Évközi 6. vasárnap (2009. február 15.)

Mk 1, 40-45 

A csoda 

     Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.'' De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől. 
 

     A mai szentmise első olvasmányában az Úr törvényét hallottuk. Ennek értelmében a leprásoknak a táboron kívül kell tartózkodniuk és lakniuk.  

      A lepra, amelyet régi bibliafordításokban bélpoklosságnak neveztek, idült, fertőző betegség, amely a 16. század óta Európában szinte teljesen kihalt. Ezért van, hogy az evangéliumokban, ha a lepráról hallunk vagy olvasunk, valami ismeretlen betegségként áll előttünk. Ma a leprát már széles spektrumú antibiotikumokkal gyógyítani lehet, sőt az előrehaladott állapotú lepra, ha már az arc eltorzult, az ujjak leestek, a lábat amputálták, az említett gyógyszerrel még sakkban tartható. Ennek ellenére a lepra ismét terjedő félben van. Évenként 300.000 új megbetegedésről tudnak, nem számítva a sok-sok ezer beteget, aki betegségét szégyellve nem jelentkezik orvosnál. Dél-Kínában több olyan elzárt falu van, ahová katonai gépjárműveken szállítják a betegeket. Innen nincs visszatérés. A lágerek bejáratánál hatalmas tábla hirdeti „Idegen, eddig és ne tovább! A falakon túl a halál vár rád!” (Allewelt – die päpstlichen Missionswerke, Jänner/Februar 2009, SS 17-25). 

      Az Ó- és Újszövetség korában a lepra még gyógyíthatatlan betegség volt. Naamán, Arám királya seregének a vezére leprás volt. A hadvezér feleségének volt egy Izrael földjéről származó szolgálója, aki azt tanácsolta, hogy keressen fel Izraelben egy prófétát, aki majd meggyógyítja. A király javasolta, menjen el a zsidók földjére, ő majd ad neki egy levelet a zsidók királyához. A levélben ez állt: Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Naamánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától! Izrael királya kétségbeesett: Hát Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Amikor ezt Elizeus próféta meghallotta, üzent a királynak: Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta Izraelben. A hozzáérkező hadvezérnek megüzente a szolgájával: Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested. Naamán meggyógyult és a csoda nyomán megvallotta: Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben. (vö. 2Kir 5) 

      A mai evangéliumban ugyancsak egy csodáról hallottunk. Egy leprás kérlelte Jézust: Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem. Erre Jézus Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. 

      Mit nevezünk csodának? A csoda fogalmának sok jelentése van. Tanultunk a világ hét csodájáról, olvastunk az állatvilág csodájáról, beszélnek a technika csodájáról … Ám, ha az evangéliumok Jézus csodáiról tesznek említést, nem ilyen értelemben használják a csoda szót. Mindennek, ami a mi világunkban történik, elégséges oka van. Az ok-okozat láncolatáról van szó. Talán elfogadható a csodát így megközelíteni: csodáról akkor beszélhetünk, ha a természet rendje szerinti ok-okozat láncolat megszakadt. 

      A csoda célja, hogy haszonélvezőjének figyelmét Isten végtelen jóságára irányítsa, és ezzel jóra változtassa életvitelét. A csodát Jézus sohasem önmagáért tette. Ezért mondja a leprásnak: Vigyázz, senkinek se szólj erről. Csodájával Jézus tanítását akarta alátámasztani, hogy benne eljött az Isten országa. A csodával a belévetett hitet akarta megerősíteni. A hit ugyanis mindig előfeltétele volt a csodának. Ezért mondta Mártának is, mielőtt Lázárt újraélesztette: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. (Jn 11, 40) 

      Gyakran hallani manapság: ugyan miért nem tesz ma csodákat? Igazából nem a csodák hiányzanak, hanem a hitünk hiányzik vagy hiányos. A helyes kérés nem így hangzana: „Uram, tégy csodát!”, hanem a beteg gyermek apjának szavai: „Hiszek Uram! Segíts az én hitetlenségemen!” (Mk 9, 24).