfa tiszteletét és a Golgotán talált kereszt részeinek „az egész földön való szétosztását”. Először Szent Ambrus, milánói püspök említi, hogy a kereszt megtalálása Szent Ilona kezdeményezésére történt.
Nagy Konstantin leromboltatta Venus templomát, a Szent Sírt magába foglaló sziklát pedig elválasztatta a domboldaltól és gömbölyded formájúra alakíttatta. A szikla környékét a Szent Sír alsó részének szintjéig elbontották, s az így keletkezett lapos területen síremléket készítettek, amelyet Feltámadásnak (Anasztaszisz) neveztek el. Ettől keletre, a Golgota fölött a hívek számára öthajós bazilikát emeltek (Martyrion). A munkálatokat két konstantinápolyi építész, Zénobiosz és Eusztasziosz irányította. Az Új Jeruzsálemnek elnevezett Szent Sír-templomot 335. szeptember 14-én szentelték fel Nagy Konstantin császár jelenlétében.
Jeruzsálemet 614-ben elfoglalták a perzsák. Megöltek több tízezer embert, megszentségtelenítették és felgyújtották a szent helyeket. Sok foglyot elhurcoltak, köztük Zakariást, a város püspökét. Elrabolták a Szent Kereszt ereklyét is. E viszontagságok közepette az Új Jeruzsálem épületei szenvedték el a legkisebb pusztítást. A helyreállítási munkák már a perzsa uralom alatt elkezdődtek. Irányítójuk Modestus, a judeai sivatagban lévő Szent Theodosius kolostor apátja volt, akit Zakariás utódául püspökké választottak. A restaurált Szent Sír-templomot 628. március 21-én szentelték fel a perzsák felett győzedelmeskedő és a Szent Kereszt ereklyéjét visszahozó Hérakleiosz császár jelenlétében.
6. 
7. 
8. 
7.
8. A következő évszázadokban – az ezredfordulóig – a Szent Sír-templomot különösebb károsodás nem érte. Köszönhető ez főként Omar kalifának, a Próféta rokonának, aki a hagyomány szerint 638-ban, Szophróniosz pátriárka idejében megóvta a templomot.
1009 augusztusában, al-Hákim egyiptomi kalifa parancsára a Szent Sír-templom teljes épületegyüttesét a földig rombolták. Súlyosan megsérült a Golgota és a Szent Sír is. Utóbbi monolit szikla jellege megszűnt létezni. 1020-ban a kalifa engedélyezte a híveknek, hogy a romok között, a Szent Sírnál imádkozzanak. 1031-ben – a szultán hozzájárulásával – III. Rómanosz (Argüropulosz) császár elindíttatta a Szent Sír és környékének helyreállítási munkáit, pár év múlva azonban egy földrengés ismét rommá változtatta a Szent Sír környékét. A szent helyeket az 1040-es években IX. Konstantin (Monomakhosz) császár állíttatja helyre. Az 1070-es években a Szent Sír-templomot feldúlták a Jeruzsálemet megszálló törökök.
9. 
10.
10.Az első keresztes hadjárat eredményeként 1099. július 15-én Jeruzsálem a keresztes vitézek uralma alá került, akik visszahelyezték Jézus sírja fölé azt a sziklát, amelyet még Simeon jeruzsálemi és Sámuel szíriai püspök rejtettek el a keresztereklyével együtt. A hívek általi széthordástól megvédendő, a sírsziklát márványlappal borították be. A márványon három kerek nyílást vágtak, hogy a hívek ajkukkal érinthessék a szent sziklát. A Szent Sír, a Golgota és a különböző kápolnák fölé közös tetőszerkezet került. A Megváltás és Feltámadás szent helyeit egy hatalmas, román stílusú bazilika foglalta magába. A Szent Sír-bazilikát 1149. július 15-én, a keresztes hódítás 50. évfordulóján szentelték fel.
