Hírek, események


Szalay László

 

Gyászbeszéd Szalay Ákos felett a Kisváci temetőben 2021. június 18-án

 Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd a koporsód előtt állok, s beszélnem kell testvéreid nevében. Most a testvér áll a testvér koporsója előtt.


Napokon át kerestem a búcsúzás szavait. Ezek a szavak nem érkeztek meg. Megtorpantak a küszöb előtt. Nem véletlenül.

Néhány perccel ezelőtt hallhattuk a XX. századi szakrális zene egyik legnagyobbjának Beatus vir című kórusművét, pontosabban annak befejező részét. A műben elhangzó utolsó mondat: Beatus vir, qui sperat in eo. A 33. zsoltár sokat idézett, híres mondata. Boldog az az ember, aki őbenne bízik.

Nem véletlenül hoztam el neked ezt a zenét, Henryk Mikołaj Górecki II. János Pál pápának ajánlott művét. Hiszem, boldog ember voltál, mert őbenne bíztál. Ennek a belé vetett bizalomnak, ennek a reménynek a bizonyosságon túli hitével tudtad, te is öröklétre születtél. Sokan vagyunk itt, akik osztozunk ebben a hitben, hogy az idő zárójelei közé szorított földi léten túl örök életre teremtettünk.

Június 5-én, szombaton, szűkebb pátriád, a Dunakanyar egyik legszebb, magaslati pontján, immár közelebb az ég felé, Teremtőd hívására elengedted a földet, s elengedett téged a föld. Ama szombaton, úton a zebegényi Kálvária-domb felé, Teremtőd hívására átlépted - a költő szavait idézve - a halál fehérre meszelt küszöbét. Te már a küszöbön túl, mi még a küszöbön innen. Még sincs valódi elválás, még sincs valódi búcsú. Azt mondják, ha úgy válunk el a másik embertől, hogy „Isten veled”, akkor ebben a két szóban ott rejlik az újabb találkozás csírája.

    

      Most azért gyűltünk össze, hogy elkísérjük utolsó földi útjára belőled azt, ami romlandó, halandó. Attól azonban, ami benned örök és halhatatlan, nem tudunk búcsút venni. Nem tudunk, mert nem lehet. Mert abban, ami a legfontosabb, ami a leglényegibb, elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Egyazon út, egyazon cél. Valamennyien ugyanoda igyekszünk. Valamennyien őbenne bízunk. Beatus vir, qui sperat in eo.

A búcsúzás profán szavai tehát, így gondolom, érvénytelenek. Vannak azonban érvényes szavak, hitem szerint ezek az ima szavai.

Imádkozni fogunk, hogy emberi gyarlóságból fakadó hibáid, vétkeid megbocsátván a Mennyei Atya fogadjon be az örök hazába. Amikor ezért imádkozunk, néhány évvel ezelőtt előrement feleségedért, Katiért is imádkozunk. S kérni fogjuk az Istent, adjon erőt és kegyelmet fiadnak, Jánosnak, hogy a reá szakadt egyedülségben is megtapasztalja s fölismerje: még sincs egyedül.

Néhány napja arra gondoltam, csupán annyi a teendőm, hogy megállok a koporsód előtt, s elmondok egy imát. Egy imát, vagyis érvényes szavakat. A saját szavaimat most zárójelbe teszem, mert kölcsönzött szavakat hoztam. Egy közel száz évvel ezelőtt elhangzott szentbeszédből, egy nagyböjti lelkigyakorlaton elhangzott elmélkedésből. Ezek a szavak, ezek a mondatok nem az ima szándékával születtek, mégis, meggyőződésem szerint, az ima erejével hatnak. Ezek a szavak, ezek a mondatok nem zárultak be a múlt idő térfogatába, ma is olyan elevenek, mint elhangzásuk idején. Prohászka Ottokár püspök egyik utolsó, halála előtt két héttel elmondott beszédének a záró szavait olvasom föl. Nem is annyira neked, hiszen már nincs szükséged emberi szóra. Te már, hitem szerint, színről-színre látsz, mi még csak tükör által homályosan. Magunknak olvasom föl ezeket az érvényes szavakat, mindazoknak, akik itt összegyűltünk, mégis elsősorban és mindenekelőtt fiadnak, Jánosnak.

 

„Gyászolsz testvérem? Nagyon fáj neked szerettednek távozása? Szomorú vagy, hogy kidől mellőled valaki, akit nagyon szeretsz? Jól teszed. Nem mondom, hogy ne tedd. Én tisztelem a gyászodat, tisztelem fájdalmadat. A bánat is lehet erény, a szomorúságot is értékelem, ha a lélek szent megadásában tölti be szívedet. De ne maradj meg ennél, ne csak gyászolj, ez passzív, elernyesztő érzés egymagában! Oltsad bele gyászodba a tevékenység szellemét szüntelen imával! Imádkozz érte és vele! Az ő lelke már tisztán látja a túlvilág értékeit. Az ő szeme előtt már fölragyog Isten fölsége, már tudja, mit jelent az Isten országára várni. Egyesülj az ő tisztuló lelkével! Ez a helyes gondolkodás.

