Homília

Bécs, 2007. december 9.

A év – Advent második vasárnap

Mt 3, 1-12

Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szaddúceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."

Amikor Gábor angyal hírül adta Zakariás papnak János születését, egyúttal megjövendölte róla, hogy Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz (Lk 1, 16). Máté evangélista arról ad hírt a mai evangéliumi szakaszban, hogy János elkezdte ezt a Gábor angyal által megjövendölt tevékenységét. Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. Josephus Flavius is azt írja, hogy: Sokan gyűltek János köré, akiket a szava föllelkesített (Zst XVIII. 5,2).

János, hogy megkülönböztessék a szeretett tanítványtól, János apostoltól, a „Keresztelő” ragadványnevet kapta. Szó szerint lefordítva a ragadványnév így hangzik: aki alámerít. A vízben történő megmerítkezés a levitikus tisztaság egyik eleme volt az Ószövetségben. A leprásról, aki megtisztult, úgy rendelkezett a törvény, hogy fürödjön meg a vízben és tiszta lesz, vagyis visszatérhet a közösségbe (Lv 14, 6). Hasonlóképpen a különböző nemi tisztátalanság esetében, vagy egy halott érintése után vízben kellett megmerítkezni, hogy így megtisztulva az illető ismét részt vehessen a közösség életében (vö. Lv 15, 1kk; Szám 19, 11kk). Több más oka is lehetett a tisztátalanságnak, amitől csak a megmerítkezéssel szabadulhatott meg a zsidó ember. A Talmud hatodik rendje (Toharot) az élő, vagyis a folyóvizet tartja a legalkalmasabbnak a megmerítkezésre. Nem csoda tehát, hogy Keresztelő János a Jordán mentén prédikált.

Az ószövetségi rituális megmerítkezés előképe volt János keresztségének, de tartalmilag a kettőnek nem sok köze volt egymáshoz. János keresztségének lényege nem a rituális tisztaság volt, hanem amit ő maga így fogalmazott meg: Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" János keresztsége tehát nem a rituális tisztaságot, hanem a bűnbánatot jelképezi. Tovább elemezve Keresztelő Szent János szavait a Szentatya Órigenészre hivatkozva megmagyarázza, hogy az Ország, amelynek eljöveteléről itt szó van, nem egy dolog, nem a hatalom területe, mint a világi országok. Az Ország egy személy. Maga Jézus az „Ország” (XVI. Benedek, A Názáreti Jézus, Budapest, 2007, 57).

Két hét múlva ennek az Országnak első eljövetelére emlékezünk. Nekünk is szól hát János felszólítása: Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!"