A bazilikát az elkövetkező időkben számos természeti és emberi pusztítás érte. Az 1808. évi nagy tűz után a görögök kaptak engedélyt a helyreállítási munkák elvégzésére. Ez a felújítás eredményezte a Szent Sír-bazilika ma is megtapasztalható zegzugos, titokzatos belső struktúráját.
A
Rend kezdetei a Szentföldön
A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend eredete a legendák homályába vész. A manierizmus korának néhány történésze szerint a Rendet egy-két évvel az Úr Jézus halálát és feltámadását követően alapították. Egyes vélemények szerint az alapító maga az ifjabb Szent Jakab apostol volt, mások a Rend kezdeteit Nagy Konstantin császár idejére teszik és alapítását Szent Ilonához kapcsolják. Ezeket a feltételezéseket írásos emlékek vagy más tárgyi dokumentumok nem támasztják alá.
11.
12.
13.
12.
13.
A történetírók általában Bouillon Gottfried, alsó-lotharingiai herceget, anyai ágon Nagy Károly császár rokonát tartják a Rend megalapítójának. Gottfried – a II. Orbán pápa által 1095. november 27-én, a clermont-i zsinaton meghirdetett keresztes hadjárathoz csatlakozva – tekintélyes méretű keresztes hadserege élén indult el a Szentföldre, majd seregét Konstantinápolynál egyesítette a többi keresztes haddal. Amikor a keresztesek Jeruzsálemet hatalmas veszteségekkel járó harcok után – a krónikás szerint a lovak bokáig jártak a vérben – 1099. július 15-én elfoglalták, a Szent Sír is felszabadult. Jeruzsálem első keresztény királyának Bouillon Gottfriedet választották, ő azonban csak azzal a kikötéssel fogadta el a hatalmat, hogy nem viseli a királyi címet, mert meggyőződése volt, hogy a Szentföldön Krisztus Egyházának kell uralkodnia, és senki ne hordjon aranykoronát abban a városban, ahol az Úr töviskoronát viselt. A királyi cím helyett az Advocatus Sancti Sepulchri, azaz a Szent Sír Védelmezője címet vette fel. (Inenn ered, hogy a későbbiekben töviskoszorúval a fején, a passióból vett instrumentumokkal díszítve ábrázolták.) Gottfried 1100. július 18-án, negyven-negyvenegy éves korában, a szentségekkel megerősítve halt meg Jeruzsálemben. A Szent Sír-bazilikában temették el.
A Szent Sír Védelmezőjének egyik első intézkedése lehetett az, hogy Krisztus sírjának kultuszához különösen kötődő lovagokat a Szent Sír őrzésével bízzon meg. Ezeket az ismeretlen lovagokat tekinthetjük a Rend első tagjainak. Feladatuk volt a Kanonokok Rendjének vagy Testületének (teljes nevükön: A Jeruzsálemi Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok) védelme is.
14. 
15.
16.
15.
16.A Szent Sír-kanonokok testülete, amelynek eredetét szintén átszövik a legendák, 1103-tól fordul elő a forrásokban. Hogy Szent Márk evangélista, vagy az ifjabb Szent Jakab, esetleg Nagy Károly hozta-e létre a Rendet (illetve annak elődjét), vagy csak maga Bouillon Gottfried létesített kanonoki káptalant a Szent Sír-bazilikában, a történelem homályába merül. Tény, hogy Arnulf jeruzsálemi pátriárka 1114-ben kelt okiratában már a Jeruzsálemi Szent Sír Rendről ír, amelynek tagjai Szent Ágoston reguláját követik fegyveres mileseikkel egyetemben. Ugyanebben az okiratban lelünk rá a Szent Sír Renddel egy időben vagy később alakult szentföldi lovagrendek jellemző hármas szerkezeti felosztására is: papok, lovagok, segítő testvérek (Ispotályos vagy Johannita Rend: 1113; Templomos Lovagrend: 1118; Szent Lázár Lovagrend: 1125; Német Lovagrend: 1198). I. Alfonz aragón király 1131-ből származó végrendelete már együtt említi a szentsírosokat a johannitákkal és a templomosokkal. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legrégebbről fennmaradt saját dokumentuma 1103-ból származik.
