Évközi 22. vasárnap (2008. augusztus 31.)

Mt 16, 21-27 

Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.” 
 

A szavak, amelyeket a mai evangéliumi szakaszban hallottuk, közismertek, hiszen olyan gyakran idézi is a mindennapi életben. Ezek a szavakat akkor mondta az Úr Péternek, amikor szenvedéséről és kereszthaláláról jövendölve, Péter félrehívta Jézust és megdorgálta: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” Jézus válasza így hangzott: „Apage Satanas!” Amit helyesen így fordítanak „„Távozz tőlem, sátán!” Csakhogy a görög szövegben éppen, hogy nem „apage” áll, hanem „hypage”, amelynek jelentése „hátam mögé!”, „vissza a sorba!”. Ez érthető összefüggést teremt az utána következő krisztusi szavaknak: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.” 

Krisztus követésének van egy külső és egy belső vonatkozása. 

Az Úr korában a külső vonatkozás abból állt, hogy az emberek úgy döntöttek, elhagyják munkahelyüket, jól menő pénzváltójukat, feladják egész megszokott életüket, és Jézus után mentek. Így tették a Zebedeus testvérek is, amikor meglátva szólította őket az Úr. Szent Márk megjegyzi: „Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődte.” (Mk 1, 20). De így tett Máté is. Máté vámos volt Kafarneumban. Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Nem kért időt hivatástisztázásra, hanem egyszerűen „felállt és követte” (Mt 9, 9). Egy másik helyen maga Jézus megmagyarázza, mit is jelent követésének külső vonatkozása. Így mondta: „Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.” Ez elég kemény beszéd, de megéri.  

Ez a külső vonatkozás napjainkban is megvalósul, amikor a fiatalember vagy a fiatal leány meghallja az Úr hívó szavát, és elhagyva családot, feladva álmait, felvételét kéri egy szemináriumba vagy egy kolostorba. 

A hívás belső vonatkozása abból áll, hogy az ember egészen feladja a maga akaratát, és egy másik valakinek az akaratát követi. Ez még nehezebb, mint a külső elem. Ezzel magyarázható, hogy az Úr, legszentebb imájában arra tanítgatja az embereket, hogy kérjék a mennyei Atyától: „legyen meg a Te akaratod” (Mt 6, 10). Bizonyára már mindenki megtapasztalta, milyen nehéz ezeket a szavakat kimondani, nem beszélve arról, hogy tettekben megvalósítani. Jézus azt mondja, hogy az ő követése abból áll, hogy az ember felveszi a keresztjét és cipeli. Milyen gyakran tiltakozunk ellene? Csak azokra gondolok, akik szerzetesként az örökfogadalmas oltárnál elöljárójuk, vagy papszenteléskor a szentelési oltárnál, püspökük kezébe téve összekulcsolt kezüket, a szentelő püspök kérdésére: „Ígérsz-e nekem és utódaimnak tiszteletet és engedelmességet?”, érthető hangon „Igen”-t mondtak, de amikor a dolog komolyra fordult, fennhangon tiltakoztak, addig csűrve-csavarva a szavakat, míg másokat is magukkal rántottak a tövisbokrokba. Ám nem egyszer a szenvedésekben és nehézségekben is zúgolódunk: ugyan miért teszi ezt velem az Úr? Péterrel tiltakozunk nála – egy kicsit azért megváltoztatva Péter szavait, ugyanis nem az Urat sajnáljuk, hanem saját magunkat – „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet VELEM.” 

Mindazoknak, akik kitáncolnak a sorból, mindazoknak, akik elhagyják Péterre alapított egyházát, mindazoknak, akik ezt a belső követést feladják, mindazoknak akik saját fejük után menve félrevonják az Urat és figyelmeztetik, hogy „az egyház mi vagyunk és ideje reformokat létrehozni”, mondom mindezeknek szól az Úr szava: „Hypage Satanas!” Vissza a sorba sátáni fajzat! Állj vissza mögém! Kövess engem! Nem csak külsőleg, de belsőleg is! Feladva saját akaratodat és felvéve a keresztet.