Urunk megkeresztelkedése (2009. január 11.)

Mk 1, 7-11 

Abban az időben Keresztelő János így prédikált: „Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni. Történt azokban a napokban. Hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik.” 
 

Szent Márk evangélista a keresztelés helyét illetően csak annyit ír, hogy János a Jordánban keresztelte meg Jézust. János apostol pontosabban leírja a keresztség helyét: „Ez Betániában történt, a Jordánon túl” (Jn 1, 28). Fontos, hogy János Betániához hozzáteszi: , a Jordánon túl, ugyanis Jeruzsálem mellett, az Olajfák hegyén is van egy Betánia, ahol Lázár és testvérei éltek. 

A Jordánon túli település helye, ahol Jézus a keresztséget fogadta, sokáig ismeretlen volt. Szenzációként terjedt el három-négy éve a hír, hogy 1500 méterre a Jordán mai folyásától, kb. 15 kilométerre a Jordánnak holttengeri torkolatától régészek megtalálták a Jordánon túli Betániát. A feltárás a nemzetközi előírásoknak megfelelően megtörtént. Eddig több bizánci templomot és kolostort találtak, csodálatos szép mozaik padlózattal, valamint hatalmas nagy keresztelőmedencéket.  

A zsidó vallásban a keresztséget, az egész test vízben történő alámerítését a törvény írja elő azoknak az izraelitáknak, akik tisztátalanná váltak (vö. Lv 14, 1 kk.; Lv 15, 1 kk.). A liturgikus fürdővel az ember visszanyeri a rituális vagy levitikus tisztaságot, amely nélkül a tisztátalan ember ki van zárva minden kultikus ünneplésből. 

Bizonyos esetekben a muszlimoknak is előírja a törvény az egész test megmosását (gusl) a rituális tisztaság érdekében. Az egész test megmosása nélkül a tisztátalan ember imádsága érvénytelen (vö. Fadlallah Ksiks: Wie man das Gebet verrichtet. Düsseldorf, IB, 2008, 25.). 

Nálunk keresztényeknél is megtaláljuk a keresztséget. A keresztség az első és legfontosabb szentség. Az Úr maga mondja Nikodémusnak: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába” (Jn 3, 5). Így érthető, hogy mennybemenetele előtt ezt parancsolta apostolainak: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28, 19). Ez a krisztusi keresztség megszabadítja az embert az eredeti és személyes bűntől, egyúttal Krisztus Titokzatos Testének a tagjává tesz. Ha valaki megszökik otthonról, attól a vérbeli köteléket (legfeljebb jogilag) nem szakíthatja meg, tagja marad a családnak. Így érthető, hogy a krisztusi keresztség egy és megismételhetetlen. 

Ám előfordulhat, hogy valaki elhagyja az atyai házat, mint a tékozló fiú is tette (vö. Lk 15, 11-32). Ilyenkor, bizonyos értelemben lehetséges az „újrakeresztelés”. Ezt az „újrakeresztelést” az ősegyház a vízkeresztséggel szemben a „könnyek keresztségének” nevezte, vagy ahogy ma mi nevezzük: a bűnbánat szentsége, vagy közönségesen a szentgyónás. 

Nos, az alámerítés a zsidóságban, az egész test megmosása az iszlámban alkalmassá teszi az embert az istentiszteletre. A mi keresztségünk vízből és Szentlélekből, valamint a könnyek-keresztsége nem csak alkalmassá tesz az istentiszteletre, de hazavisz az atyai házba, ahol az Atya elénk siet és örömmel visszafogad.