Ez a gyász már közelebb van az élethez. Küldj neki kincseket az Egyház nagy kegyelmi kincstárából. Majd más lesz a gyászod is, majd fölemel, ahelyett, hogy lesújtana. Ez a valóságos szeretet diktandója, ami megmarad a síron túl is. Szent Pál mondja ezt. Odaát a hit megszűnik a látásban, a remény a megvalósulásában, de a szeretet megmarad örökké.


Úgy vagyok, mint két világ között imbolygó sirály, élek még itt, és tartozom oda, létföltételeim még itt, de teljesedéseim odaát, hitem világít, s én tartom kezemben a mécsesemet, és megyek vele előre. Fáj a szívem? Csikorog a lelkem? Mindegy, megyek, tartsd meg az irányt. A mécsedet Krisztus tüzénél gyújtottad meg, annak a fénye biztos helyre visz. Ez a mécses világítja meg halottaid sorsát is, és a te sorsodat is. Segíts nekik, de ne akard megzavarni őket. Te is oda mégy egyszer, ahol ők vannak. Igen, Uram, megyek. Köszönöm, hogy mehetek. Szeretlek, és sietek Hozzád a halálon át. Amen.”

 

Isten veled, Ákos.

(2021-06-18 21:39:07)




gyászjelentés

(2021-06-05 21:31:01)




A szeptember havi káptalani ülésen közösségünk vendége volt Sajgó Szabolcs jezsuita atya, a Párbeszéd Háza igazgatója. A szentmisét követően, "A korunkban hitünket, egyházunkat és az egész civilizációt érő támadásokra és kihívásokra adható keresztény válaszokról, jezsuita szemmel" címen tartott előadást.

(2020-09-04 11:37:54)




Dr. Pruzsinszky József (Budapest, 1929. március 1. – Budapest, 2020. február 27.) a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek az 1991. évi magyarországi újraindulástól kezdve tagja, csillagkeresztes lovag, főtiszti rangban, hosszú időn át novíciusmestere, számos egyházi és világi szolgálattal; például a Magyar Bioetikai Társaságnak is kezdettől fogva meghatározó szereplője, 2017-ig főtitkára; különleges személyiséggel, meglehet ilyen kegyelemmel – rendkívül kedves, barátságos, jóakaratú, aktív közéleti, tudományos tevékenységgel; 62 éves házasságban boldog férj, apa, nagyapa, hitét mélyen megvallotta, az ökumenében is lelkesen szolgált, jónéhány kitüntetésben részesült, 2017-ben megkapta a Gaizler Gyula-emlékérmet, amelynek nagyon örült, a Magyar Bioetikai Társaság alapító elnökéhez – aki szintén Szent Sír-lovag – szoros baráti kötelék fűzte.

2017-ig a Magyar Bioetikai Társaság Elnökségének és a Magyar Bioetikai Szemle Szerkesztőbizottságának ugyancsak biztos „oszlopa”, akire ott is – miként a Lovagrendben – mindig lehetett számítani, állandóan készen állt, hogy szolgáljon, segítsen; a Magyar Bioetikai Társaság nemzetközi, tudományos konferenciáinak, üléseinek és közgyűléseinek kiváló protagonistája, szervezője, elnöke, előadója, hozzászólója, a Magyar Bioetikai Szemle rendszeres szerzője.

Életéből életszeretete, embersége, okossága, mértékletessége, igazságossága, bátorsága kiemelendő. Pruzsinszky doktor úr alázatos, igaz ember, kimagasló példakép; hitt, remélt, szeretett, önzetlen, tiszta, viszonzást nem váró szeretettel, gyermeki, istengyermeki mosolyával, jókedvével, humorával, életigenlésével, szelídségével, – közvetett közvetítő. Hitvalló, hitvédő, életet tisztelő, oltalmazó – az ember fogantatásának időpontjától kezdve, a természetes halálig, feltétlenül; az Életvédő Fórum, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, a Magyar Katolikus Családegyesület, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottság, Iustitia et Pax Bizottság, az Ökumenikus Életvédő Alapítvány, a Szent István Társulat kitartó, hűséges, nagyon aktív egyénisége, plébániai közösségének is – sok évtizeden át – mindvégig kitűnő, szerves részese.

Pruzsinszky József doktor úr szeretete szelídítő; például, a futballszurkolókkal teli villamoson a „főkolompos” szerető tekintet útján történő önmérsékletre segítése révén megvalósuló tömeges csitulásra; türelmessége, jámborsága kimagasló, hídépítő, összekötő.

Imádja Istent, nagyon-nagyon szereti Feleségét, Családját, Gyermekeit, Unokáit, Mindenkit.

Hazatért az Úrhoz. Ő már boldog, teljesen, tökéletesen, örökre, szent; a viszonzást nem váró szeretet jutalmának birtokosa.

Köszönjük, hogy adta, adja – továbbra is segítve minket – Őt.

Krisztus békéjében – velünk – él. Nagyon szeretjük Őt.

