Szentháromság (2008. május 18)

Jn 3, 16-18

 

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában.

 

Gábriel Márk az iszlám és a keresztény teológia doktora. Mint a híres kairói Al-Azhar egyetem legfiatalabb professzora, vágyó szívvel kereste Istent. Csakhogy ez az iszlámban nem egészen így néz ki. Mint elsőéves egyetemista, az első előadáson tájékoztatta a hallgatóságot az előadó: „Amit mondok, azt igazságként vagytok kötelesek elfogadni. Semmi néven nevezendő szemináriumi vitát nem engedélyezek. Amit nem mondok, azt nem érdemes tudni. Figyeljetek, és ne tegyetek fel kérdéseket.” Mai nevén Gabriel Márknak nagyon nehéz utat kellett megtenni, míg rátalált Istenre, akit keresett. Az iszlám titkosrendőrség kegyetlen kínzásain, a radikális muszlimok üldözésén keresztül mindaddig, míg az apja rá nem jött, hogy a fia keresztény lett. Az apa előrántotta a pisztolyát és öt golyót küldött menekülő fia után. Beugrott egy kis utcába és megmenekült. Tizenkét éve keresztényként járja Amerikát és tesz tanúságot arról, miként talált rá a szentháromságos Egyistenre. (Mark. A. Gabriel: Jesus und Mohamed, Gräfling, Verlag Resch, 2006,251-252)

 

Három nagy monoteista vallás van. A zsidóság, az iszlám és a kereszténység. A három vallás Istenképe alapjában különbözik egymástól.

 

Ha kinyitjuk az Ószövetséget, első lapjain olvashatjuk, hogy Isten megteremtette az eget és a Földet. Isten a hívó szavát követő Ábrahámmal szövetséget kötött, földet és számtalan utódot ígért neki. Isten azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodsz: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek." (Ter 17, 4-5) Ábrahám utódairól tudjuk, hogy Isten megáldotta Jákobot, majd kimentette annak utódait Egyiptomból, szövetséget kötött velük a Sinai hegy lábánál. Mózes útján így szólt hozzájuk: Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. (Kiv 19, 5-6) A választott nép úgy szolgálta Jahvét, mint a történelem Urát.

A Korán Mohamedet Allah szolgájának nevezi. (vö. Korán 2:23) A muszlimok napi imájukban elhangzik a hitvallás: Tanúsítom, hogy Mohamed Próféta az Ő szolgája és küldötte. Ám a Korán a többi igazhívőt is szolgának mondja. (vö. 50:8) Mohamed és a hívők közötti kapcsolat is az úr és a szolga kapcsolata. Bárki szembeszegül Allahhal és az ő küldöttével, az elnyeri büntetését. Allah büntetése rettenetes. (8:13) Az iszlám Istenképe értelmében Allah az igazhívő szolgák rabszolgatartója.

 

A titkosszolgálat borzalmas kínzásai után, miután magas beosztású nagybátyja valahogy kiszabadította, nem tudott aludni. Egy keresztény gyógyszerésznő (akinek később a radikális muszlimok felgyújtották a patikáját) egy Bibliát adott neki. Amikor ezt kinyitotta, pont arra a helyre talált, ahol Jézus imádkozni tanítja az apostolokat. Mi Atyánk – olvasta. Jézusról és Mohamedről írt könyvében megjegyzi: „Mint muszlim, soha nem imádkoztam volna így. A Korán azt tanítja, hogy Allahnak soha nem volt fia.” Amikor azonban elgondolkodott a szavakon,  meg kellett állapítania: milyen nagyszerű dolog, hogy Istent a „mi Atyánknak” nevezhetjük! De miként lehet a mi atyánk? Tovább olvasva az Írást, János evangéliumában az Úr feltámadásáról ezeket olvashatta: Jézus megkérdezte Máriát „Asszony miért sírsz?” Majd, amikor az asszony megismerte az Urat, így szólt hozzá: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20, 17) „Menj testvéreimhez!” Isten a mi atyánk, mert Jézus a mi testvérünk. Az atya és a gyermekei között a kapcsolat a szeretet. Jézus és az Atya közötti kapcsolat olyan nagy, hogy egyenesen megszemélyesül. A megszemélyesült szeretetet Szentléleknek nevezzük. Isten egy nagy szeretetközösség: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, vagy röviden: a Szentháromság. Még egyszerűbben Szent János szavaival írhatjuk le a keresztény istenképet: Isten a Szeretet (1 Jn 4, 8).

