Évközi 29. vasárnap (2008. október 19.)

Mt 22, 15-21 

A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodsz emberi tekintélyhez. Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?” Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók? Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték. Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak. 
 

Nestroy (1801-1862), osztrák drámaírótól származik a már híressé vált kérdés: „A föníciaiak találták fel a pénzt -, de miért ilyen keveset?” Nem szeretnék a szentbeszédben arról értekezni, hogy ki, mikor és hol találta fel a pénzt. A pénz ügye ma a szentmisén csak annyiban érdekel minket, mert az evangélium elmondja, hogy a farizeusok a tanítványaikat és a Heródes-pártiakat küldték Jézushoz, kérdeznék meg a Mestertől szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad? Amikor kérésére egy adópénzt mutattak neki a császár képével, ezt a választ adta: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! 

Amikor még ministráns voltam, a mi feladatunk volt, hogy felajánláskor perselyezzünk. Ha aztán valaki pénzt tett a perselybe, meg kellett köszönnünk: „Isten fizesse meg!” Logikus a kérdés, miként fizesse meg Isten? Beszélünk ugyan Isten országáról, emlegetjük Krisztus-királyt, és jól tudjuk, hogy egy uralkodó hatalma alatt álló területen az adott uralkodó adópénze érvényes, mégis felvetődnek a kérdések: Van Istennek saját papírpénze? Van saját pénzérméje? S ha nincs, ugyan miként fogja kívánságunkat teljesíteni és fizetni, vagy visszafizetni a jótetteinket? Van pénzintézete, bankja? Az ő bankja biztonságos, nem olyan, mint a világ bankjai, amelyek a csőd szélén, avagy éppen már a gödörben vannak? 

A pénzről azt tanították nekünk, hogy a pénz nem más, mint egy meghatározott értékű közbeeső csereeszköz, amely a közvetlen termékcsere-láncolat lerövidítésére szolgál. Istennek nincs szüksége ilyen közbeeső csereeszközre. Mindenkinek megadhatja közvetlenül azt, amit kér. Azt mondja Üdvözítőnk: kérjetek és kaptok! (Lk 11, 9). Nem ám filléreskedve! Hanem: „Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.” (Lk 6, 38). Ő olyasmit is tud adni, amit pénzért meg sem is lehet venni: békét, egészséget, bűnök bocsánatát, szeretetet, egyetértést, örömet stb. Ám nem csak közbeeső csereeszközre nincs szüksége, hanem egyáltalán cseréről nem beszélhetünk. Minden, amit Tőle kapunk ingyenes, grátisz ajándék. Nem ki- vagy megérdemelt juttatás.