Homília

Bécs, 2007. december 16.

A év – Advent harmadik vasárnap

Mt 11, 2-11

Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" Jézus így válaszolt és mondta: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik rajtam." Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.

János a Jordán mentén, Betániában keresztelt. Túlzás nélkül, hatalmas tömeg ment ki hozzá és hallgatta őt. Érthető, hogy a nép vezetői papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből a kérdéssel: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Aki után érdeklődnek, az utána fog jönni, nagyobb nála és Szentlélekkel fog keresztelni. Pontosan kiről is van szó, azt János maga sem tudta. Kétszer is kijelenti: Én sem ismertem, magam sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. (vö. Jn 1, 19-34).

Megkeresztelkedése után Jézus Júdea földjén keresztelt. János tanítványai panaszt tettek Jánosnál. „Mester, – mondták – aki a Jordánon túl nálad volt, s akiről tanúságot tettél, az most szintén keresztel, s az emberek tódulnak hozzá” (Jn 3, 26).

Ez után Jánost bilincsbe verték (vö. Jn 3,25). Josefus Flavius leírása szerint Heródes negyedesfejedelem Keresztelő Szent Jánost a Holt tenger keleti partján, a mai Jordánia területén lévő Machaerus várában tartotta fogva (Jüdische Altertümer XVIII 5,2). Innen most ő küld követeket Jézushoz a kérdéssel. „Te vagy az eljövendő?” azaz te vagy-e az, akit nekem hirdetnem kellett? Jánossal szemben, aki nyíltan kijelentette, hogy nem ő a Messiás, Jézus rejtjelesen válaszolt a kérdésre: „Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” Minden bibliás ember képes volt dekódolni ezt a rejtjeles választ, hiszen ezekkel a szavakkal írta le Izaiás a messiási kort (Iz 26,19; 29,18; 35,5; 61,1), vagyis eljött, aki megváltja az embereket a bűn következményeitől.

Ez egy igazi örömhír. Ezt tükrözi a mai liturgia. A pap rózsaszín miseruhát ölt. Az oltárt virággal díszítjük. Az előírások szerint ma szólhat az orgona. A liturgikus szövegek mindig újra és újra az örömről szólnak. A szentmise bevonulási éneke Szent Pál szavait idézi: „Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4, 4-5). Mától kezdve a liturgia olyan, mint a kicsiny gyermek. Számolja a napokat, hányszor kell még aludni, hogy eljöjjön az az éjszaka.