Virágvasárnap (2009. április 5.)

Mk 11, 1-10 

Hozsanna 

     Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfage és Betánia táján, az Olajfák-hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi." El is mentek és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?" Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!" 

Mivel Virágvasárnap, Urunk szenvedéstörténetét énekeljük vagy olvassuk a szentmisében, ezért nem nagyon szokás ezen a napon prédikációt tartani. Mégis szeretnék egészen röviden egy üdvözlő szóról említést tenni. A „hozsanna” szó eredetileg egy kérés és annyit jelent, hogy Segíts meg!, ám idővel az örvendezés szavává lett, majd ezzel a szóval fogadták az érkezőt. Amikor Virágvasárnap Jézus az Olajfák hegyén, a Jerikó és Jeruzsálem között fekvő Betániából bevonul Jeruzsálembe, az előtte menők, s akik kísérték, Hozsannával köszöntötték.

A szentmisében is ilyen köszöntő szó, vagyis ezzel a szóval köszöntjük a szentségi színek alatt közénk érkező Urat. Legyen ma egészen tudatos a köszöntésünk: 

Szent vagy, szent vagy, szent vagy

mindenség Ura, Istene.

Dicsőséged betölti a mennyet és a földet.

Hozsanna a magasságban.

Áldott, aki jön az Úr nevében.

Hozsanna a magasságban.