Homília

Bécs, 2007. szeptember 23.
C év - évközi 25. vasárnap
Lk 16, 1-13

Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: ,Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.’ Az intéző így gondolkodott magában: ,Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből.’ Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: ,Mennyivel tartozol uramnak?’ ,Száz korsó olajjal’ - felelte. Erre azt mondta neki: ,Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.’ Aztán megkérdezett egy másikat: ,Te mennyivel tartozol?’ ,Száz véka búzával’ - hangzott a válasz. ,Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.’ Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Azt mondom hát nektek: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Ma a hűtlen intézőről hallottunk egy példabeszédet. Az intézőt bevádolták, hogy eltékozolja ura vagyonát. Úgy tűnik, az intéző lelkiismerete nem volt tiszta. Egy szóval nem ellenkezik, hanem rögtön így morfondíroz magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egy nagyszerű ötlete támadt. Kihasználva a hátralevő időt, gazdája számlájára, okirat hamísítással barátokat szerzett, akikre az elkövetkezendőkben számíthat. A történet nem idegen tőlünk, hiszen hasonlóképpen cselekszenek a politikusok is szerte a világban. Jézus következtetése nagyon szomorúan hangzik: a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Szent Ágoston fölteszi a kérdést: Miért mondta el nekünk az Úr ezt a hasonlatot? Rögtön választ is ad rá: Semmiképpen sem azért, hogy ezt a szolgát követendő példaként állítsa elénk, hanem, hogy kihangsúlyozza, hogy előrelátóan cselekedett a jövőt illetően, és megszégyenítse a keresztényeket, akikből hiányzik ez az előrelátás (Ágoston, Prédikációk 359, 9-11).

Ugyanis mi, keresztények is sáfárok, intézők vagyunk. Egyszer bennünket is számadásra szólítanak. Miről is kell számadást adnunk? A talentumokról, a képességeinkről, az adottságainkról, amelyeket Urunk ránk bízott. Ugyanis ezek a talentumok, képességek és adottságok nem a mi tulajdonaink. Joggal mondja a népek apostola: Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4, 7). Ha pedig kaptad, akkor egészen természetes, hogy egyszer számot is kell adjál róluk.

Álszerénység lenne, ha ilyen fajta kifogásokat keresnénk: én ugyan egy nagyon szerény, egyszerű, hétköznapi ember vagyok. Tőlem ugyan nincs mit számon kérnie. Nem! Az Úr mindannyiunkhoz nagyszívű volt. Mindenki annyit kapott, hogy elérhesse vele a célt. Van, aki öt, a másik két, a harmadik egy talentumot kapott. Nem többet, nehogy a teher alatt nyögve ne jusson célba. Mindenkinek eszerint kell sáfárkodni és majdan számot adni.
Ki tudja, mennyi idő áll még rendelkezésünkre? Ezt az időt nem szabad elpocsékolni azzal, hogy a múlt fölött rágódunk, mit tettünk rosszul, esetleg mit tennék most, ha lehetőségünk lenne visszatérni a múltba. Nem! Előre kell néznünk, hogyan és miként gondoskodhatunk a jövőnkről. Ha jó és helyes döntést hozunk, akkor Urunk nem azt mondja majd nekünk, mint a hűtlen intézőnek: nem maradhatsz tovább az intézőm, hanem Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! (Mt 25,21).