Homília

Bécs, 2007. december 2.

A év – Advent első vasárnap

Mt 24, 29-44

Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullnak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban. Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok.

Az első adventi prefáció igen jól összefoglalja Urunk eljövetelének fokozatait. Első eljövetelekor magát megalázva testet öltött… amikor dicsőséges fényben újra eljön… most ígéretében bízva várunk. Tehát három eljövetelről van szó.

Első eljöveteléről jövendöltek az ószövetségi próféták. Ezután az eljövetel után vágyódtak az ősatyák, amikor sóhajtozva szólították: Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is (Iz 45, 8). Első eljövetele megvalósult, amikor az emberi időszámítás szerint magát megalázva testet öltött és megszületett a júdeai Betlehemben.

Második eljövetelét az angyalok jövendölték ezekkel a szavakkal: Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment (ApCsel 1, 11). Második eljövetele más lesz, mint az első. Õ maga megmondja, hogy miben különbözik a második eljövetel az elsőtől. Így mondja: Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel (vö. Lk 21, 27). Ezután az eljövetele után sóhajt a Jelenések könyvének szerzője: Jöjj el, Uram Jézus! (Jel 22, 20).

Végül a két eljövetel közötti időszakban az emberi történelem folyamán szünet nélkül jön és velünk van. Jön és velünk van, mert megígérte én veletek vagyok mindennap, a világ végéig (Mt 28, 20). Ezt a harmadik, ezt a folyamatos eljövetelt szentségi eljövetelnek nevezhetjük. Ezzel kapcsolatban csak azt tudjuk megállapítani, amit a kafarneumi százados mondott: Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba (Mt 8, 8).

A három eljövetelt így összegezhetjük: Urunk eljövetele a múltban, a jelenben és a jövőben. A múltban, amit karácsonykor ünnepelünk. A jelenben, amiben a szentmisén és a szentáldozásban részesedünk. A jövőben, amelynek pontos időpontját nem tudjuk. Õ maga mondja a mai evangéliumban Legyetek hát készen, mert abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok.