Advent 3. vasárnapja (2009. december 13.).

Lk 3,10-18 

Ekkor megkérdezte őt a tömeg: ,,Mit cselekedjünk tehát?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.'' Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: ,,Mester! Mit cselekedjünk?'' Ő ezt válaszolta nekik: ,,Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.'' Megkérdezték őt a katonák is: ,,Hát mi mit cselekedjünk?'' Azt mondta nekik: ,,Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.'' A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.'' Még sok egyébre is intette, tanította a népet.  

     Nem egyszerűen sokan, hanem egy tömeg kereste fel Keresztelő Jánost, aki a Jordán mentén bűnbánatot hirdetett és keresztelt. Messzi vidékekről is érkeztek emberek, Galileából, a Jordán egész környékéről, Júdeából és magából Jeruzsálemből is. Voltak közöttük papok és leviták. Ezek azért jöttek, hogy számon kérjék tőle, mi jogon keresztel. Ki vagy? Miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta? Mit mondasz magadról? – kérdezgették türelmetlenül. János nem kertelt, hanem világosan megmondta nekik: A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját! Hordjátok le a bűnök huppanóit és töltsétek fel a mulasztások kátyúit. A kátyús utak rendkívül veszélyesek. Sok balesetnek, halálesetnek az okai. Az izajási üzenet lényege tehát, hogy tegyük biztonságossá a Megváltó elé vezető földi utunkat. 

      A tömegben nem csak előkelő papok és leviták voltak, hanem vámosok és katonák is.  

     A pénzügyőröket és adóhivatalnokokat az evangéliumok egyszerűen vámosoknak nevezik. A zsidóknál rossz volt a hírnevük, hiszen a gyűlölt római megszállók szolgálatában álltak, és gyakran a maguk zsebére dolgoztak. Így igazán érthető, hogy a nép gondolkodását visszatükrözve, az evangéliumok többnyire a bűnösökkel és az utcanőkkel együtt emlegetik őket. A farizeusok és írástudók sokszor méltatlankodtak, hogy vámosok és bűnösök mentek Jézushoz, hogy hallgassák, ő pedig szóba is állt és evett velük. Miért eszik és iszik a Mesteretek együtt a vámosokkal és a bűnösökkel? – kérték számon az apostolokat. Jézus meghallva a rosszmájú kérdést, védelmébe vette a vámosokat és bűnösöket: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Máshol egyenesen azt olvashatjuk: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. A mai evangéliumot hallva az ember nem is csodálkozik. Lehet, hogy ezek az emberek csintalanok voltak, s majdnem annyit loptak, mint manapság, aki a mézes-bödönhöz fér. De nem igazolni akarták magukat, hanem alázatosan felteszik Keresztelő Jánosnak a kérdést: Miként lehet visszatérni a erről a dimbes-dombos útról a helyes útra: Mester, mit tegyünk? 

     A katonaság is egy finom népség volt. Keresztelő Szent János korában egy közkatona 900 sestercius zsoldot kapott, és persze a hadizsákmányból is részesült. Mindemellett kosztot, kvártélyt, ruhát és fegyvert kapott. Ennek ellenére körbejártak, itt egy bárányt, ott aprómarhát, gyümölcsöt és bort vittek magukkal. Bizony nem egyszer megzsarolták az egyszerű munkásnépet. Ezt a rablást nem akarták szépítgetni, mint nálunk napjainkban „megélhetési bűnözést” emlegetve. Az sem volt ritka, hogy megzsarolták az egyszerű népet, ma úgy mondanánk „védelmi pénzt” szedtek. Szinte lehetetlen volt ezek ellen a bűnözők ellen fellépni. Így egyszerűen döbbenetes, hogy ezek a sötét alakok most Keresztelő János elé állnak, és a megtérés szándékával fölteszik a kérdést: És mi mit tegyünk? Az ember el sem tudja képzelni, hogy ha ma lennének olyan bűnözők, akik más kertjéből lopnak-rabolnak, mások otthonait feldúlják és kifosztják, békés utasokat bántalmaznak, hogy a társadalom siralmai helyett, ők maguk állnának elő és tennék fel a kérdést: És nekünk mit kell tennünk? 

     Keresztelő  Szent János még egy régimódi próféta volt. Nem beszélt toleranciáról. Nem akart jó színben feltűnni a korabeli politikusok, vállalkozók, gazdagok előtt. Azt mondta a vámosoknak, elégedjenek meg annyival, amennyi törvényesen jár nekik. A katonáknak, a korabeli bűnözőknek sem akart jogi támogatást nyújtani, hogy amit eddig lopniuk kellett, azt a jövőben szociális segély címén majd megkapják. Ezt mondta nekik: Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal, mai szóval élve: ne garázdálkodjatok, ne csaljatok, ne sikkasszátok el a rátok bízott közpénzeket, hanem elégedjetek meg a munkabéretekkel, a családi pótlékkal és a különböző címen folyósított segélyekkel. 

     Még néhány nap, és itt van karácsony. Jó lenne elgondolkodni azon, ha most föltenném a kérdést Keresztelő Szent Jánosnak: Mester és én mit tegyek? Ugyan mit válaszolna nekem János, akinél nagyobb nem volt asszonyok szülötte között.