 

A zsidóság számára Jahve a történelem Ura. A muszlimok számára Allah az igazhívő szolgák Ura. Keresztény hitünk központjában egy csodálatos istenkép áll, a Szentháromság, a szeretet Istene.

 

 

 

 




Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg." Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!" „Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?" Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága." Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem." „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!" Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred." „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön." E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat." Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem." Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!" Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!" Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?" Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem." E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!" S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni." A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

Az evangélista elmondja, hogy az a Betánia, amelyikről szó van, tizenöt stádiumnyira fekszik Jeruzsálemtől. Van ugyanis egy másik Betánia is a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Márta kiment Jézus elé, de Mária a helyes fordítás szerint: otthon ült (domi sedebat). Az, hogy a „házban ült” egészen más jelent, minthogy „otthon maradt”. Furcsa is lenne, hogy pont ő, aki az Úr lábához ült és hallgatta a szavait (Lk 10, 39), marad otthon és nem megy a Mester elé. Annak azonban van értelme, hogy „Mária otthon ült” vagyis „sivahot ült”. A „sivah” szó hetet jelent. Sivahot ülni pedig az a zsidó szokás, hogy közvetlen rokon, szülő, házastárs, testvér, gyermek, a mester halála után gyászolni kell, mégpedig úgy, hogy hét napon át a szoba padlóján kell mezítláb ülni. Nem szabad dolgozni, sőt, aki „ül” az az előírt zsinagógai imádságon sem vesz részt, ellenben az ismerősök, barátok jönnek, hogy vigasztalják, amint ezt Szent János is említi: „a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.”

A városon kívül egy érdekes párbeszéd zajlik le Jézus és Márta között. Márta, akinek sok mindenre gondja van, szokásához híven elégedetlenkedik. Amikor Jézus vendégségben volt a házban, akkor is zsörtölődött: „Uram, nem törődsz vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki?” Most is méltatlankodik: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Jézus így válaszol: „Feltámad testvéred." Nagyon érdekes Márta válasza: „Tudom, hogy fel fog támadni”. Honnan tudta? Jézus korában az izraelitákat megosztotta a feltámadás kérdése. A farizeusok, szemben a szadduceusokkal, hittek a föltámadásban. Hitük alapja Dániel próféta szavai voltak: „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.” (Dán 12,2). Ezt a megosztottságot használta ki Szent Pál is, amikor a főtanács előtt felkiáltott: „,Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt.’ Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szaddúceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt.” (ApCsel 23, 6-7).

Annak is komoly háttere volt, hogy amikor Jézus azt parancsolta: „Hengerítsétek el a követ!", akkor Márta, éppen ezekkel a szavakkal tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." A „negyednapos” kifejezés annyit jelent, hogy már biztos meghalt. Egy Midrás szerint a lélek három napon át ellátogat a sírhoz, azzal a gondolattal, hogy hátha visszatérhet a testbe. De amikor már azt tapasztalja, hogy teste arcának fénye már kihunyt, akkor végleg eltávozik (vö. GnR 100 – 64a). A Talmud egy, a 8. századból való traktátusa arra hivatkozik, hogy mivel az orvostudomány még olyan gyermekcipőben járt, hogy nem tudtak mindig különbséget tenni a kóma és a halál között, ezért a rokonok három napig kijártak a sírhoz megbizonyosodni, hogy nem tetszhalott-e az elhunyt (Semachot 8,1). Márta szavai tehát, „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos" nem higiéniás jellegűek voltak, hanem annak megállapítása, hogy Lázár már biztos halott.

Jézus Márta okoskodó szavaira így válaszolt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét? E szavak után hangosan beszólt: ,Lázár, jöjj ki!’ S a halott kijött.”

A mai evangélium egyik tanítását maga a feltámasztott férfi neve adja. „Lázár” (Eleazár) zsidó eredetű név, és jelentése: Isten segített. Az Atya az, aki meghallgatta Jézus kérését és segített. Isten a legreménytelenebb, a leglehetetlenebb szituációban is segít. Segítségének alapja a belévetett hitünk, amit Márta ezekkel a szavakkal vallott meg: „Hiszem Uram, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön."