Évközi 9. vasárnap (2008. június 1)

Mt 7, 21-27 

Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.  Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált." 

Az evangéliumi szakasz, amelyet ma hallottunk, a befejező része a Hegyibeszédnek, amelyet Jézus a Genezáreti tó környékén lévő valamelyik hegyen tartott. A hagyomány szerint azon a hegyen, amelyet ma a „Nyolcboldogság-hegye” néven ismerünk. 

Sokan mondják majd nekem azon a napon. Mit is jelent az, hogy azon a napon? Ezen a kifejezésen az ószövetségi irodalom az eljövendő koroknak a messiási időszakát érti. Itt, a Hegyibeszédben Jézus az ítélet napjáról, az utolsó ítéletről beszél.  

Feltűnő a megszólítás kettőzése: Uram, Uram! – mondják majd neki. Uram, Uram! – próbálnak majd védekezni. Az ilyen kettőzés gyakran előfordul a Szentírásban. Már az Ószövetségben olvashatjuk Ábrahám áldozatának közismert történetét. A pátriárka a Mória hegyén, a későbbi Templom-hegyen, kinyújtotta kezét, hogy feláldozza fiát, Izsákot. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: Ábrahám, Ábrahám! … Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem. (vö. Ter 22, 11-13) Az Újszövetségben közismert történet, amikor Jézus az Olajfák hegye felől közeledik a Szent Város felé, megpillantotta a várost és megsiratta ezekkel a szavakkal: Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. (Mt 23, 37) Ez a kettős megszólítás egy felszólítás, figyelem felkeltés, segítségkérés. 

Akik az Úr segítségét kérik, azokat ismeri. Ám azokat, akik hallgatták ugyan a szavait, ám tettekben nem követték azokat, azoknak kemény szavakkal így válaszol majd: Sosem ismertelek benneteket. Ugyan hogyan mondhatja, Ő, aki által minden lett, hogy Sosem ismertelek benneteket? Nem ismer mindenkit? Valakit nem ismerni hármas jelentéssel bírhat: „valakit nem ismerek”, „valakit nem akarok ismerni” és „valakit megtagadok”. Itt a harmadik esetről van szó. Már korábban megmondta, aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. (vö. Mt 10, 33) Hiszen pont azért, mert ismeri gonosz cselekedeteinket, azért fog minket megtagadni azon a napon, ezekkel a szavakkal: Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! 

Azért mégsem szabad elkeseredni! Mindig megadja nekünk a lehetőséget a megtérésre. Ma is elhangzottak a bátorító szavak: Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Annak élete háza nem omlik össze, az bejut majd a mennyek országába.