Évközi 17. vasárnap (2008. július 27.)

Mt 13, 44-46 
 

A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. 
 

Egy ember földbe elrejtett kincset talált és kész mindent odaadni a szántóföldért. Amit Üdvözítőnk hasonlatként említ, valójában nem mese. Az elrejtett kincsről szóló tanítás nagyon is élethű, életszerű. A Szentföld szinte folyamatosan háborús terület volt. Gyakran előfordult, hogy a harcba vonuló ember szántóföldben rejtette el a kincseit. Természetesen senkinek nem beszélt róla, hogy hová rejtette a kincset. Ha tehát nem tért vissza a háborúból, könnyen előfordulhatott, hogy egy idegen talált rá a kincsre. Hasonló esetek a világháború után nálunk is előfordultak, s így jól magunk elé képzelhetjük a történetet. Bár a magyar jogrend szerint a földben talált kincs a magyar államot illeti, ám a korabeli zsidó vagyonjog értelmében a földben talált kincs a szántóföld tulajdonosát illette (vö. Strack / Billerbeck: Kommentar zum N.T. aus Talmud und Midrasch. Bd. I., Ed7 München: C.H. Beck, 1978, 674), így aztán érthető, hogy a szerencsés megtaláló igyekezett megszerezni a szántóföldet. Ha megveszi, hát övé a kincs is. 

A hasonlattal Jézus két kérdést intéz hallgatóságához, jelen esetben hozzánk: Keresésben vagytok éltetek kincse után? Ha rátaláltok, ugyan mennyit vagytok hajlandók adni érte? 

Gondolom az első kérdésre a válaszunk: Igen még a keresés útján vagyunk. Jó lenne, ha nem hagyatkoznánk a magunk képességeire, ügyességére, adottságaira. Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak (Mt 7, 7-8). De ugyan hol keressek? Hol zörgessek? Hol kéregessek? Szünet nélkül szemem előtt lebeg az esztergomi prímási Bazilika Duna felé eső oldalán található felírat quae sursum sunt quaerite, keressétek, ami odafönt van (Kol 3, 1). Milyen szegényes lenne a világ, ha már senki sem keresné a mennyek országát, és nem törődne azzal a kinccsel, amelyet tolvaj el nem lophat és rozsda meg nem emészt. Már semmi más nem lelkesíthetné az embert, semmi másról nem álmodozhatna, mint házról autóról, szélesvásznú TV-ről, többfunkciós mobiltelefonról, meg hasonló dolgokról, amik rövid időn belül elavulnak, amiket vagy kidobunk vagy itt kell hagynunk az örökösöknek. 

Ami a második kérdést illeti, ahhoz, hogy megszerezhessem a Jézus által említett kincset, milyen áldozatra vagyok hajlandó? A hasonlatban emlegetett szerencsés ember mindenét odaadta. Hogy is kell ezt a mi esetünkben érteni? Máté evangéliumában találjuk a választ: Elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! (6, 33). A hangsúly az elsőbbségen van. Minek van nálam elsőbbsége? Szórakozásnak? TV-nak? Internetnek? A következő héten, még ha szabadságon is lenne valaki, igyekezzen úgy beosztani az idejét, hogy legyen egy kis ideje saját magára, amikor Isten szólhat hozzá, amikor egy kicsit körülnézhet a kincs után. Ez nagyon fontos, hiszen az Isten országa közöttetek van (Lk 17, 21). Ha tehát mégsem találok rá, akkor egyedül én vagyok a hibás.