 | A Hermina-kápolna |
|
Zugló mai közönsége a Hermina Műemlék-kápolnát 2004. szeptember 10-e óta mint a Lovagok templomát emlegeti, mivel Erdő Péter bíboros úr ekkor bízta annak ellátását a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságára. A Kápolna a Városliget keleti részén, a Közlekedési Múzeummal szemben, a Hermina út 23. szám alatt áll, a műemléki nyilvántartásban az 15767. törzsszám alatt szerepel. Megközelíthető a 72-es és 74-es trolibusszal, valamint az 1-es villamossal. Elhelyezkedését jól mutatja a mellékelt légifelvétel, amelyen a 31670/1 hrsz. alatt található.
A Kápolnában vasárnaponként 11 órakor van orgonás szentmise. A lovagrend tagjai július és augusztus kivételével minden hónap első keddjén 18 órától konventmisét, minden hónap harmadik keddjén 18 órától pedig zsolozsmát tartanak itt. Mindkét alkalom nyilvános, a lovagok minden érdeklődőt szeretettel várnak.
A Kápolna titulusa: Kisboldogasszony, búcsúja szeptember 8., melyet a dátumot követő első vasárnapon ünnepelnek.
Információ telefonon: 06-30-535-9741, e-mailen: oliver@hcbc.hu
A Hermina-kápolna a magyar romanticizmus gyöngyszeme, hazánk egyik legkorábbi neogótikus stílusú épülete. József főhercegnek (1797–1847), Magyarország nádorának tragikus körülmények között fiatalon elhunyt Hermina Amália Mária nevű leánya (1817. szept. 14 – 1842. febr. 13.) emlékére épült a Városliget – korábban Ökördűlő, majd Városerdő – keleti részén. A kápolna Zugló legrégebben álló műemlék-temploma s egyben legelső épülete. Pest polgárai az 1838-as árvíz alkalmával nagy népszerűségre szert tett nádor lányának itt kívántak méltó emléket állítani, közadakozásból összegyűjtött pénzből. A szép és kedves épület méltó emlékhelye nemcsak az elhunyt főhercegnőnek, de a körülötte fekvő városrésznek is, melynek nevet adott (Herminamező), több mint másfél évszázaddal ezelőtt.
A Kápolna alapkövét 1842. október 10-én rakták le a HEINRICH JÁNOS MÁTYÁS által a nádor családja iránt való kegyeletből adományozott telken. Az építkezés Pest nagy építője, HILD JÓZSEF tervei alapján és vezetésével 1843-ban kezdődött el, de csak tizenegy év múlva – a szabadságharc eseményei, majd az azt követő anyagi nehézségek miatt – 1854-ben fejeződött be. Az épület történetileg Pest legmozgalmasabb korszakának, a város sajátosan polgári, tehát nem a fejedelmi bőkezűség által támogatott építőművészet különleges, szinte szimbolikus emléke.
A már 1842 márciusában megalakult építőbizottság választmányának legaktívabb tagja egy tekintélyes városi polgár, TOMOLA FERDINÁND zeneműkiadó és műlapkereskedő lett, aki hivatásánál fogva jó kapcsolatokat ápolt a honi és külföldi művészekkel, építészekkel. Fáradságot nem ismerő szervezőmunkája nélkül aligha valósulhatott volna meg Hermina főhercegnő emlékkápolnájának nagyszerű terve.
1854. július 23-án SCITOVSZKY JÁNOS hercegprímás – Pest város vezetőinek jelenlétében – végezte el a zárókőletétel szertartását, 1856. szeptember 8-án pedig ünnepi mise keretében a már berendezett kápolna felszentelését, amelyen LISZT FERENC személyesen vezényelte híres férfikari Vocal miséjét. Az örömünnep megörökítésére apró emlékérem készült: egyik oldalán a befejezett Kápolna, másik oldalán az oltárkép (Immaculata) reliefjével.
A Kápolna építésében közreműködtek: ZITTERBARTH NEPOMUKI JÁNOS kőfaragómester, JOHANN MEIXNER szobrász, NOVOTNY JÁNOS az oltárkép festője, SCHAUDT ANDRÁS harangöntő, MAUER KÁROLY gipszszobrász, SZABÓ ISTVÁN asztalos. A vaskorlátokat KUHINKA FERENC vasgyára gyártotta, a falak dekorációs festését WENDLANDT JÁNOS végezte, a színes üvegablakok KRAUSZ JÁNOS műhelyében készültek.
