Halottak napja (2008. november 2.)

      Bécsben, a Népek Múzeumában egy kiemelkedően szép kiállítást rendeztek Tutanhamon fáraó sírjából és más ókori egyiptomi lelőhelyekről származó 140 darabból álló kincsgyűjteményből. A látogatók előtt feltárult az ókori Egyiptom lakóinak elképzelése a jövendő világról. Az uralkodót sok kinccsel, használati tárgyakkal, sőt a szolgáival együtt temették el. A kortársak úgy gondolták, hogy az egyébként is már a földön istenként tisztelt fáraó odaát folytatja isteni életét. 

      A görögök elképzelése már más volt. Nagy Sándor mindössze 33 éves volt, amikor meghalt. A bölcsek megállapították: „Annyi sok ellenfelet legyőzött, de a halált Sándor sem tudta legyőzni.” Halálos ágyán Sándor úgy rendelkezett, hogy a keze lógjon ki a koporsóból. A körülötte állók megjegyezték „Furcsa elképzelés! Ilyesmiről még soha senki sem hallott. Senki sem tett még ilyet. Egy halott viselkedjék rendesen, ne különcködjön és a kezét tartsa rendesen a koporsójában.” Sándor azonban megellenezte: „Ez parancs! Teljesítsék! Ez utolsó kívánságom! Nem érdekel, hogy más csinálta-e már vagy sem. A kezem lógjon ki a szarkofágból.” Rákérdeztek hát: „Mi van a parancs hátterében?” Nagy Sándor így válaszolt: „Milliók jönnek majd, hogy lássák ezt a furcsaságot. Mindenkinek világossá akarom tenni, hogy összeszorított kézzel jöttem a világra, kinyitottam és megtöltöttem a világ kincseivel. És koldusszegényen, üres kézzel hagyom el a világot. Minden, hatalom és kincs csak egy üres beképzeltségnek bizonyult. Odaát nem lesz rá szükségem. 

És mit mondunk mi keresztények az eljövendő világról? Amint már tegnap hallottuk, az eljövendő világot Jézus készítette elő számunkra: „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek“ (Jn 14, 2). Hogy néz ki odaát? Azt nem tudjuk, hiszen Szent Pál megírta a korinthusi híveknek, hogy „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik“ (1Kor 2, 9). Röviden nem tudjuk emberi fogalmakkal leírni, magunk elé képzelni az Atya házát, s ha mégis megpróbálnánk, akkor meg nem tudjuk a leírtakat felfogni. Elsőre csodálkozunk is, hogy a feltámadott Úr nem beszélt erről a csodálatos világról. Még szerencse! Ma bosszankodnánk, hogy nem értjük a szavait.  

Egy dolgot azonban meg kell jegyeznünk Szent Pál szavaiból. Amit Isten elkészített, csak azoknak szól, akik őt szeretik. Már az Ószövetségben halljuk a parancsot: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!“ (MTörv 6, 4-5). Az Újszövetségben már nem egyszerűen parancsról van szó. A szeretet, azáltal, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (Jn 3, 16), a szeretet, azáltal hogy Isten előbb szeretett minket (vö. 1Jn 4,10), többé már nemcsak egy „parancsolat”, hanem válasz a szeretetnek arra az ajándékára, amellyel Isten közeledik felénk. Halottak napja egy emlékeztetés arra, hogy Isten végtelen szeretetében magához ölel minket, és egyúttal egy felhívás, felszólítás arra, hogy Isten szeretetét erőnkhöz mérten,viszonozzuk.