A év – Nagyböjt második vasárnap

Bécs, 2008. február 17

Mt 17, 1-9

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.“ Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!" Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"

A zsidó ünnepkörnek három olyan hagyományos zarándok-ünnepe volt, amikor a hívők felzarándokoltak Jeruzsálembe, a templomba. Bár a templom Kr.u. 70 óta nem áll, mégis sokan ma is elzarándokolnak ezeken az ünnepeken Jeruzsálembe.

A Peszáh, másképp a „kovásztalan kenyér” ünnepe az ószövetségi hagyomány szerint az első zarándokünnep, amelyet a zsidók Egyiptomból való kivonulásuk emlékére ülnek meg. Ezt az ünnepet nevezzük mi Húsvétnak, amely magyar név a böjt megszűntére emlékeztet.

Peszáh második estéjétől kezdve 49 napot számolnak (omerszámlálás) Sávuot ünnepéig. A zsidók a Kivonulást követő hetedik hétben Mózes vezetésével letáboroztak a Sínai-hegy lábánál, ahol Isten megnyilatkozott Izrael előtt a Tízparancsolat átadásával. A Tízparancsolat az alapja a Tóra további 613 parancsolatának (micva). Így Sávuot a Tízparancsolat és a Tóra átvételének ünnepe. Mi keresztények ezen a napon ünnepeljük Pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelét.

A zsidó nép 40 éves pusztai vándorlására emlékeztet a Szukkot vagyis a Sátoros ünnep. Ennek nincs keresztény megfelelője. Ősszel, nyolc napon keresztül ünneplik. A pusztai vándorlás emlékére gallyakból, ágakból, lécekből sátrat készítenek a szabadég alatt, erkélyeken, kertben, udvaron, sőt vannak, akik parkolókban állítják fel a sátrat. Ezekben a kunyhókban étkeznek, tanulmányozzák a Tórát, sőt ha az időjárás engedi, ott is alszanak.

Egy tanulmány szerzője Péternek, a mai evangéliumban hallott szavaiból „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat” arra következtetett, hogy a Színeváltozás a Sátoros ünnep környékén lehetett. Ám valljuk be őszintén, egyedül a sátor szó használata elégtelen alap arra következtetni, hogy a Színeváltozás a Szukkot ünneppel lenne összefüggésben. Tudjuk, hogy Urunk rendszerint fölment Jeruzsálembe az ünnepekre, márpedig a Színeváltozás Galileában történt, s ha nem is tudjuk pontosan, melyik hegyen, de ma úgy tartja a hagyomány, hogy a galileai Tábor hegyéről van szó.

A sátorkészítés nem csak a pusztai vándorlásra emlékeztet, hanem a saját földi zarándokutunkra is. Egy, a Jézusnak tulajdonított, de az evangéliumokban nem szereplő mondat így hangzik: „A világ egy híd. Menj át rajta, de ne építs rá házat.”

A sátor az emberi életet is jelenti, míg lebontása a halált. Izaiás próféta így beszél: „Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva. Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok.” (Iz 38, 10. 12). Szt. Pál apostol is arról beszél, hogy mindannyian mintegy „átvedlünk”, egy színeváltozáson fogunk átmenni: mint egy búzamag, amelyet a földbe vetnek; a földi testet az égi test váltja fel, a romlandó test a romolhatatlanságra támad majd, az érzéki test a szellemi testre (vö. 1 Kor 15, 3-49). Ezt az átváltozást mutatja be nagyon szemléletesen az evangélista, amikor így ír: „arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.”

Amikor a tanítványok ezt tapasztalták, arcra borultak, s igen megrémültek. Nagyon sok ember fél ettől az átváltozástól. Milyen megnyugtatóan hangzanak a mai evangélium szavai: Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!"

Ó Uram! Ha eljön az én színeváltozásom órája, ha engem is elfog a félelem, jöjj, lépj hozzám, nyugtass meg: Ne félj! Engedd, hogy akkor én is azt éljem át, amit az apostolok: nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.