A háromhajós kápolna zártfalú, nyeregtetejű, kőből faragott épület, falait sarokpillérek fogják össze. Eresz fölötti fedelét áttört művű galériakorlát szegélyezi, mérműves mellvéddel. Homlokzatának hangsúlyát a gótikus kőkeretbe foglalt csúcsíves – fölülvilágítós – háromajtós kapu adja. A homlokzat síkjait – kétoldalt a tetőn felül nyíló – fapillérek szegélyezik. A homlokzat fölött négyzet alapú zömök tornyocska áll, melynek mindegyik oldalán kettős csúcsíves, zsalus ablak látható. Az oldalhomlokzatok közepén csúcsíves ablakok vannak. A főhajó háromszakaszos kereszthajóba torkollik, és a szentéllyel zárul. A mellékhajók kis oratóriumokban (oldalfülkékben) végződnek, amelyek közül az egyik sekrestyéül, a másik pedig oltárfülkéül szolgál. Az előcsarnok fölé orgonakórust, a bejárati lépcsősor alá pedig alsó kápolnát építettek, hogy az épület magasságát fokozzák.
Szentélyében neogótikus faoltár áll, melynek képét 1855-ben festette NOVOTNY JÁNOS. Az Immaculata oltárkép Mária-alakjának átszellemült arcában az elhunyt főhercegnő, Hermina nemes vonásaira vél ráismerni a hagyomány. Az idők folyamán rossz állapotba került oltárképet a Kápolnát fenntartó Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága restauráltatta 2006-ban (Csanda Jenő restaurátor munkája).
JOHANN MEIXNER bécsi szobrász hat szobrot készített a belső tér díszítésére. A diadalív falbélleletében Árpád-házi Szent Erzsébet és a vakon született Szent Ottilia szobra áll. Ezt a két szép szobrot – nem tudni, mi okból – az 1920-as évek elején eltávolították, s helyükre két sablon-szobor került. Jó hetven év elteltével a Meixner-szobrok szerencsére visszakerültek eredeti helyükre, anyagiak hiányában vasból és deszkából készült konzolra helyezve. A két szoborhoz méltó – a bordás keresztboltozatokat tartó mérműves gyámkövekről mintázott –talapzatát a Zsitva Gipszművészeti Stúdióval a Lovagrend készíttette el, 2007-ben. Az oldalhajók díszítéséül MEIXNER négy álló, szárnyas angyalt alkotott gipszből, klasszicizáló stílusban, melynek finoman cizellált gyámköveit MAUER KÁROLY gipszszobrász készítette.
A Kápolna eredeti berendezéséhez tartoznak a hajó HILD JÓZSEF tervezte neogótikus stílusú padjai, valamint az 1920-ban ZSELLÉR IMRE által festett – a homlokzaton máig megmaradt, eredetileg színes üveglemezekkel borított – ablakok; az egyik István első vértanú megkövezését, a másik Avilai Szent Teréz látomását ábrázolja.
1920-ban a leckeoldali oratóriumban mellékoltár épült, melynek Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló képét ZSELLÉR IMRE festette. Menzája alá a Szent Sírt helyezték. Rajta ma, éppen a Szent Sír felett, egy a Lovagrend birtokában lévő XVIII. századi, fából készült feszület áll, korpusza alatt – egyedülálló módon – ezüst ereklyetartóban Szent Kereszt- és Szent Sír-ereklyével.
1926-ban a megkopott falak újjáfestését LOHR FERENC festőművész végezte el. 1934-ben az eredeti falfestés ornamentikáját BESZÉDES OTTÓ állította vissza. Ugyanebben az évben KONTULY BÉLA két falfestményt is készített a mellékhajók zárófalára. Az olasz hatású szekkók Szűz Mária és Jézus életéből vett jellegzetes részleteket beszélnek el költői stílusban.
Említésre méltó még a kis templom orgonája, mely LISZT FERENC kedvelt hangszere volt; többször játszott rajta pesti tartózkodása idején. Az orgona szelepszekrényében elhelyezett címke tanúsága szerint a hangszer Pesten készült 1866-ban, KOMORNYIK FERDINÁND műhelyében. Restaurálását megelőzően az orgona igen rossz, elhasználódott állapotban volt. Alkalmi, és sokszor szakszerűtlen javításai során eredeti sípsorait megcsonkították, oda nem illőkre cserélték. A restaurálás során ezért pótolni kellett egy teljes sípsor-regisztert, más esetben a pót-fémsípokat kellett fából újrakészíttetni és kiegészíteni. Csak teljes restaurálással lehetett helyreállítani a homlokzati sípokat is. Az új, az eredetivel azonos módon elkészített ékfúvó az orgona motorral és lábfújtatással történő működtetését is lehetővé teszi. A helyreállítást Herminamező Pogári Köre kezdeményezte és szervezte, többek között a Herminamezői Szentlélek Plébánia támogatásával. A motor a Drezdai Hangszermúzeum ajándéka, a restaurálást az Aquincum Orgonaépítő és Hangszerész Kft. végezte. A felújított orgona felszentelését SPÁNYI ANTAL, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye általános helynöke (ma székesfehérvári megyéspüspök) végezte 1997. május 18-án, pünkösdvasárnap.
A Hermina-kápolna bejárati ajtaja mellett van elhelyezve Liszt Ferenc emléktáblája. Felirata: E kápolnát Scitovszky János esztergomi érsek szentelte fel 1856. szeptember 8-án Liszt Ferenc jelenlétében és férfikari miséjével. Liszt Ferenc Társaság 1989.