Ezek a vallási hátterű lovagrendek a szerzetest és a lovagot, a középkori társadalom e két jellegzetes alakját egyesítették. A lovagvilág tagjai Krisztus katonáivá lettek, s így összeegyeztethetővé vált az előkelő származás és lovagi önérzet a felebaráti szeretet alázatos gyakorlásával. Az erkölcsi erőt a nyers erő és bátorság fölé helyezték. A lovag egész életét vallási indítékok szőtték át, ugyanakkor nemes keresztény harcos volt. Egyházi szellemben nevelték, az Egyház közbejöttével avatták lovaggá, és esküje is az Egyház céljaival volt azonos. Lovagi életét a hit védelmében töltötte el.
17. 
18.
19.
18.
19. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjainak feladata a kezdetektől fogva kettős volt. Egyrészt védelmezniük kellett az egyetemes Egyházat, Jeruzsálem városát, Krisztus sírját, a Szent Sír-bazilikát, a szentföldi szent helyeket és ereklyéket, valamint a szentföldi zarándokokat; másrészt harcolniuk kellett a muszlimokkal. A kezdetben néhány tucatnyi lelket számláló közösség az idő múlásával nagy tekintélyre tett szert. Nemesek, főnemesek és uralkodók részesültek a Krisztus sírjánál való felavatás megtisztelő szertartásában. Hálájuk jeléül jogokkal és adományokkal halmozták el a Rendet.
A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet II. Callistus pápa 1122-ben hivatalosan elismerte, majd pártfogásába vette. II. Celesztin pápa 1144. június 10-én kelt bullájával a Lovagrendet az Egyház kormányzata, pontosabban a jeruzsálemi latin pátriárka elöljárósága alá rendelte és templomot adományozott a Rendnek Rómában. A pátriárka-nagymester a Szentszék felhatalmazásával jogosult volt a Krisztus sírjánál történő lovaggá ütés és eskütétel útján jelölteket felvenni a Rendbe (mivel a jeruzsálemi latin pátriárka széke a XIII. század végétől a XIX. század közepéig betöltetlen maradt, a Szentszék e jogot a ferencesek szentföldi custosára ruházta át). 1151. szeptember 28-áról maradt ránk a Szent Sír Lovagrend Consiliumának jegyzőkönyve, a jeruzsálemi latin pátriárka és nyolcvan jelenlévő lovag aláírásával. III. Sándor pápa Iustus potentium kezdetű, 1160. június 23-án kiadott brevéjében meghatározta a Johannita Lovagrend, a Templomos Lovagrend és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jogait. 1182. július 14-én III. Lucius pápa megalapította a Rend barlettai perjelségét. 1204. április 19-én III. Ince pápa Sicut devotione kezdetű brevéjével megerősítette III. Sándor adományait.
A szentföldi keresztesek helyzete időközben erősen megváltozott. Szaladin szultán serege a a Tibérias-tó mellett, Hattin szarvainál 1187-ben megsemmisítő vereséget mért a keresztes lovaghadra, amelynek foglyul ejtett tagjait egyenként fejezték le. Az életben maradt telepesek, zarándokok és lovagok Akkon városába szorultak vissza. 1291-ben Akkon is elesett, és a Jeruzsálemi Latin Királyság megszűnt létezni. A keresztes lovagrendek maradványai a tengeren keresztül menekülőkkel együtt Európába húzódtak vissza.
A
Rend Európában
A Szentföld eleste után a Szent Sír Lovagrend európai birtokaira vonult vissza, főleg Spanyolországba, ahol a mórok elleni reconquistában vett részt.
