Homília

Bécs, 2007. december 8.

A év – Szeplőtelen Fogantatás

Lk 1, 26-38

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen." Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.

A mai szentmise evangéliuma sokakat megtéveszt, és arra gondolnak, hogy a mai ünnep mondanivalója az, amit a Szűzanya így fogalmazott meg, arra a hírre válaszolva, hogy fia fog születni: Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? Ez a vélekedés azonban téves. A szűzi fogantatást március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, kilenc hónappal Karácsony előtt ünnepeljük. Ma, kilenc hónappal Kisboldogasszony, azaz Szűz Mária születése előtt azt ünnepeljük, amit boldog IX. Pius pápa 1854. december 8-án kelt „Ineffabilis Deus” kezdetű bullájában így fogalmazott meg: a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különös kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt (D 2803).

Ez az ünnep nagyszerű alkalom arra, hogy emlékezetbe idézzük az Egyház tanítását az eredeti bűnnel kapcsolatban. A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma így fogalmazza meg: Az eredeti bűn, amelyben minden ember születik, a szentségtől és igazságtól való megfosztottság állapota (Kompendium 76). Nem általunk elkövetett bűnről van szó, hanem egy állapotról. Egyszerű példával élve: van egy gazdag ember, aki legény korában mindenét, még a házát is elmulatja. Lassan egy nyomortanyán köt ki. Itt születik a gyermeke, szegénynek, nyomorban. Ádám és Éva kegyelemben gazdagon jöttek a világra, de engedetlenségükkel „eldorbézolták” ezt a kegyelmi kincset. Mi, Éva gyermekei, a megszentelő kegyelem kincseitől megfosztottan, szakkifejezéssel „eredeti bűnben” születtünk. Ezt a kegyelmi kincset a keresztség szentségében nyertük vissza.

Ám, hogy meg tudjuk őrizni, ahhoz sokat kell küszködnünk, mert az eredeti bűn által akaratunk megsérült és hajlamosak lettünk a rosszra. Személyes, az általunk elkövetett bűnökkel ismét elveszíthetjük a megszentelő kegyelmet. Isten végtelen jóságából mindig újra és újra visszaszerezhetjük a kegyelmi kincseket a bűnbánat szentségében.

A mai ünnep arra emlékeztet minket, hogy az Úr Jézuson kívül egyetlen olyan ember volt, aki ment volt az eredeti bűntől és minden személyes bűntől, és ez a Boldogságos Szűz Mária. Az ünnep egyúttal arra is figyelmeztet, hogy Karácsonyra készülve igyekezzünk a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban élni a lehetőséggel, hogy bűneinktől megtisztulva ünnepelhessük Urunk születésének nagy napját.