Húsvét 6. vasárnap Bécs, 2008. április 27.

Jn 14, 15-21

Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.  A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." 

Két bíboros beszélgetett. Az egyik a dogmatika professzora volt, a másik a kánonjog tudora. A dogmatikus mosolyogva mondta társának: nem foglalkozom a joggal, hiszen annak csak itt a földön van értelme, és a mennyek országában nem lesz jelentősége. A jogász ugyancsak mosolyogva válaszolt: Ezzel legyen óvatos Bíboros Úr! Már Jakab apostol figyelmeztet: „Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet” (Jak 2, 18). Vagyis az ember földi tettei nagyon fontosak. Ezeket majd az isteni ítélőszék előtt az igazságosság mérlegére helyezik majd!

Ezen az ítélőszéken maga az Úr lesz a bíró. Már előre megmondta, hogy bíróként fog visszatérni ítélni az igazakat és a gonoszokat. Ítélkezni fog jó és bűnös tetteink fölött. Mindenki, ugyan még a dogmatikusok is kénytelenek lesznek megjelenni ítélőszéke előtt. Ott nem fogják elfogadni a napjainkban oly sokszor elhangzó mesét: „De hiszen én azt hallottam, az okos tömegkommunikáció azt hirdette, hogy ez az utolsó ítélet csak a papok találmánya, hogy megrémítsék az egyszerű embereket!”

Sajnos, de való igaz, hogy ezen az isteni törvényszéken egy vádló ügyész is szerepelni fog. Sátán, mint vádló jelenik meg, aki az embereket gonosz tetteik miatt, bűneik okán vádolni fogja. Ebben a kínos szituációban nem sok hasznát vesszük majd tanbeli ismereteinknek! Ismét csak Szent Jakabot idézhetem: „Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek” (Jak 2, 19).

Miután pedig senki sem mondhatja, hogy nincs bűne, amint már Szent János kifejti: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1, 8). Nem bölcs tehát, ha valaki arra épít, hogy majd kimagyarázza valahogy magát. Mindenki rá lesz utalva arra, hogy legyen egy szószólója, egy ügyvédje, aki az ügyét védi.

A Bibliában eleve két szószólóról történik említés. „Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz” (1Jn 2, 1). Szünet nélkül közbenjár értünk! „Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?” (Róm 8, 34). Ám gondoskodott szószólóról, támaszról és ügyvédről már földi életünkben is. Vigasztalónak nevezte a Szentlelket, akit megígért. „Paraklitosz” annyit jelent, mint ügyvéd. Ám a Vigasztaló ügyvéd már most, itt a Földön támogat minket, amennyiben érthetően azt sugallja nekünk, mi az amit tegyünk és mi az, amit kerüljünk.

Mivel ez a dolog mégsem lesz olyan egyszerű, ezért javallja az Egyház kérleljük a Szűzanyát: „Eia ergo advocata nostra … – Ugyan légy hát szószólónk, ügyvédnőnk és fordítsd felén irgalmas szemeidet …” Nagyon nagy szükségünk van rá!