IV. Miklós és XXII. János pápák brevéiből tudjuk, hogy a Szent Sír Lovagrend a XIII. század végén 288 kolostort birtokolt, azok minden tartozékával együtt. Európában az egyik legjelentősebb az 1197 óta működő Perugiai Nagyperjelség volt. A Rend spanyolországi megtelepedése 1131-re nyúlik vissza; Németországban Denkendorf (1125) volt a székhelyük. III. Orbán pápa 1262. október 22-én kelt alapító brevéje szerint Angliában Warwick, Lengyelországban pedig Miechow lett a központ, de voltak házaik Skóciában és Írországban is.
A Rend tehát virágzott Európában, főként mikor egy 1400. február 28-án kelt dekrétum értelmében I. Márton aragón király lett annak kommendátora. Mindez azonban nem állíthatta meg azt a folyamatot, amely Akkon bukásával kezdetét vette. A szentsírosok elvesztvén eredeti céljukat és feladatukat, tulajdonképpen „munka nélkül” maradtak. A Rend kettős jellege, melyet addig a katonai és a papi hivatás tökéletes párhuzama és harmóniája jellemzett, egyre inkább kezdett szétzilálódni. E folyamat így oda vezetett, ahonnan egykor elindult, vagyis: a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend és a Jeruzsálemi Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendje úgy állt egymás mellett, mint két külön entitás. Ezt a tényt pápák bulláinak sorozata bizonyítja, VI. Sándortól egészen X. Piusig (1492-től 1914-ig). Bár e folyamat végeredménye nem jelentette a Lovagrend Anyaszentegyház iránti hűségének megingását, II. Pius pápa 1459. június 19-én kelt Venarum semper et solidam kezdetű bullájával a Szent Lázár, a Szent Jakab, a Szász Szent Lélek, a Breton Szűz Mária rendekkel együtt mégis feloszlatta azt, s Betlehemi Szűz Mária Katonai Rend néven új rendet alapított.
VIII. Ince pápa 1489. március 28-án kelt Cum solerti meditatione kezdetű bullájával a Szent Sírról Nevezett Szabályozott Kanonokok Rendjét (mely a „szétszakadt” Rend dús javait bírta), miként a Szent Lázár Lovagrendet is, egybeolvasztotta a Máltai Lovagrenddel. A nagymesteri címet a Máltai Rend nagymesterére ruházta át. A Szent Sír lovagok avatása mindazonáltal folytatódott, amint azt az 1483-ból ránk maradt avatási ceremónia leírása is bizonyítja. Az így kialakult helyzet átmenetileg jó megoldásnak tűnt, hisz a Kanonokok Rendje de iure, a Lovagok pedig de facto a Máltai Lovagrend fennhatósága alá kerültek. Hogy azonban e megoldás mégsem lehetett kielégítő, az VI. Sándor pápa 1496. november 2-án kiadott bullájából is kitűnik, amely újjáélesztette a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet, nagymesterének a mindenkori pápát jelölve meg.
II. Fülöp spanyol király azonban 1557. március 26-án felvette a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagymestere címet, s átszervezte a Lovagrendet. Néhány évvel később, máltai nyomásra, lemondott nagymesteri címéről. Ugyanez a nyomás játszik szerepet Alof de Wignacourt máltai nagymester részéről is, aki 1616-ban XIII. Lajos közbenjárását kérte, hogy tanácsolja el I. Károly királyt a Szent Sír Lovagrend nagymesteri címének felvételétől.
1847. július 27-án IX. Pius pápa a Nulla celebrior kezdetű bréjével ismét visszaállította a Jeruzsálemi Latin Patriarkátust. 1868-ban újjászervezte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet is. A Rendet három osztályra osztotta, Mons. GiuseppeValergát nevezte ki pátriárkának és egyben átruházta rá a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend rektora címet is.
