Homília

Bécs, 2007. december 30

A év – Szent Család vasárnapja

Mt 2, 13-15.19-23

Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni." Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat."

Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!" Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.

De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: „Názáretinek fogják hívni."

Az evangéliumi szakasz négy álomról szól. A napkeleti bölcsek álmáról és Szent József három álmáról. Mind a négy álom Nagy Heródes hatalmi mámorával van összefüggésben. A bölcseknek más úton kellett visszatérni hazájukba, nehogy kénytelenek legyenek elárulni Heródesnek, hol van az „újszülött király”. A Szent Család kénytelen volt Egyiptomba, ma úgy mondanánk: „disszidálni”, Heródes elől. A harmadik álom Heródes halála után a repatriálásról szól, míg a negyedik álom a rendszerváltás utáni bizonytalanságban ad eligazítást.

Egészséges gondolkodású ember elképzelhetetlennek tartja Heródes rendelkezését. Noha a betlehemi gyermekgyilkosságról az evangéliumon kívül más források nem tesznek említést, ám a hatalmát rettegve féltő Heródes véres tetteit ismerve a Szentírásban leírtak nagyon is elfogadhatók. Ha meggondoljuk, hogy szerte a világban mire nem képes egy-egy hatalmi mámorban élő őrült felhasználni katonaságot, rendőrséget, akkor kiderül, hogy Heródes egy aránylag szelíd uralkodó volt. Sok kegyetlenkedése közül említést érdemel kedvenc feleségének, egy korábbi rendszer nagyságának, II. Hirkanosz unokájának kivégeztetése. Ezt követte három fiának a kivégeztetése. Amikor ez Augusztusz fülébe jutott, a császár, utalva a zsidóknál érvényes disznóvágás tilalmára, ezt a megjegyzést tette: „Inkább lennék Heródes disznója, mint a fia”. Heródes szadizmusa leírhatatlan. Halála közeledtével, mivel tudta, hogy halálát senki sem fogja Izraelben megsiratni, a nép előkelőit bezáratta a jerikói lovardába, azzal az utasítással, hogy ha meghal, nyilazzák halomra őket, hogy gyász legyen Izraelben. Bár az utasítás végrehajtására sógora és sógornője esküt tettek, de Heródes halála után mégis szabadon engedték az embereket. Heródest, akinek a sírját idén, az év elején találták meg Herodionban, nagy pompával temették el, ám senki sem siratta meg.

A rövid evangéliumi szakaszban négyszer fordul elő, hogy fogd a gyermeket és anyját, illetve fogta a gyermeket és anyját. Szent József mindent megtett a Gyermek megmentéséért. Napjainkban új Heródesek törvényben biztosítják a megfogant élet kioltását. A Heródesekkel szemben a családfő szerepét tölti be az Egyház, amikor fennszóval védi az új életet. Az emberi életet a fogamzás pillanatától kezdve teljes mértékben tisztelni és védeni kell – tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa (2270). A II. Vatikáni Zsinat az abortuszt és a csecsemőgyilkosságot szégyenletes gaztett-nek mondja (GS 51). Mégis, amikor az Egyház Törvénykönyve kimondja, hogy Aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik (CIC 1398. kán.) nem a vétkest akarja „büntetni”, hanem az ártatlan életet, a családot „védeni”!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia világos szavakkal lép fel a törvényjavaslattal szemben, amely újabb kísérletet tesz a család intézményének szétdúlására. Minden olyan kísérlet – írják a püspökök –, amely a házasságon kívüli párkapcsolatokat, beleértve az egyneműek együttélését, a házasság intézményéhez kívánja közelíteni jogi eszközökkel, gyengíti a társadalom életerejét, veszélyezteti a fiatalok döntési szabadságát, valamint a felnövekvő gyermekek egészséges fejlődését. E szavakat olvasva a sajtó felzúdult és sokszor a katolikus Egyház „kríziséről” fecsegett, ám minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy nem az Egyház van krízisben, hanem a magát „liberálisnak” nevező társadalom áll az összeomlás előtt. Európát csak az Isten tervei szerinti családok képesek megmenteni.