Nagyböjt 1. vasárnap (2009. március 1.)

Mk 2, 12-15 

Alamizsna 

A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” 
 

A nagyböjt előkészület megemlékezni Jézus kereszthaláláról és feltámadásának megünneplésére. Hogyan készüljünk fel? Igazából hamvazószerdán hallottuk az evangéliumban Jézus tanítását, hogy a felkészülés három dolgon alapszik: alamizsna, imádság és böjt. 

Amikor Üdvözítőnk az alamizsnáról szól, óva int bennünket mindenféle hamisságtól. Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. … Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! (Mt 6, 1.2) Ahhoz, hogy ezt helyesen értsük, ugyan bele kell élni magunkat a Jézus korabeli zsidó társadalmi életbe. 

Jézus korában a szegények és betegek gondozása az állam feladata volt. A szociális ellátás, vagy ahogy ma mondják a szociális háló működését az adó biztosította. Ezt az adót az egyes tagok képességeiknek megfelelően tartoztak megfizetni. Ha nem is száz százalékig, és nem is a magyar viszonyokat tekintve, de párhuzamot lehet vonni az ún. társadalom-biztosítás és a korabeli szociális ellátás között. Ehhez az adóhoz kapcsolódtak a szabadon adott adományok, valahogy úgy, mint napjainkban a karitász különböző formái: a Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt stb. A szabadon adott adományok összegeit nyilvánosan közzétették, hogy az adományokkal ne lehessen visszaélni.  

Az emberi hiúság majdhogy nem természetes vonása, hogy gyakran fennhangon nagy adományokat ígér, hogy a szegények és rászorulók jótevőiként dicsérjék őket az emberek! Ám nagyon gyakran előfordult, hogy akik fennhangon ígérgettek, ígéreteiket nem teljesítették, mindig kifogásokat találva. Ez ma is így néz ki. Közismert emberek nyilvános fellépéseiken, jó pénzért televízióban, rádióban, újságban kürtölik, hogy milyen nagy segítséget kívánnak nyújtani a szegényeknek, hajléktalanoknak, munkanélkülieknek, a nagycsaládosoknak. Persze ebből csak a propaganda marad meg, mert, amikor a beteljesítésről számon kérik őket, akkor millió kifogást sorolnak fel, hogy nem ők, hanem a másik az oka annak, hogy az egészből nem lett semmi. 

Az Úr tehát nem az ellen emelte fel a hangját, hogy valaki jótékonyságban példát adjon másoknak, hanem az ellen, hogy egyesek a jótékonyság erényével visszaéljenek, a maguk malmára hajtva a vizet. Ám jó utánanézni annak is, hogy hol, mikor és hogyan gyakorolja valaki a jótékonyságot, ugyanis nem csak a jótékonykodó részéről állhat fenn csalárdság, hanem sokszor hamisak azok is, akik a jótékonyság élvezői.