1880-ban XIII. Leó pápa helybenhagyta a Lovagrend jelvényeit, majd 1888-ban kelt brévéjével engedélyezte dámák felvételét is a Rendbe.
20.
21.
21. 1907. május 3-án X. Szent Pius pápa magára és követőire ruházta a Lovagrend nagymestere címet, amelyet utódja, XV. Benedek pápa is viselt 1914-től.
XI. Pius (1928. június 6.: Decessores nostri) és XII. Pius (1949. szeptember 14.: Quam Romani Pontifices) pápák azok, akik a Rend jelenleg is élő szerkezetét felállították, így a nagymesteri szék Rómában, a Rend nagyperjeli széke pedig Jeruzsálemben lett kijelölve. Követelményként fogalmazódott meg az is, hogy a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagymestere bíborosi rangban legyen, míg a legfőbb elöljáró maga a pápa.
1945. augusztus 15-én XII. Pius pápa motu propriója a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek új statútumot adott, hivatalos lelki központjául a római San Onofrio templomot jelölve meg.
1967. december 8-án XXIII. János pápa megújította a Rend statútumát, kibővítve azt a Nagymesteri Hivatal felállításával.
1977. július 8-án VI. Pál pápa jóváhagyta a Rend jelenleg is érvényes statútumát.
1994. január 21-én Angelo Sodano bíboros-államtitkár, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nyakékes lovagja, Õszentsége II. János Pál pápától vette át azt a brévét, melyben a Szentatya „A Miasszonyunk Palesztina Királynője, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Patronája Isten színe előtt” megjelöléssel a Rend védőszentjének deklarálta Szűz Máriát. Az elnevezés tradicionálisan visszanyúlik a Rend szentföldi gyökereihez.
A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend ma közel 20.000 lovaggal és dámával a világ 52 helytartóságában támogatja és fejleszti a Római Katolikus Anyaszentegyház vallási, kulturális és szociális tevékenységét és intézményeit a Szentföldön. A világ 40 országában élő rendtagokkal és valamennyi katolikussal együttműködve ségédkezik a katolikus hit fenntartásában és terjesztésében, valamint a Katolikus Egyház jogainak védelmében a Szentföldön. A Rend jellegét kizárólagosan vallási és karitatív céljai határozzák meg, ezért távoltartja magát minden politikai mozgalomtól és rendezvénytől. A Lovagrend tagjai nem vehetnek részt olyan tevékenységekben és nem működhetnek olyan intézményekben, szervezetekben, egyesületekben, melyeknek célja és programja ellenkezik a Katolikus Egyház tanításával. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend kánonjogi és vatikáni államjogi személyiséggel bír.
A Rend jogai és kiváltságai
A Szent Sír lovagok jogait 1553-ban Fra Bonifacius di Ragosa Rómában kiadott Privilegia Equitum Hierosolymitanorum című műve a következőkben sorolja fel:
1. E Rend lovagjai minden más rend lovagjait megelőzik rangban, kivéve az Aranygyapjas Rendéit.
2. A Szent Sír lovagjai a nem törvényes házasságból születetteket törvényesíthetik, a keresztnév változtatását megengedhetik, címert adományozhatnak.
3. Hiteles jegyzőket nevezhetnek ki.
4. Ha nősek, akkor is bírhatnak egyházi javadalmakat, ha ezzel az Egyházat sérelem nem éri.
5. Háború esetén sem őrt állni, sem katonai beszállásolást tűrni nem tartoznak.
6. Sem sör-, sem boradót nem fizetnek.
7. Az országutak mentén az akasztott embereket saját kardjukkal levághatják, és a tisztes temetést megparancsolhatják.
8. Bársonyruhát viselhetnek, mint a többi lovagok és doktorok.
9. Mindazon egyéb kiváltságokkal bírnak, melyekkel a többi lovagok fel vannak ruházva.
A Rend jogait IV. Pius 1561-ben, VII. Sándor 1665-ben, XIII. Benedek 1627-ben erősítette meg. XIV. Benedek 1746. november 7-én kelt In Supremo Militantis Ecclesiæ kezdetű bullájával új szabályzatot adott a Rendnek, melyben ismételten kiemelte, hogy a Szent Sír Lovagrend minden egyéb rendet megelőz, kivéve az Aranygyapjas Rendet.
