Nagyboldogasszony (2008. augusztus 15.)

Lk 1, 39-56 

Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért” Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.  

Szent Gellért Nagyobbik Legendájában a szerző elmondja, hogy miután Gellért Pécsett bizonyságot tett kiváló szónoki tehetségéről, a püspökök magukkal vitték Székesfehérvárra, ahol a király minden esztendőben, Mária mennybevételének ünnepén törvénynapot tartott. 1015 augusztus 15-én a bencés szerzetes kapott megbízást, hogy megtartsa az ünnepi beszédet. A följegyzések szerin a prédikáció mottóját a Jelenések Könyvéből vette. „A Napba öltözött asszony” volt a beszéd címe (vö. Jel 12, 1). Ez volt Magyarországon az első szentbeszéd a Szűzanyáról, amelyről följegyzés maradt ránk. Sajnos magát a beszédet nem ismerjük, de igen nagy hatással lehetett Szent István királyra, hiszen ennek nyomán magával vitte Gellértet Esztergomba és rábízta fia nevelését. 

Legenda őrizte meg nekünk ezt az eseményt. Jó tudni, hogy a legenda főnév a latin legendum szóból származik, amelynek jelentés: egy történet, amelyet olvasásra vagy felolvasásra szántak. Tehát a legenda jelentése nem „mese”, nincs összefüggésben az elbeszélés valóságtartalmával. Ám egyet biztosan állít, ti. azt, hogy Magyarországon már közel ezer esztendeje kiemelten megünnepelték Nagyboldogasszony napját. A keresztény nép tisztelettel megemlékezett Szűz Mária mennybevételéről, noha ezt a dogmát majd csak 1950 november 1-én hirdette ki XII. Pius pápa, ezekkel a szavakkal: „A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe.” (XII. Pius: Munificentissimus Deus). 

Történelmi tény, hogy az Örök Ige, Jézus Krisztus, Máriában, a Szent Szűzben testet öltött, vagy egyszerű szavakkal megfogalmazva: Történelmi tény, hogy Isten Mária útján jött el közénk és elkerülhetetlen, hogy mi akik Krisztus követjük, ugyanezen az úton jussunk el Istenhez. Bízunk is benne, hogy a mi utunk Mária útja lesz, akit Isten testével és lelkével együtt fölvétetett a mennyei dicsőségbe, hiszen mindannyian Krisztus Teste vagyunk és egyenként tagja. Ezekről a tagokról, vagyis rólunk írja az Apostol: „ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.” (1 Kor 12, 26). 

Mi a kiindulópontja annak, hogy a Boldogasszonyt Isten testével és lelkével együtt fölvette a mennyei dicsőségbe? Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy Mária mennybemenetele az emberi méltóság ünnepe. Az emberi méltóság forrása az ember teremtett mivolta. A teremtés hatodik napján, ünnepélyesen fölcsendül a mindenségben a Mindenható szava: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket” (Ter 1, 26-27). Az ember Isten képe-mása. Ezért rendelkezik méltósággal. A Teremtő legszebb képmása a Nagyboldogasszony, aki ment volt az áteredő bűntől és minden más bűntől. Az emberi nem méltóságának megkoronázása, hogy visszatérhet Teremtőjéhez, akinek képmására alkottatott. 

Kezdve a francia forradalmat, majd folytatva napjainkig, amikor emberek százainak feje gördül le a guillotin éles pengéje alatt, majd a liberálisoktól felszított nemzetiségi zűrzavarokban elpusztított emberek tízezreit követően, a fasiszta koncentrációstáborokban és az azokat gyilkosságban felülmúló gulágtáborokban tíz- és százmilliók emberi méltóságát tiporták sárba, mindig újabb és újabb nagyhangú nyilatkozatokat adtak ki az emberi jogokról. Bizony gyakran összekeverik a két fogalmat. Az emberi méltóság az embernek a teremtésben elfoglalt kiemelkedő státusát, „Isten-képmási mivoltát” jelenti, míg az emberi jogok ezt a méltóságot hivatottak megőrizni. Az tehát egy teljesen hamis állítás, ha valaki úgy gondolja, az emberi jogok értelme, hogy azt teszek, amit akarok, mint Hitler és társai képzelték. 

Kérjük ma „a Napba öltözött Asszonyt” segítsen földi életünkben úgy éljünk, hogy igaz képmásai legyünk Teremtőnknek, és egykor részesei lehessünk a mennyei dicsőségnek.