Mindenszentek (2008. november 1.)

Mt 5, 1-12a 

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! 
 

Egyszer így szólt Jézus a tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz“ (Jn 12, 24). Ma Mindenszentek ünnepét üljük. Mindenszentek napja a nagy aratás ünnepe.  Ám az aratás még nem fejez*dött be. Gondoljunk arra, hogy a mi búzamez*nkön is még lábon áll a gabona. Még nem érett be. Egy gazdaember egyszer elmagyarázta nekem: *a búzának beéréshez sok napra van szüksége.* 

A lelkiélet napsütése a jámborság. Senki sem született szentnek. Az ember szentté lesz. Ahhoz, hogy beérjen és szentté váljon, sokat kell küzdeni. Szent Savio Domonkos (1842-1857) mindenképpen szentté akart lenni. Egyszer így szólt Szent Don Boscohoz: „Én vagyok a szövet és Ön a szabó. Rendben van. Vegyen hát magához engem és készítsen belőlem egy szép ruhát az Úrnak!” Amikor Don Bosco szomorúnak látta, mert félt, hogy nem lesz szentté, ezzel vigasztalta és bátorította: az öröm és boldogság az alapja annak, hogy szentté legyünk. Don Bosco boldogság-receptje három elemből tevődik össze: az első a jámborság, a második a kötelességteljesítés és ehhez kell sok, másokkal való jócselekedetet keverni. Don Bosco megmagyarázta: „Egy szomorú szent, egy szomorú szent.” 

Szentté lenni az akarat kérdése. A kommunizmus idején Magyarországon nem lehetett vallásos könyveket kapni. A templomok előtt lehetett néha idősebb emberektől régebbi könyveket vásárolni. Egy szerzetes pap nővére is így próbált kenyérre pénzt szerezni. Az ő kosarában találtam egy könyvet Don Bosco-ról. Minden zsebpénzemet összeraktam, két nagymamától még egy kis kiegészítést koldultam, és boldogan megvettem a kétkötetes könyvet, ami azóta is a birtokomban van. Ebben a könyvben olvastam egy történetet. Don Bosco Rómában járt a Szent Péter bazilikában. A bazilikában sok-sok fali fülkében szentek szobrai álltak, de volt egy fülke, ami még üres volt. Don Bosco mosolyogva fordult kísérőihez: ezt a fülkét nekem hagyták üresen. Aki ma a Szent Városban jár, megtekintheti. Már nincs üres fülke. Az egykor üres fülkében Don Bosco szobra áll. 

Ám nem kell ezért kétségbeesni. Lehet, hogy a Szent Péter bazilikában már nincs üres hely, de ez nem baj. Az Úr előrement, hogy nekünk is helyet készítsen. Ő maga mondja: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek“ (Jn 14, 2). Már csak rajtunk múlik, hogy Don Bosco receptjét beváltsuk. Ebben a patikában nem kell ráfizetnünk.