Nagyböjt 3. vasárnap (2009. március 15.)

Jn 2, 13 - 25 

Böjt 

A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.” A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?” De ő saját teste templomáról beszélt.” Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, 25s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben. 
 

Hamvazószerdán az evangéliumban a nagyböjt három fontos gyakorlatáról hallottunk: alamizsnát adni, imádkozni és böjtölni. Nagyböjt első vasárnapján néhány gondolatot hallottunk az alamizsnáról, a második vasárnap az imádságról, ma néhány gondolatot szeretnék adni a böjtről.  

A böjtölés mindhárom nagy monoteista vallásban az istentisztelet egy formája. A zsidók és a muszlimok komolyan veszik a böjtöt, és elvárják, hogy mindenki tartsa tiszteletbe istentiszteletüknek ezt a formáját. A mi, un. keresztény világunkban, az Egyház által előírt böjtökről – a demokrácia álarca alatt – vitatkozgatnak. Vannak keresztények, de legalábbis magukat a keresztényvilághoz tartozónak vallóak, akik megvetően, gúnyosan beszélnek a keresztény önmegtartoztatásról (hústilalom) és böjtről. Mások összekeverik fogyókúrákat és a böjtöt. Nem értik meg, nem lévén lelkiségük nem fogják fel, hogy a fogyókúrák az egészséggel vagy éppen a hiányzó szépséggel van kapcsolatba, míg a böjt hangsúlyozottan az istentisztelet egy formája. 

Mindhárom monoteista vallás két formáját ismeri a böjtölésnek: a nyilvános és a privát böjtöt. Az első az, amit a vallási közösség felsőbbsége ír elő az egész közösségnek. Ennek megtartása nem csak egy istentisztelet, hanem nyilvános megvallása egy vallási közösséghez való tartozásnak. 

A zsidók böjtre vannak kötelezve az engesztelés napján. A Jom Kippur napjáról így rendelkezik a Tóra: A hetedik hónapban, a hónap tízedik napján böjtöljetek, s ne végezzetek semmiféle szolgai munkát, sem a közületek valók, sem a köztetek élő idegenek” (Lev 16,29). Az iszlámban a böjt az öt oszlophoz tartozik: hitvallás, imádkozás, böjt, szegényadó és a zarándoklat. A böjt Ramadan hónapban kötelező. Nekünk katolikusoknak Magyarországon hústilalom van nagyböjt (Hamvazószerdától húsvétig) minden péntekén, amely mindenkit kötelez a 14. életév betöltése után. A hústilalmon kívül két szigorú böjti nap a hamvazószerda és a nagypéntek, amikor minden egészséges felnőtt ember (60 év alatt) háromszor étkezhet és egyszer lakhat jól. El, hogy a folyadék nem töri meg a böjtöt, ám ez nem vonatkozik a tápláló folyadékokra, mint tej, méz, Coca-Cola, kakaó és hasonló italokra, amelyek fogyasztása a böjtöt igenis megtöri. 

Első hallásra, a farizeusok szavaiból úgy tűnhet valakinek, hogy Jézus és tanítványai nem böjtöltek. Ám Jézus nem a böjtölés tényét kritizálta, hanem annak a farizeusi módját. Így mondja: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz (vö. Mt 6, 16-18). A böjtölés közvetlen kapcsolatteremtés a Teremtő és az egyes emberek között, tehát egy istentiszteleti forma, amelynek mindenféle képmutatástól mentesnek kell lenni. 

Nem szeretnék rosszmájú lenni, de nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy a „kultúremberek” a „felvilágosult bölcsek” elutasították a böjtöt, mint az istentisztelet egy formáját. Ma bekopog minden ajtón a szükség. Olyan ez, mintha a Teremtő válaszolna az újságíróknak, riportereknek és a világ bölcseinek: Nem akartatok böjtölni az én tiszteletemre, most hát éhezni fogtok a magatok butasága miatt. Igazán szép lenne, ha mi keresztények, de legalább mi katolikusok nem éheznénk, hanem az istentiszteletnek ezt a formáját, a böjtöt választanánk.