Szeplőtelen Fogantatás (2008. december 8.)

Lk 1, 26-38

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

A Szent István kapun keresztül belépve Jeruzsálem szent városába, néhány száz méterre a kaputól jobbra betérhetünk a Szentírásból jól ismert tóhoz, a Beteszdához (vö. Jn 5). Itt találjuk a gyönyörű Szent Anna templomot is, amelynek helyén a hagyomány szerint a Szűzanya szülőháza állt. Csodálatos akusztikája lehetővé teszi, hogy szívből fakadjon az antifóna: „Tota pulchra es Maria, et macula originalis non es in te. – Egészen szép vagy Mária, az eredeti bűn szeplője sincs meg benned.”

Ma Szeplőtelen Fogantatás ünnepén ezt a nagy igazságot ünnepeljük. Az Egyház ebben a kérdésben így tanít: „a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és különleges kegyéből, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt …” (DZH 2803). Teljesen bűntelen volt. Ez dogma, azaz egy, az Istentől, az utolsó apostol halála előtt kinyilatkoztatott igazság, amit az Egyház a hívek elé tár. A dogmát minden hívőnek erősen és állhatatosan hinni kell.

Egyeseknek bajuk van a mariológiai dogmákkal. Ám, ha egy kicsit gondolkodnának, rögtön megoldódna a nehézségük. A mariológiai dogmákat ugyanis azért fogalmazta meg az Egyház, mert ezekkel alátámasztja a krisztológiai tanítást, ahogy ezt az elhangzott dogmában is megtapasztalhatjuk. A Szent Szűz teljesen tiszta az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel.

Senki sem képes a maga erejéből sikeresen harcolni a gonosz ellen. Félreértés, ha valaki úgy képzeli, hogy az Egyház azt tanítja: a Szűzanya nem szorult rá a megváltásra. Mindenkinek, Neki is szüksége volt a Szentlélek adta kegyelemre, amelyet Krisztus szenvedése érdemelt ki számunkra (vö. Kompendium 422). Amit az Úr imájában kérünk: és ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, az Ő esetében teljes mértékben megvalósult. Tehát a mai krisztológiai ünnep egyúttal mariológiai ünnep. A Fiút ünnepeljük, akinek érdemei által Mária ment volt földi létének első pillanatától kezdve az áteredő bűntől és minden személyes bűntől is.

Jogosan fordulhatunk hát hozzá ma és életünk minden napján, a katolikus ima szavaival: „Imádkozzál érettünk bűnösökért most, és halálunk óráján. Amen.”