Homília

Bécs, 2007. október 7.

C év - évközi 27. vasárnap

Lk 17, 5-10

Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek. Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”

Az evangélium, amit ma hallottunk, két részből áll. Az első részben Jézus a hit erejéről tanít. A második rész a kötelességtudó szolgáról szóló példabeszéd. Mi ma az első résszel foglalkozunk. A hit egyike a három isteni erénynek. Szent Pál a híres Szeretethimnuszában így nevezi meg a három isteni erényt: Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet (1Kor 13, 12-13). Jóllehet a legnagyobb a szeretet, mégis tudjuk, hogy amíg zarándokként a földi berkeket járjuk, elengedhetetlenül szükségünk van a hitre és a reményre. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az apostolok ezzel a kéréssel járultak az Úrhoz: Növeld bennünk a hitet.

Nem áll szándékomban ma valami soha nem hallott újdonságot mondani a hittel kapcsolatban, de szeretném emlékezetünkbe idézni, felfrissíteni azt, amit hittanórán tanultunk. A hinni igének három vonzata van. Ha tárgyesetet vonz, akkor a hit tárgyáról tájékoztat, amit hiszek. Ha részeseset áll az ige után, akkor arról van szó, akinek a tanúságtételét elfogadom. Végül ha képeshatározó a vonzata, az a teljes ráhagyatkozást, az abszolút bizalmat jelenti (vö. Csordás: Bevezetés a Krisztus misztériumba, Budapest, 1994, 78).

A hinni ige képeshatározós vonzattal csak Istennel kapcsolatban lehetséges. Csak Istenben hihetünk, amint a Hitvallásban is imádkozzuk: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,… hiszek Jézus Krisztusban,… hiszek a Szentlélekben. Hinni ilyen értelemben annyit jelent, magyarázza a Szentatya, hogy a hívő az igazember, aki Isten útjait járja. Mert a hit annyit tesz, hogy együtt járni, követni Krisztust… (vö. Benedikt XVI, Jesus von Nazareth, Freiburg in Br., 2007, 119). Az apostolok valójában nem a hit kegyelmét kérték, hanem csak annyit, hogy Jézus növelje a hitüket, hiszen ők követték Jézust. Máté evangélista írja: Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Õket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek (Mt 4, 18-22).

A hinni ige részesesettel annyit jelent, hogy hiszünk valakinek, aki nem hazudik, aki igazat mond. Így ír Szent Pál apostol Timóteusnak, szeretett tanítványának: Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra (1Tim 2, 5-7).

Végül ugyancsak a Hitvallásból vehetjük a példát arra, ha a hinni ige tárgyesetet vonz. Vallom az egy keresztséget, a holtak föltámadását és az örök életet.

Mindannyian, akik ma itt vagyunk a szentmisén, hiszünk Jézus Krisztusban, hiszen azért követtük Õt ide. Hiszünk az evangélistának, aki elmondta nekünk az apostolok kérésének történetét. Hisszük a tanítást, amit a katolikus Anyaszentegyház elénk ad. Ebben a hitben akarok élni és meghalni (Kompendium, Budapest, 2006, 222). Hogy ez sikerüljön, ma az apostolokkal együtt az Úr elé járulunk és kérjük: Növeld bennünk a hitet.