Homília

Bécs, 2008. január 06

A év – Urunk megjelenése

Mt 2, 1-12

Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

József Attila Betlehemi királyok című kedves versében a vendégek így köszöntik a Kisdedet: „Adjon Isten Jézusunk, Jézusunk, három király mi vagyunk, mi vagyunk”. A Szentírás csak bölcsekről beszél. Sem arról nem tesz említést, hogy hányan voltak, sem arról, hogy királyok lettek volna. A szakemberek azt írják, hogy keresztény őseink az ajándékok számából és az ajándékok értékéből következtettek a látogatók számára és arra, hogy ilyen drága ajándékokat, aranyat, tömjént és mirhát csak királyok engedhettek meg maguknak. 

A csillagról, amelynek láttán a bölcsek útra keltek, már Bálán próféta említést tesz. Az Ószövetségből tudjuk, hogy Balak, moabita király magához hívatta Bálán prófétát és azt a megbízást adta neki, hogy átkozza meg az Egyiptomból kivonult népet. Magyarázatként azt üzente a prófétának: „Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom űzni."(Szám 22,11). Átok helyett a próféta hétszer megáldotta Izraelt. Amikor Balak számon kéri a prófétát, akkor hangzik el a jövendölés: „Látom, de nem most, látom, de nem közelről. Csillag tűnik fel Jákob törzséből, jogar sarjad Izraelből” (Szám 24,17). A Talmud bölcsei erről a csillagról azt mondták, hogy a messiás-király jövetelét jelzi (Strack-Billerbeck, Kommentar zum N.T., Bd. I,76). A bölcsek tehát joggal következtettek az általuk látott csillag feltűnéséből a messiás-király születésére. 

A bölcsek jövetelük céljaként azt adták meg, hogy hódolni akarnak az újszülött király előtt. Heródes is megpróbálta beszervezni a bölcseket „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." Ma a templomokban ugyancsak sokan felkeresik, de a látogatók ma sem azonos céllal jönnek. Tudjuk a történelemből, hogy a Hitlerjugendek szorgalmasan látogatták a münsteri székesegyházat, hogy hallgassák Boldog von Gallen püspök beszédeit. Nem épülni akartak a későbbi bíboros szentbeszédein, hanem jelenteni küldőiknek, hogy miről is szólt a prédikáció. Tudjuk a történelemből, hogy a Hitlerjugendeknek később követőik akadtak. Fulton Sheen, a neves amerikai TV szónok, Jézus életéről írt könyvében Heródes kérését így kommentálja: Hogy az emberek mit kérdeznek Istenről és Egyházáról, az soha sem olyan fontos, mint az, hogy ezt miért teszik (vö. Leben Jesu, Freiburg, 1961, 48).