Homília

Bécs, 2007. november 4.

C év - évközi 31. vasárnap

Lk 19, 1-10

Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

Ennek az evangéliumi szakasznak ezt a címet adhatnám: Zakeus megtérése. A „megtérés” egyik alapvető szava a Bibliának. A megtérés három alapvető mozzanata a belátás, a bánat és a jóvátétel. Belátás annyit jelent, hogy felismerem a tetteim jogtalanságát. A bánatban az ember már kifejezetten elutasítja a jogtalanságot, amit cselekedett. A jóvátételben az ember igyekszik az okozott fizikai, anyagi vagy erkölcsi kárt kiegyenlíteni (vö. Helmut Weber, Az általános erkölcsteológia, I., Budapest, 2001, 336-340).

A mai evangélium nem csak egy kétezer évvel ezelőtti világot mutat be nekünk. Napjaink történését is felismerhetjük. A vámosokon kívül egy egész sor olyan ember volt, akit életvitele miatt az emberek megvetettek. Ilyenek voltak a kockajátékosok vagy az „itt a piros, hol a piros?” játékosok, akikkel néha ma is találkozunk a Váci utcában; az uzsorások, akikről ma gyakran olvashatunk amikor ügyesen csődöt jelentve tönkretesznek embereket, családokat; szerencsejátékos galambröptetők, manapság a pitbull tenyésztők; de Jézus korában voltak pásztorok is, akik tréfli, azaz fogyasztásra alkalmatlan húst árusítottak, mint manapság egyes nagy áruházak; végül ott voltak a vámosok, akik privatizálták az adók ezernyi formáját és nyomorba döntötték az egyszerű embereket.

Mit kellett tenni ezeknek az embereknek, ha vissza akarták nyerni embertársaik megbecsülését? Választ ad erre a Talmud. A kockajátékosoknak meg kell semmisíteni a kockáikat és többé nem játszhatnak még pénz nélkül sem. Az uzsorásoknak el kell tépni az adósleveleket. A galambröptetők bocsássák szabadon a madarakat. A tréfli húst árusító, csak úgy tehette jóvá a bűnét, hogy ha többé nem árusított húst (vö. Strack - Billerbeck, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, II., München, 1961, 250). A privatizálók, a vámmal és az adóval csalóknak maga Mózes írta elő, hogy Pótolja ki még az ötödével, és adja át az összeget a tulajdonosnak azon a napon, amelyen eszébe jutott bűnössége (Lv 5, 24).

A mai evangéliumban szereplő Zakeus, a vámosok feje belátta bűnös mivoltát, hogy hazudott, lopott, csalt, hogy megkárosította a népet. Tettét megbánta. Ám azt is felismerte, hogy nem elegendő erről néhány sajnálkozó szót ejteni, hanem a bűneit jóvá kell tenni. Ez csendül ki a szavaiból: Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette. Négyszeres jóvátételre a sikkasztók, a csalók voltak kötelezve (vö. Kiv 21,37).

Sajnos manapság az emberek sokasága még a belátásig sem jut el. Márpedig belátás nélkül nincsen bánat. Ám, ha eddig el is jutott volna, jóvátételről – mondjuk ilyen póriasan: a lopott vagy betyár módon szerzett holmi visszaadásáról – hallani sem akar. Gondoljunk a gyónásainkra. Belátom a bűneimet? Valóban erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem? Gondoltam már rá, hogy jóvá tegyem a bűneimet, amelyeket jogtalan vagyonszerzéssel, más becsületébe történt belegázolással, rágalmazással, megszólással, felületességgel elkövettem?

Lehet, hogy Zakeus centiméterre kicsiny volt, de emberi mivoltában nagyon nagy.