A lovággá ütés szokásos formáitól a Szent Sírnál történt lovaggá ütés a hely különleges szentsége folytán is különbözött . Ez azt jelentette, hogy a hosszú utazás és költséges tengeri hajózás után a Szent Sírnál kreált lovag magasabb, Felix Faber által – 1483-ban megjelent, Palesztinai zarándoklatról szóló könyve szerint – nem kevesebb mint 40 összehasonlító szemponttal jellemzett rangot ért el, mint többi társa. Nem csoda ezért, hogy az európai arisztokrácia köreiben nagy dicsőségnek számított, ha Krisztus sírjánál ütöttek valakit a Szent Sír Lovagjává, amint arról XIV. Lajos 1760. május 6-án, Mária Antónia 1790. október 3-án kelt levelei beszámolnak.
A Rend tagjainak lelki kiváltságait napjainkban az 1967. január 1-jén kiadott Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúció 14. pontja határozza meg, az alábbiak szerint: „Az Apostoli Penitentiaria a Szentszéktől kapott rendkívüli és kifejezett teljhatalmánál fogva, kegyesen engedélyezi, hogy a Rend tagjai teljes búcsút nyerhessenek, amennyiben a szokásos feltételeknek (gyónás, áldozás és imádság a Szentatya szándékára) eleget tesznek és megígérik, hogy a Rend statútumát hűségesen betartják: 1. felvételük napján, 2. a következő ünnepeken: Palesztina királynője (október utolsó vasárnapja), a Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.), Szent X. Pius (augusztus 21.), Szent Ilona (augusztus 18.).”
Képjegyzék
1. Jeruzsálem. Fametszet a Schedel-krónikából, 1493
2. Jeruzsálem. Fametszet, 1580
3. A Szent Sír Jeruzsálemben. Fametszet, 1580
4. Jeruzsálemi zarándok. Fametszet, XVI. század
5. A Szent Sír Jeruzsálemben. Rézmetszet, XVII. század
6. A Szent Sír-bazilika Jeruzsálemben, Fametszet, XVI. század
7. Illusztráció J. W. McGarvey A Biblia földjén c. könyvéből: A Szent Sír. Fametszet, XVIII. század
8. A Szent Sír Jeruzsálemben. Fametszet, 1605
9. Bachelier: A Szent Sír-bazilika. Litográfia, Párizs, 1850
10. W. H. Bartlett: A Szent Sír-bazilika. Rézmetszet, London, 1850
11. Bouillon Gottfried. Márványszobor
12. Bouillon Gottfried. Fametszet, XV. század
13. Bouillon Gottfried címere
14. Szent Sír-lovag, XII. század. Litográfia
15. Szent Sír-kanonok, korális öltözetben. Litográfia, 1803
16. Szent Sír-lovag
17. Illusztráció Heinrich Wölffli 1520-ban kiadott Itineráriumából: A Szent Sír-bazilikában,
Bouillon Gottfried sírjánál, a ferencesek guardiánja a Szent Sír Lovagrend tagjává avat egy lovagot
18. Bouillon Gottfried. Boulogne-Sur-Mer Városháza, üvegablak, 1900.
19. Bouillon Gottfried kardja a Szent Sír-bazilika sekrestyéjében
20. X. Piusz pápa bronzszobra, a Nagymesteri Hivatal előcsarnokában
21. II. János Pál pápa Est quidem notum kezdetű Apostoli levele, melyben a Szentatya Szűz Máriát
Palesztina Királynője néven a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend védőszentjének deklarálja.