A év – Nagyböjt első vasárnap

Bécs, 2008. február 10

Mt 4, 1-11

Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. „Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem." Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!" Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Megkeresztelkedése után a Lélek a pusztába vitte Jézust …, ahol negyven nap és negyven éjjel böjtölt. Ezt azért nem úgy kellene értenünk, hogy 40-szer 24 órán keresztül semmit sem vett magához, sem ételt, sem italt. A szabadon választott böjtnek is megvoltak a szabályai a zsidóknál. Szombaton és az azt megelőző, illetve követő napon, tehát pénteken, szombaton és vasárnap tilos volt a böjt. Azt is előírta a rabbinikus irodalom, hogy egymást követő napon se böjtöljön senki, nehogy fizikailag legyengüljön, lerobbanjon. Az elmondottak alapján a zsidóknál a hétfő és a csütörtök voltak a böjti napok. Így érthető, amit Szent Lukácsnál olvasunk: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. … A farizeus így imádkozott: Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok (vö. Lk 18, 9-14).

Tulajdonképpen a kereszténység átvette a zsidó böjti rendet, csak éppen a hétfőt és a csütörtököt a szerda és a péntek váltotta fel. Szerdán böjtöltek, mert a hagyomány szerint ekkor árulta el Júdás a Mestert, és pénteken kereszthalálára emlékezve böjtöltek.

A böjt az iszlámban is kiemelkedő jelentőségű. Az iszlám öt oszlopának egyike a böjt. A muszlimok nem hetente böjtölnek, hanem egyszer egy évben, ramadan hónapban.

A zsidó böjt reggel kezdődik (annak ellenére, hogy a nap az Esthajnalcsillag felkeltével kezdődik), és a naplementével végződik (Kommentár a Talmud és Misna alapján IV. kötet, 94. old.). A muszlimok szintén pirkadattól – amikor már meg lehet különböztetni egy fehér szálat egy feketétől (Korán 2,187) – naplementéig böjtölnek. Ez annyit jelent, hogy a zsidók és a muszlimok gyakorlatilag egy fél napot böjtölnek, és utána megtörik a böjtöt. Nálunk, katolikusoknál a böjti és a szigorúböjti napokat különböztetjük meg. Magyarországon böjti nap van nagyböjt minden péntekén. Ez annyit jelent, hogy akik betöltötték a 14. életévüket – életük végéig –, kötelesek tartózkodni a húsételtől. Szigorúböjt van hamvazószerdán és nagypénteken. Ezen a két napon, a hústilalmon túl, azok, akik betöltötték a nagykorúságot és még nem múltak el hatvan évesek, háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól (vö. CIC 1251-1252).

Jóllehet az utóbbi években mindenféle drága kúrák és diéták jöttek divatba, mindig újra és újra találkozunk emberekkel, akik érthetetlenül vagy éppen gúnyosan állnak a katolikusok böjtjével és szigorúböjtjével szemben. A liberális gondolkodású emberek a böjt szellemi és lelki dimenziójával nem tudnak mit kezdeni. Mit is jelent a böjt szellemi és lelki dimenziója? Egyszerűen fogalmazva: a kísértés elleni harc és az imádság eszköze.

A böjt a lelki elmélyülés eszköze. Tulajdonképpen ha böjtölünk, akkor egész emberi mivoltunk, testünk és lelkünk is imádkozik. A böjti napok azok, amikor éberebbek vagyunk Istennel való kapcsolatunkban. Persze hallani olyan véleményt, hogy mi keresztények ezt csak beképzeljük magunknak. Ezen a véleményen nem nagyon csodálkozom. Aki soha nem imádkozott és böjtölt, annak ilyen élménye nem is lehetett. – Ugyanez a helyzet a kísértéssel. Egyesek azt mondogatják, hogy mi keresztények a kísértésekről papolunk és ezzel csak pszichésen megterheljük és megzavarjuk az embereket. Ez egy ostobaság! Kísértés, mint olyan nincs! Ezt is megértem. Akik ugyanis így beszélnek, soha nem éltek meg kísértést. Ennek egyszerű oka, hogy az ördög nem bolond. Ugyan minek fárasztaná magát kísértgetéssel, ha az illető magától megy és keresi a bűn alkalmát, lehetőségét. Magyarul: ez vétkezik minden kísértés nélkül. Viszont a „szegény” ördögnek bizony neki kell veselkednie, ha egy böjtölő emberrel akar kikezdeni. A mai evangélium is arról beszél, hogy a Sátán ravaszul első lépésként ki akarta tépni Jézus kezéből a böjt fegyverét. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Jézus bebizonyította nekünk, hogy ezzel a fegyverrel az ördög legnagyobb kísértéseinek is ellen lehet állni.

Ne csodálkozzunk tehát azon, ha az ördög böjti időben rendez majd farsangi mulatságokat. Ez az ő és munkatársai számára valóban jó mulatság lesz!