Pünkösd (2008. május 11)

Jn 20, 19-23

 

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

 

A világegyházban ma Pünkösdöt ünnepeljük. Nálunk Ausztriában ma van anyák napja is. Bizony törtem a fejem, hogyan tudnám összhangba hozni a két ünnepet. Ám hamar rájöttem, hogy valójában nincs itt semmi nehézség. A Lélek jövetelére várva az apostolok Máriával, Jézus anyjával, már állhatatosan imádkoztak az emeleti teremben. Egy jelenet, amely milliószor megismétlődött a történelemben és a mi életünkben is. Édesanyánk imádságra kulcsolta kezeinket és velünk imádkozott. Ha erre gondolok, akkor azt kell mondanom: csodálatosan szép, hogy a két ünnep egybeesik. Ma hálát adva az édesanyákért, velük és értük is imádkozunk a szentmisében.

Ami azonban a liturgikus szövegeket illeti, egyesek biztos felkapták a fejüket, hiszen az evangélium azt mondja el nekünk, hogy az apostolok már húsvétvasárnap este megkapták a Szentlelket. Az Úr rájuk lehelt, s így mondta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Akkor most hogy van ez? Nem Pünkösdkor jött el a Szentlélek?

A dolog úgy áll, hogy különböző alkalmakkor, különböző feladatokra kapjuk a Szentlelket. A keresztségben is megkaptuk a Szentlelket, hogy vezetésével keresztény életet élhessünk, Krisztus követőivé váljunk. A bérmálás szentségében vesszük a Szentlelket, hogy igaz tanúságot tudjunk tenni a hitünkről. Hogy készek legyünk megválaszolni mindenkinek, aki hitünk és reményünk felől tudakozódik. A bűnbánat szentségében a Szentlélek mindig újra és újra megtisztítja lelkünket. Az Oltáriszentséggel testünket és lelkünket táplálja. A betegek szentségében megerősít bennünket. Az egyházirend szentségében a harmadik isteni Személy képessé tesz egyeseket arra, hogy a szentségeket létrehozzák és kiszolgáltassák. A házasság szentségében a Szentlélek megerősíti a házastársakat az élet küzdelmeiben. De talán helyes lenne, ha ma ezt a felsorolást kiegészíteném azzal, hogy a keresztség szentségében nem csak a keresztelendő veszi a Szentlelket, hanem a Szentlélek a szülőknek is, és ma kiemelve említeném az édesanyákat, erőt és képességet ad a gyermekek nevelésére és felnevelésére.

 

 Ez mind világos. De akkor minek jött el a Lélek Pünkösdkor? Valójában ez nem kérdés. Az Úr maga megmondta apostolainak, hogy elküldi az Igazság Lelkét, aki majd elvezeti őket a teljes Igazságra. (v. Jn 16, 13). Hogy aztán képesek legyünk élni ezzel az igazsággal, a bőkezűség Istene elhozza számunkra csodálatos ajándékait. A Jótanács Lelke segítségünkre van, hogy miként győzhetjük le a jóval a rosszat. Az Értelem Lelke a hit igazságainak, azok szerepének és jelentőségének mélyebb megértésében segíti az embert. A Tudomány Lelke abban van segítségünkre, hogy a világból, a látható dolgokból felismerjük az Istent. A Bölcsesség Lelke a dolgok helyes értékelésében áll mellettünk, hogy ne zavarjon meg minket a földi dolgok vonzása. Az Erősség Lelkére igen nagy szükségünk van, hogy állhatatosan kitartsunk a jóban a kísértések idején. Az Istenfélelem Lelke az a ritka értékű adomány, amely szinte beöltözteti az ember lelkét Isten tiszteletébe és hódolatába. Az Áhítatosság Lelke az a belső izzás, amely Isten felé vonz bennünket.

 

Ha a hét ajándék mibenlétét átgondoljuk, rá kell jönnünk, mennyire szükségünk van rájuk, akkor igazán szívünk mélyéből fog felfakadni a hívogató ének: Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen mennyből fényességedet, mennyből fényességedet. Jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj el, jöjj Szentlélek Úristen!