Homília

Bécs, 2007. szeptember 9.
C év - évközi 23. vasárnap
Lk 14, 25-33

Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

„Egy rabbi beszélget Jézussal” a címe annak a könyvnek, amelyről XVI. Benedek pápa úgy nyilatkozott „Messze a legfontosabb könyv, amely a keresztény-zsidó párbeszédről utóbbi években megjelent.” A rabbi egyike Jézus hallgatóságának. Leírja Jézus tanítását és magában vitába száll vele (vö. Jacob NEUSNER: Ein Rabbi spricht mit Jesus, Freiburg i.Br., 2007, 54-61). A hithű rabbinak addig nem voltak nehézségei, amíg a Názáreti beszédeiben a Tóra parancsait élet közelbe hozta és a mindennapi életre alkalmazta. Egyet kellett értenie azzal, hogy rendkívüli esemény embert ölni, de mindennapi dolog a szívünkben felgyulladó harag, amely a gyilkossághoz vezet. Az is igaz, hogy ritka a házasságtörés, ám tényként kell megállapítanunk, hogy a kísértés, amely a vágyakat felkelti, gyakori. Valóban az istenhívő embereknél elég gyéren fordul elő, hogy a hamisan esküsznek, de azt kell tapasztalnunk, hogy a becsületre való hivatkozás még náluk is napirenden van. Ezek összhangban állnak Jézus szavaival: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5, 17). De, amit ma hallottunk az evangéliumban – mondja a rabbi – az nincs összhangban a törvénnyel. Törvény ugyanis, hogy „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked” (Kiv 20, 12). Jézus pedig így mondja: „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” A könyv végén a rabbi levonja a következtetést: „Nem követtem volna Jézus Krisztus meghívását, ha az elsők között hallottam volna a szavait, ugyanis Jézus Tórája nem a mi Tóránk, amelyet az Örökkévaló Ábrahám, Izsák és Jákob nagy családjának adott” (162. old).

XVI. Benedek pápa „A Názáreti Jézus” címen megjelent és bestsellernek számító könyvében választ ad a kérdésre (BENEDIKT XVI.: Jesus von Nazareth, Erster Teil, Freiburg i.Br., 2007, 131. 145-154). A „Messiási Tóra” c. fejezetben a Szentatya is idézi a törvényt: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked” (Kiv 20, 12). A pápa azonban felhívja a figyelmet, ha valaki a Tórán túl a zsidóság által elfogadott Prófétákat és a Bölcsességi irodalmat is olvassa, kiderül, hogy Isten – Szent Pál szavaival élve – nem csak a „test szerinti Izrael” (1Kor 10, 18) Istene, hanem minden nép világossága és Istene. Vagyis itt már egy más szintről van szó. Arról, hogy „Lélek az Isten.” Imádói nem csak azok, akik Jeruzsálemben mutatják be áldozatukat. „Igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát” (Jn 4, 23-24). Az új Izraelről van szó, ahol a testi leszármazás helyére egy új, másfajta leszármazás lép. Amikor anyja és rokonai keresték, Jézus kitárta kezeit és így válaszolt az őt figyelmeztetőknek: „Ki az anyám s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12-46-50).

„Így hát, aki  - fejezi be Jézus mai tanítását – közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.”  Vagyis Jézus nem változtatta meg a törvényt. Szavainak értelme ez: még a legértékesebbről, az apáról, anyáról, gyermekről, testvérről, de még önmagáról is le kell mondania annak, aki követője akar lenni. Ez pedig teljes összhangban van a legfőbb törvénnyel „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 12, 4-5).