Homília

Bécs, 2007. december 23.

A év – Advent negyedik vasárnap

Mt 1, 18-25

Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan, és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Az evangéliumi szakasz két dolgot mond el nekünk. A szűzi fogantatást és Jézus törvényes voltát. Az elsőre emlékeztet a názáreti Angyali üdvözlet bazilika, a másikra a názáreti Szent József templom.

Názáretben egy korabeli keresztes templom romjaira építették a háromszintes Angyali üdvözlet-bazilikát, amit 1969-ben VI. Pál pápa szentelt fel. A legalsó szinten található egy sziklabarlang, amely a hagyomány szerint Szűz Mária otthona volt. Itt köszöntötte az angyal Máriát az ismert szavakkal: Üdvözlégy kegyelemmel teljes! Itt adta hírül neki az angyal: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni” (vö. Lk 1, 28-31). Ezt örökíti meg a fehér márványoltár latin felirata: Verbum caro hic factum est- magyarul: Az Ige itt lett testté.

A legfelső szinten kilépve a bazilikából, a ferences kolostor előtt elhaladva, egy békés kerten keresztül jutunk el egy szerény templomhoz, ahol a hagyomány szerint Szent József otthona és műhelye állt. Álmában itt szólította fel őt az angyal, hogy vegye magához jegyesét, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van és vele teljesedik a próféta szava: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

„Gyermeket fogansz” –mondja Gábor angyal. Mária eladósorban lévő szűz volt (almah vö. David Stern, Kommentar zum jüdischen Neuen Testament, I., Holzgerlingen, 1992, 37), de nem egy naiv lány. Ezt mondja el nekünk Szent Lukács, az orvos. Mária rákérdezett az angyalra: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,34). A rövid evangéliumi szakasz kétszer is választ ad a kérdésre. A gyermek, akit fogan, a Szentlélektől van. A későbbiekben Szent József magához vette feleségét, de nem ismerte meg. Nem ismerte meg annyit jelent, hogy nem élt vele házaséletet (vö. Strack – Billerbeck, Kommentar zum Neuen Testamen aus Talmud und Midrasch, Bd. I, München, 1961, 77). Az elmondottakra támaszkodik az Egyház, amikor hittételként tanítja Mária szüzességét szülése előtt, alatt és után (KEK 510).

Az angyal így szólt Józsefhez: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet. Ez annyit jelent, hogy házadba vezetni, házadba fogadni, házastársul venni (vö. Zaicz Gábor, Etimológiai szótár, Budapest, 2006, 293). Szt. József nem csodálkozott az égi utasításon, hiszen a zsidóság úgy tartotta, hogy bár elméletileg a vőlegény választja ki magának a jövendőbelijét, de az Isten hozza létre házasságot (vö. Strack – Billerbeck, Bd. II, S. 375). Az angyal – aki világosan tudja, hogy nem az ácsember a születendő gyermek apja – apai jogokkal ruházza fel Szent Józsefet: akit Jézusnak nevezel el. József képviseli a törvény előtt a Szentcsaládot.

Nem véletlen, hogy két nap, egymásután emlékezünk meg az első Ádámról és az új Ádámról.

Karácsony böjtjén első emberre, Ádámra emlékezünk. Ő minden ember őse. Erről az első emberről mondja a Szentírás, hogy ő az Eljövendő előképe (vö. Róm 5, 14), annak az Eljövendőnek az előképe, akiről az elmúlt vasárnap így érdeklődtek Keresztelő Szent János tanítványai: Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? Másnap, Karácsonykor az „új Ádám” első eljövetelére emlékezünk. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte (Kol 1, 15). Ő nem csak előkép, hanem Ő a mérvadó (XVI. Benedek, A Názáreti Jézus, Budapest, 2007, 125).

A két Ádám hasonlít egymáshoz testi születését illetően. Az evangélium szavaival élve mindkettőre érvényes, hogy nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek (Jn 1, 13). Ám a kettő között lényeges különbség, amit Szent Pál apostol így tanít: Ádám, az első ember élőlénnyé lett. Ezzel szemben az utolsó Ádám, ti. Jézus, pedig éltető lélekké (vö. 1 Kor 15, 45). Ha tükörbe nézünk mindenképpen felismerhetjük, hogy a földi ember képét hordozzuk. Szenteset a Kisdedre tekintve felvetődik a kérdés: a mennyeinek a képét is hordozni fogjuk (vö. 1 Kor 15, 49)?