Évközi 15. vasárnap (2008. július 13)

Mt 13, 1-9 

Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!” 
 

Példabeszédekben sok mindenre tanította a népet. A példabeszéd egy rövid, velős bemutatása a mondanivalónak. Az Ószövetségben a próféták, de hamis próféták is különböző jelképekkel magyarázták, tették világossá a mondanivalójukat. Így például Hananiás, egy hamis próféta úgy próbálta a népnek elmondani, hogy hamarosan megszűnik elnyomatásuk, hogy levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte, majd ezt mondta az egész nép előtt: „Így szól az Úr: Így töröm össze Babilon királyának igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakán” (vö. Jer 28,10). Jézus korában a példabeszéd volt a bemutatás kedvenc eszköze. 

Jézus mai példabeszédét a magvetőről ezekkel a szavakkal kezdte: Íme, kiment a magvető vetni. Az evangéliumnak ezeket a szavait így magyarázta Szent Jeromos: „Maga az Isten Fia a magvető, aki az Atya igéjét veti el az emberek között.” 

Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. Ha a dolog így van, akkor a magvető – aki Isten Fia – ugyan miért nem ügyelt rá, hogy a drága vetőmag ne essen az útszélre, hulljon köves talajra, ne kerüljön bogáncsok közé? Persze, ha az evangélium szavain anyagi értelemben vett vetőmagot és szántóföldet értünk, akkor jogos a kérdésünk. Ha azonban az emberi lélekre és a krisztusi tanításra gondolunk, akkor nagyon is dicséretes dologról van szó. A lelkiélet világában ugyanis könnyen lehetséges, hogy a kitaposott út, a sziklás vidék, a bozótos föld gazdagon termő zsíros földdé lesz. 

Gyakran elkeseredünk, mi keresztények, hogy a 21. században az emberek nem kíváncsiak az örömhírre. Ám a mai példabeszédben éppen azt mondja el nekünk Jézus, hogy nem szabad csüggednünk, még akkor sem, ha a hallgatók közül egyesek a kárhozat felé haladnak. Lám, maga az Úr, aki pedig mindent előre tud, nem szűnik meg szorgalmatosan vetni a vetőmagot, az evangélium igéit.