Szt. Péter és Szt. Pál (2008. Június 29)

Mt 16,13-19 

Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 

Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt a kérdés ma még szabad ugyan, de már nem illik feltenni az EU országaiban. Azaz a kérdés még feltehető, de Péter válaszát - Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia – nem szabad kimondani, mert az sértené az ateizmusszabadság elvét, de zavarná a muszlimokat is, hiszen Allah a Koránban félreérthetetlenül kinyilatkoztatta „Allah nem nemzett fiat” (Korán 23, 91), „Nem illik Allahhoz, hogy fiat nemzzen” (Korán 19, 35). 

A keresztény ókorban – így hagyták ránk a régiek – a kofák, az árusok, az emberek a piacokon arról beszélgettek és vitatkoztak: Kicsoda Jézus? Hogyan lehet Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember? Elképzelhetőnek tartjuk, hogy napjainkban a bevásárlóközpontok kávézóiban vagy büféiben a kérdés felvetődik? Az emberek többségének még a kérdés sem fordul meg a fejében. Ha mégis felvetődne, akkor a primitív, vagy nem is primitív, hanem ravasz vallásellenes válasszal állnak elő: Mint modern, felvilágosult embernek, toleránsnak kell lenni. Mindenki véleményét el kell fogadni. Nekem megvan a véleményem, de azzal nem szeretnék senkit megzavarni. A vallás – legalábbis amíg kereszténységről van szó – privát dolog. Egyáltalán minek erről beszélni? 

Az ilyen szavak mögött rendszerint olyan ember húzódik meg, akinek halvány gőze sincs a vallásról, olyan művelt ember, aki esetleg gyermekkorában többször is bérmálkozott. Ám az ilyeneknek egyházról, vallásról és hitről való ismeretének mégis csak van valami köze a piachoz. Piacra ők is jártak. A snapszos üveget, a szalonnát, esetleg a pult alól beszerzett árut újságpapírba göngyölve kapják. Ezek az újságok rendszerint szenzációhes sajtótermékek. A cikkek nem az igazságra mennek, hanem a karakterszámra, hiszen a multimilliomos eszerint fizeti az írót. Na most az ilyen tudományos forrásból szerzett ismeretekkel rendelkező ember, ha Jézusról kérdezik, akkor válaszában egyszerűen elkezdi az egyházat szidni. Erre futja szellemi kapacitásából. 

Van persze egy másik csoport is. Valami esti tanfolyamon teológiát végeztek. Ezek rendszerint a vizsga előtt sírva megjelentek a professzornál, hogy egész nap dolgoztak, otthon főzni kellett, stb. A tanár szíve megesett rajtuk. „Jól van kedves. Hát hány Isten van?” A hallgató szeme felcsillan. „Három!” Mire a professzor. „Úgy van! Az egy Istenben három személy van! Kitűnő!” Miután az illető oklevelet kapott, mint teológus, a TV-ben tart előadást Bibliáról és a vallásról. Volt egy kedves tanárunk, aki gyakran megkérdezte: „Uraim, mi a különbség a rigó és a veréb között?” Miután nem kapott választ, mosolyogva folytatta: „Semmi. Mindkettő énekesmadár. Csak a veréb esti tanfolyamon végzett.” 

A harmadik csoport a toleránsok csoportja. Emögött vagy tudatlanság, vagy érdektelenség, vagy közömbösség húzódik meg. „Nem érdekel, hogy miben hisz a másik.” 

A következő csoportba tartoznak azok, akik tele szájjal hirdetik: a vallás magánügy! Tüntessék el és tiltsák meg a kereszt használatát. „Miért?” „Mert a vallási jelképek sértenek minket!” De az senkit sem zavar, hogy minket, keresztényeket az ilyenfajta beszéd sért és zavar. Mert, ha a vallás magánügy, akkor az ateizmus-vallása is magánügy! Egy alkalommal – írja Heisenberg – egy konferencia után hajnalig beszélgettünk: Einstein, Bohr, Heisenberg, Wolfgang Paul. A téma: a természettudomány és a vallás nyelve volt. A társasághoz csatlakozott az akkor 25 esztendős, későbbi Nobel-díjas fizikus, Paul Dirac, aki haragosan kitört: „Föl nem foghatom, miért kell egyáltalán beszélni a vallásról.” Majd dühöngő szavakkal szidta a vallást. A többi ugyancsak Nobel-díjas tudós keményen érvelt. Csak Wolfgang Paul hallgatott. Dirac rákérdezett: „Neked nincs mondanivalód?” Az osztrák Nobel-díjas fizikus ránézett és így válaszolt: „Te a vallást egyszerűen a nevében elkövetett politikai visszaélések alapján ítéled meg, és tekintve, hogy mindennel a világon vissza lehet élni - még azzal a kommunista ideológiával is, amelyet az imént adtál elő -, az ilyen ítélkezéssel nincs elintézve a kérdés. Végül is a mi Dirac barátunknak is van vallása. Ez a mottója: Nincs isten, és Dirac az ő prófétája.” (Heisenberg W.: A rész és az egész. Budapest: Gondolat, 1975). 

Milyen szép a mai evangélium. Péter társai nevében is megvallja: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. A vallás nem magánügy. A homoszexuálisok, az ateisták büszkén hirdetik „másságukat”. Itt az ideje, hogy végre mi is felébredjünk és Szt. Péterrel és utódaival nyíltan megvalljuk: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.