Évközi 28. vasárnap (2008. október 12.)

Mt 22, 1-14 

Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak." 
 

A példabeszéd az elbeszélésnek egy olyan formája, amikor az elbeszélő a hit tanítása és egy, az életből vett esemény közötti hasonlóságra hívja fel a figyelmet. Az Úr Jézus nagyon gyakran alkalmazta prédikációiban a példabeszédek különböző csoportjait. Így példabeszédben szólt, amikor az imádságról tanított, és elmondta az esti órában érkező vendég számára kenyeret kérő barát esetét, vagy az igazságtalan bíró történetét. Gyakran hallunk a világ végéről szóló példabeszédet (a talentumokról). Az idők végére figyelmeztet az okos és oktalan szüzek históriája. De a példabeszédek legnagyobb csoportja a mennyek országáról szól. Máté evangéliumában eleve nyolc ilyen példabeszédet, hasonlatot hallunk. Hasonlít a mennyek országa a magvetőhöz; ugyancsak ismerős a konkolyról szóló elbeszélés, vagy a mustármagról, a kovászról, a földbe rejtett kincsről és az igazgyöngyről szóló példabeszédek. A felsorolás végén meg kell említenünk a mai evangéliumban hallottakat a király fiának menyegzőjéről, amit akár a menyegzős ruha történetének is mondhatunk. 

Jézus korában nem is volt olyan ritka, hogy valaki elutasította a meghívást. Ennek különböző okai voltak. A király meghívásának elutasítása mögött politikai okok is állhatnak. Ám oka lehet az is, hogy a meghívott nem tudhatta, kik lesznek még jelen a lakomán. Egy igaz ember nem feküdhetett asztalhoz egy bűnössel, aki nem tartotta be Mózes törvényeit. Persze az is előfordult, hogy közömbösségből maradt valaki távol, avagy éppenséggel nem akarta az idejét mulatozásra pazarolni. Gondoljunk arra, hogy abban az időben a lakodalom hét napig tartott.  

Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Ezek a szavak arra utalnak, hogy a lakodalmat nem lehet már elhalasztani. Kétezer évvel ezelőtt nem voltak hűtőkamrák és hűtőládák. Az ételeket nem lehetett lefagyasztani. A sürgetésre a válasz brutalitás volt. Ma ismét olyan brutális alakokkal találkozunk, mint a szőlőskert bérlői voltak, akik meggyilkolták a tulajdonos küldötteit és fiát. Ma a meghívottak bánnak így a király szolgáival. Ám szomorúan tudomásul kell vennünk, hogy kétezer év alatt a világ nem változott. Nap-nap után olvashatjuk a jelentéseket (apró betűvel a hirdetések között), hogy hány keresztény lett áldozatává a szélsőséges hinduknak. Nyílt üldözés folyik Sri Lankán, a Fűszerszigetnek nevezett Molukken szigeten, Thaiföldön, ahol templomokat támadnak meg és robbantanak fel. Észak Koreában évek óta tartanak keresztényeket munka- és átképzőtáborokban. Kínában is sorban tűnnek el püspökeink, papjaink börtönökben, munkatáborokban. Áttekinthetetlen és bizonytalan a helyzet az iszlám kultúrkör területein. A Szentföldről tömegesen menekülnek a keresztények. Persze régi história, s már Pilátus római helytartó példát adott rá, hogy az állam és a politikusok gyorsan kihúzzák magukat a botrányokból, és ártatlanságukat hangoztatva mossák kezüket. Az emberi jogok szervezeteinek legújabb kimutatása kiemeli, hogy a kétmilliárd keresztény közül kétszázmillió – vagyis minden tizedik – különböző diszkriminálások, fasiszta megkülönböztetések áldozataivá lettek. 

Ezek után a szomorú adatok után vessünk még egy pillantást a menyegzős ruhára. A talmudban is olvashatunk egy történetet. Eliezer rabbi azt mondta a tanítványainak: „Térjetek meg bűnbánatban egy nappal a halálotok előtt.” Erre csodálkozva kérdeztek rá a tanítványok: „Mester! Tudhatja az ember, melyik nap fog meghalni?” „Na, éppen erről van szó – válaszolta a Mester – ennél inkább tedd meg már ma, mert talán holnap meg kell halnod! Így egy életen át bűnbánatban fogsz élni.” Ezt ugyan nem én találtam ki. Már Salamon így mondja a Prédikátor könyvében: Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! (Préd 9, 8).