Évközi 30. vasárnap (2008. október 26.)

Mt 22, 34-40 
 

Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?“ Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták." 
 

Egy törvénytudó megkérdezte Jézustól: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?“ A kérdés valójában nem is olyan furcsa, ha meggondoljuk, hogy a zsidó szentírás-magyarázók szerint a Tóra 613 törvényt tartalmaz. Ezek közül az előírások száma megfelel az emberi test 248 szervének, míg a 365 tiltó-törvény az év napjainak számával hozható párhuzamba. Valójában mikor állapították meg a törvények számát, ezt ma már nem lehet megállapítani (vö. Strack; Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament. I. Bd., Aufl. 7. München: Beck, 1978, 900). Válaszában Jézus összefoglalta az ember kötelezettségét Istennel és az emberekkel szemben: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” 

Szent Ágoston véleménye szerint Jézus válasza tulajdonképpen rövid összefoglalása a Tíz parancsnak. A Tíz parancs az embernek Istennel és embertársával kapcsolatos kötelezettségeit fejezi ki. Napjainkban ugyan nem sikk és nem modern a Tíz parancsról beszélni. „Emberi jogokról”, a gyermekek „önmegvalósításáról”, a milliomosok banki betétjének biztosításáról fecsegnek, ám isteni parancsokról és kötelességekről nincs szó. 

A Tórában olvashatjuk: „Kihirdette nektek szövetségét, és megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz parancsolatot - két kőtáblára írta őket” (MTörv 4, 13). Szent Ágoston egy beszédében így mondja: „Mert miként a szeretetnek két parancsolata van, melyektől függ az egész Törvény és a Próféták, (...) úgy a Tíz parancsolat két kőtáblán adatott. Mert azt mondják, hogy három volt írva az egyik táblára és hét a másikra” (Augustinus, serm 33, 2, 2; KKK 2067). 

Mi idősebbek még kívülről megtanultuk a Tíz parancs kateketikai formáját: „1) Én vagyok az Úr,a te Istened: Ne legyenek más isteneid rajtam kívül! 2) Ne vedd hiába a te Uradnak, Istenednek nevét! 3) Megemlékezzél arról, hogy az ünnepnapokat megszenteld! 4) Tiszteld atyádat és anyádat! 5) Ne ölj! 6) Ne paráználkodj! 7) Ne lopj! 8) Ne szólj hamis tanúságot felebarátod ellen! 9) Ne kívánd más feleségét! Ne kívánd mások javait!” (Kompendium 434)

A Szentatya mariazelli beszédében egy komoly feladatra hívta fel az ünneplők figyelmét. Fogalmazzuk át a Tíz parancsot: A „ne” tiltásról, az „igen” pozitív előírásra.  A látszólag ugyanis kemény előírásokban – mondta a pápa – a helyes és igaz élet pozitív kincsei rejlenek. Példákat is említett. A házasságtörés tilalmában „a helyes szeretet meg-igenlése rejtőzik, a lopás tilalma mögött felismerhetjük „a szolidaritást, a szociális igazságosságot.” Minden „ne tedd!” felszólítás arra utal, miként lehetne sikeres életet élni. 

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” Amint láttuk, az Úr válasza a Tíz parancs rövid összefoglalása. Ugyan idézzük fel magunkban a Tíz parancs törvényeit és igyekezzünk továbbadni az új nemzedéknek, nehogy idővel megátkozzanak minket, mert eltitkoltuk előlük az élet legfontosabb szabályait.