Homília

Bécs, 2007. november 1.

C év - Mindenszentek

Mt 5, 1-12a

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

Az evangéliumi szakasz bevezető szavai Jézus a tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket… – többet jelentenek, mint egy egyszerű keretvers.

Az evangélista nem árulja el, hogy melyik hegyről van szó, ám már a régi zarándokok Kafarnaum és Tabgha, a kenyérszaporítás helye közötti dombot, a mai „Boldogságok hegyét”, tekintették a Hegyibeszéd helyszínének (vö. Herbert Donner, Pilgerfahrt ins Heilige Land, Stuttgart, 2002,372). Valójában nem is lényeges, hogy hol van a hegy vagy domb, amelyre az Úr fölment. A lényeg, hogy Jézus leült a hegyen és tanított. Az, hogy leült a hegyen azt akarja kifejezni, hogy a Mester a hegy „katedráján”, a hegyen, mint tanítószékén helyet foglalt. Nem egyszerűen egy általános iskolai tanító a katedrájáról van szó, hanem egy hegyről, amelyen Jézus, mint az emberiség tanítója ül és tanít (vö. Benedikt XVI:, Jesus von Nazareth, Freiburg im Br. 2007, 95-96).

A Hegyibeszéd központi mondanivalója a Nyolcboldogság. A Nyolcboldogság az Újszövetség Tórája. Amint Mózes a Sinai hegyen kihirdette a Tízparancsot, úgy hirdette meg Jézus a Genezáreti tó melletti hegyen a Nyolcboldogságot.

Miért, hogy Mindenszentek napján ezt az evangéliumi szakaszt olvassuk a liturgiában? A válasz egyszerűnek tűnik. Az egyes „boldogságok” meredek utak, amelyek az életre vezetnek (vö. Mt 7,14). A szentek előttünk jártak, és ezeken a meredek utakon jutottak el az életre vezető szűk kapuhoz. Az az Isten akarata, hogy mi is szentek legyünk – mondja Szent Pál (vö. 1Tessz 4, 3). Ehhez meg kell találnunk a nekünk rendelt boldogság útját.

Érdemes lenne hazatérve felnyitni Máté evangéliumának 5. fejezetét, és a csendben átolvasni a nyolc boldogságot. XVI. Benedek pápa azt mondja, hogy a Nyolcboldogság művészet, amely arról szól miképpen hagyjuk magunkat Istentől megajándékozni (vö. Stefan v. Kempis, Benedikt XVI. – das Lexikon, Leipzig, 2007, 116).