Évközi 21. vasárnap (2008. augusztus 24.)

Mt 16,13-20 

Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus. 

Jézus nem csak általánosságban kérdezi: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” – hanem közvetlenül a tanítványokra kérdez rá: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Van egy magyar szólás-mondás: „Ángyomnak mondom, hogy menyem is értsen belőle. Vagyis, habár az Úr az apostolokat kérdezte, ám a kérdés nekünk is szól: „Kinek tartjuk mi az Emberfiát, mit jelent nekünk Jézus Krisztus?” 

A 4. században élt egy Áriusz nevű ember, aki azt tanította, hogy Jézus alávetettje az Atyának, nem az örök Atyától származik, nem valóságos Istenfia, hanem csak fogadott - Istenfia, a Fiú megnevezés csak tiszteletbeli megnevezés. 

A 7. századtól a muszlimok ezt hirdetik: Allah nem nemzett fiút (vö. Korán 18:4). Ma mi is úgy válaszolhatnánk, mint az apostolok. Egyesek, pontosabban egy milliárd ember egyszerűen a sok próféta közül az egyik prófétának tartja Jézust. Ezek a muszlimok. A Koránban ez áll: „A Messiás, Mária fia csupán egy küldött” (Korán 5:75), ám hitetleneknek mondja azokat, akik azt állítják, hogy: „Allah: a Messiás, Mária fia”, vagyis hogy Jézus valóságos Isten lenne (Korán 5:72). 

És mit tanít a Katolikus Egyház? Isten küldöttei Istenről szóltak, ám ők maguk nem voltak Isten Igéi. Jézus több, mint egy küldött, több, mint egy próféta. Nem csak tovább adta Isten igéjét: hanem ő maga volt az Isten Igéje. Nem csak egy küldött, nem csak követ, hanem amint a mai evangéliumban Simon, János fia mondja: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 

Nem biztos, ha ma, 2000 esztendő után, a keresztényeknek feltenném a kérdést, kicsoda Jézus, a helyes választ kapnám. De jó kérdés, hogy honnan tudta maga Péter a pontos választ, hogy kicsoda valójában Jézus? Az Úr így fogalmazott: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” Mikor nyilatkoztatta ki ezt a mennyei Atya? A többiek, de legalábbis András, ugyancsak hallották az Atya szavát. Márk evangéliumában olvassuk, hogy János a Jordánnál keresztelt a bűnök bocsánatára. Egész Júdea, Jeruzsálem összes lakója, de sokan Galileából, fölkeresték Keresztelőt. András és testvére, Simon is jelen voltak, amikor Jézus a vízből kiemelkedett, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb képében leszállt rá. Hallották a mennyei Atya szavát: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” 

Miért is lett az Isten Fia emberré? A válasz nagyon nehéznek tűnik. Pedig csak fel kellene nyitni a Szentírást. Ott ez áll: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (Jn 3,16). Ha így van, miért nem tapasztalják meg sokan az Isten közelségét? A kérdésre Izaiás próféta válaszol: „Bűneitek fedik el arcát előletek” (Iz 59,2). Isten szent. Az ember bűnös. A kettő között egy mély szakadék van. Az emberek megpróbálnak saját erejükből, jócselekedetekkel, filozófiával, vallásossággal és emberiességgel ezt a szakadékot áthidalni. Ám minden erőlködés haszontalan marad, mert a probléma magját, a bűnt nem oldja meg. 

Már az Ószövetség emlegeti, hogy Isten megváltót küld nekünk. Jézus az Istentől megígért Megváltó. „Isten azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Végtelen szeretete csendül ki a Péterhez intézett szavaiból. Nem hagylak árván benneteket a későbbiekben sem. Így ígéri meg Péternek és utódainak: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”