Évközi 26. vasárnap (2008. szeptember 28.)

Mt 21, 28-32 

„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" „Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek." 

Vessünk egy pillantást a mai evangélium hátterére! Virágvasárnap Jézus ünnepélyesen bevonul Jeruzsálembe. Bement a templomba, kötélből korbácsot font, és kiűzte a kereskedőket Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek. A következő nap ismét elment a templomba, ahol betegeket gyógyított és tanított. Ekkor megjelentek a hatalmukat görcsösen féltő főpapok és írástudók és föltették a kérdést: Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez? Igazából nem adott nekik választ a kérdésükre, hanem elkezdett egy hasonlatot mesélni. Az ember tényleg elcsodálkozik. Tegnap kiűzi a kereskedőket és pénzváltókat a templomból, ma pedig, mintha védelmébe venné a korabeli fekete bárányokat, a vámosokat és utcanőket, és kijelenti: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. 

De nem erről van szó! Valójában vámosokról és cédákról beszél, akik megtértek és új életet kezdtek. Gondoljunk csak Mátéra, a vámosra, aki ugyan olyan ügyeskedő volt, mint a mai milliomosok, akik kiveszik az emberek szájából a falatot. Ám Máté az Úr szavára fölállt, elhagyta a vámszedőasztalt, ma úgy mondanám az APEH-et, és visszafizette a pénzt a megkárosítottaknak. De ugyancsak ismerős az asszony története, aki könnyeivel mosta Jézus lábát és hajával szárította fel. Ezeket a példákat olvasva azt kell mondanunk: senkit sem szabad eleve leírni. Még magunkat sem! 

Nemrégiben olvastam egy ismert német redemptorista atyának egy versét. Nagyon tetszett. Nem vagyok sem költő, sem műfordító, de azért szeretném a gondolatait visszaadni (a beszéd végén az eredeti szöveget is közlöm, hátha valakit megszáll az ihlet, és becsülettel lefordítja!). 

Talán feketebáránynak tartanak.

Talán mindig letérsz az egyenes útról.

Talán mindenütt idegesítő a jelenléted.

Talán senkinek sem tudsz a kedvére tenni.

Talán mindenki talál rajtad kivetnivalót. 

Talán te is feketebáránynak tartod magad.

Talán rettentő ügyetlen és mamlasz vagy.

Talán van benned valami,

ami mindig kiváltja mások haragját.

Talán te vagy a családban

az anyaszomorító.

Talán tényleg egy feketebárány vagy. 

Ám bármilyen feketének látod is magad,

bármilyen feketének tartanak is mások –

ha valóban feketebárány

lennél is,

egy akkor is egészen biztos.

Feketebárányok is adnak tejet

és évről évre gyapjút meleg ruhához… 

A görög katolikusoknak van egy gyönyörű áldozás előtti imájuk. Nagyon ide illik a mai evangéliumhoz:  

Hiszem Uram és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem; mert nem mondom ki ellenségeimnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged: Emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a te országodba, emlékezzél meg rólam Uralkodó, midőn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam Szent, midőn eljössz a te országodba. Ne váljék Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására. Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested s a te valóságos elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen. (Aranyszájú Szent János liturgiája) 
 

Vielleicht nennt man dich ein schwarzes Schaf.

Vielleicht tanzt du immer aus der Reihe.

Vielleicht fällst du überall unangenehm auf.

Vielleicht machst du es niemandem recht.

Vielleicht hat jeder etwas an dir auszusetzen. 

Vielleicht fühlst du dich selbst als schwarzes Schaf.

Vielleicht bist du sehr ungeschickt und unbeholfen.

Vielleicht hast du etwas an dir,

das ständig den Zorn anderer auf dich lenkt.

Vielleicht bist du das Sorgenkind

in deiner Familie.

Vielleicht bist du wirklich ein schwarzes Schaf. 

Wie schwarz du dich auch immer siehst,

wie schwarz andere dich auch einstufen –

wenn du wirklich ein schwarzes Schaf

sein solltest,

dann steht doch eines fest:

Auch schwarze Schafe geben Milch

und Wolle für warme Kleidung Jahr um Jahr ...

(Aus: Klemens Nodewald, Applaus für den Zitronenfalter. Von der Weisheit der kleinen Dinge. Herder Verlag Freiburg Basel Wien 2002).