Hírek, események


Magyarkúti József középiskolai tanár, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja, életének 82. évében, 2018. március 23-án szentségekkel megerősítve hazatért a Mennyei Jeruzsálembe. Vácott, a kisváci temetőben, április 3-án helyezték örök nyugalomra. Az alábbiakban Szalay Ákos vezetőtiszt búcsúbeszédét közöljük. 

Tisztelt Magyarkúti Család, tisztelt rokonok és ismerősök, tisztelt Rendtársak! Születés, házasságkötés, halál. Ezek azok az időpontok amikor az egyén, az EMBER középpontba kerül, csak róla van szó, mindenki reá figyel. Mindegyik alkalom a reményről szól: a születés és házasságkötés egy evilági szép és tartalmas élet, az élet továbbadásának reményéről, a temetés egy élet összegzéséről és hitünk szerint az örök élet reményéről.

Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.  Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. (1Kor 15,16-20)

MAGYARKÚTI JÓZSEF, mint agrármérnök-tanár, férj, édesapa-nagyapa-dédnagyapa és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tisztje értékes életet élt, melyet a hűség és állhatatosság jellemzett. Hűség feleségéhez, családjához, hűség választott mérnöki-tanári hivatásához, hűség Egyházához és Rendünkhöz. Mindannyian más oldalát ismerjük jobban, én MAGYARKÚTI JÓZSEFRŐL, a Szent Sír lovagról szeretnék szólni. 24 éve, 1994. szeptember 17-én, a váci avatáson lett a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. Életünk meghatározó alkalmain esküt teszünk, így van ez lovagavatáskor is. 1994-ben Giuseppe Caprio bíboros-nagymester mondta nekünk:

„Legyetek tehát a mi Urunk, Jézus Krisztus hű és bátor katonái, az ő Szent Sírjának lovagjaiként olyan bátrak és erősek, hogy egykor bebocsátást nyerjetek az Ő mennyei udvarába. Fogadjátok ezt a kardot, mely titeket arra figyelmeztet, hogy védjétek Krisztus Egyházát, harcoljatok az Isteni Megváltó földi hazájának védelméért és oltalmáért. Véssétek azonban jól az emlékezetetekbe, hogy Isten országát nem karddal, hanem hittel és szeretettel lehet meghódítani.”

MAGYARKÚTI JÓZSEF ennek szellemében élt. Szinte minden alkalommal velünk volt, Ő volt a biztos pont, akire mindig számíthattunk. Ő vezette a váci Szent Mihály tiszti kerület História Domusát, az események krónikáját. Lapozgattam jól olvasható, tömör, néha mérnökien precíz bejegyzéseit. Néhány gondolat erejéig segítségül hívom Őt. 1994 novemberéből, Bolberitz tanár úr lelkigyakorlatáról írja: Fontos az állhatatosság kegyelme és az engedelmesség erénye: Isten tervének elfogadása. 1995-ben Csordás Eörs, „A hűség áldozata” című lelkigyakorlatáról írja: A hűség erénye kapcsolódik a többi erényhez, pl.: áldozatkészség. A szeretet mindig hűséges. Idézi a Jelenések könyvét: „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.” Beszámolt az 1996-os győri pápalátogatásról: a szeles, hideg, esős időben a beteg II. János Pál pápa másodízben látogatott hozzánk. A mintegy 150 ezres tömeg együtt imádkozott, énekelt. „Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! Ne féljetek!” mondta II. János Pál pápa. 2006. április 30-án egy mondatos személyes bejegyzést tett: Ezen a napon elment Zsuzsám!

Mindenható örök Isten! Magadhoz szólítottad MAGYARKÚTI JÓZSEF rendtársunkat, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tisztjét. Ő itt a földön az Egyházadért vívott jó harcot megharcolta és a pályát befutotta. Kérünk, hogy Szűzanyánk, Palesztína Királynőjének közbenjárására fogadd be Testvérünket a mennyei Jeruzsálembe! Deus lo vult!

 

(2018-04-16 18:02:35)