Mindörökre. Ámen.

 

Hámori Antal OESSH

 

(2020-03-27 18:59:36)




Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy

DR. PRUZSINAI PRUZSINSZKY JÓZSEF KC*HS
Csillagkeresztes lovag/Commendatore con placca

2020. február 27-én, életének 91. évében elhunyt.

Temetése – engesztelő szentmise keretében – 2020. március 20-án
15 órakor volt a Szent Gellért plébániatemplom altemplomában.
 (Budapest, XI. Bartók Béla út 149.)

A halottunk lelki üdvéért
Rendünk jelenlétében felajánlandó szentmise
2020. március 15-én, vasárnap 11 órakor volt a Hermina-kápolnában.
(Budapest XIV., Hermina út 23.)

 

Búcsú Pruzsinszky Józseftől
 

1995. évnek egy szép őszi délutánján klinikai szobámban két úr keresett fel. Egyikben volt tanítványomat, a másikban önkormányzati képviselőtársamat ismertem fel. Azért kerestek fel, hogy meghívjanak a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendbe. Amely szervezetről akkor még úgyszólván semmit sem tudtam. József barátom vitte a szót. Bemutatta a Rendet, annak működését, szervezetét. Mivel akkortájt éppen a keresztes hadjáratok történetével foglalkoztam, Józsefet és társát isteni küldötteknek tekintettem.

Pruzsinszky József valóban „delegátus” volt. Mint a Rendhez való csatlakozásom után novíciusmesterem, bevezetett a szervezet életébe. Megtanította, mit jelent elköteleződni egy ügy iránt, személyes példájával hitelesítve a mondottakat. A Lovagrend tagjainak egy generációját nevelte és tanította a szentföldi kereszténység iránti odaadásra, áldozatvállalásra. Mint a Rend vezetőségének tagja, amíg ereje engedte, mindig aktív és konstruktív módon vett részt a közös feladatok megoldásában.

A hűség, az elköteleződés nem csupán 62 éves, boldog házasságának jellemzője. Hűség a bölcsőhelyhez, a lakóközösséghez, a városhoz. Régi tisztviselőtelepi polgári család sarjaként mindvégig hűséges maradt szűkebb pátriájához. Sőt, önkormányzati képviselője lett körzetének a Józsefvárosban. Sokat tett a kerület, szűkebb körzete fejlődéséért, szépítéséért. Krónikása lett a Tisztviselőtelepnek. Írásaiban, történeti monográfiájában nem egyszer az utolsó pillanatban rögzítette az elsuhanó időt. Megörökítette azt a polgári világot, amelynek ő és családja egyik utolsó képviselője. Mélyen gyökerezett a múltban, ezért is tudott olyan szilárd, megingathatatlan lenni a jelenben.

Lassan, fokozatosan hagyta el a jelent, hite, meggyőződése a jövő felé fordította figyelmét. A Mennyei Jeruzsálem vonzása egyre erősödött. Öröklétbe költözésével egy bámulatos, harmonikus, gazdag életpályára kerül Krisztus katonájának koszorúja.

 

Drága testvérünk, barátunk, mesterünk!

 

Deus lo Vult!

Nyugodjál békében.
 

[A búcsúbeszéd Dr. Pruzsinszky temetésére készült, de a koronavírus járvány miatt nem hangzott el. Dr. Tringer László professor emeritus, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika volt igazgatója, csillagkeresztes lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi emeritus helytartója.]

 

(2020-03-23 14:10:16)




 

Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
 Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy

 

dipl. ing. Csermely László KHS

Lovag /Cavaliere

 

2019. május 31-én, 90 éves korában elhunyt.

 

Temetése 2019. június 18-án, kedden 13:30 órakor történt a Cinkotai temetőben

 

A halottunk lelki üdvéért  
Rendünk jelenlétében felajánlandó szentmisét
2019. június 16-án, vasárnap 11 órakor tartottuk a Hermina-kápolnában.

(Budapest XIV., Hermina út 23.)

 

Prof. Tringer László KC*HS emeritus helytartó úr gyászbeszéde 

(2019. június 18.)

 

Korban az egyik legidősebb, lélekben viszont a legfiatalabb rendtársunktól búcsúzunk.

László testvérünk 2009-ben csatlakozott a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságához. 2011. június 13-án – szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt – Paskai László bíboros, prímás, Helytartóságunk akkori nagyperjele avatta lovaggá Esztergomban.

Személyében a háború utáni magyar cserkészet kiemelkedő alakját is tisztelhettük, hisz a cserkészmozgalomhoz és annak eszméihez való hűsége miatt számtalan hatósági eljárást volt kénytelen elviselni. A Mindszenty-per kapcsán eltávolították az egyetemről, így tanulmányait csak nagy késéssel, 1970-ben fejezhette be. Villamosmérnökként később a Magyar Villamos Művektől vonult nyugdíjba. Számos egyéb hátrányos megkülönböztetésben is része volt, például a Regnum Marianum elleni perrel összefüggésben. Mindezek ellenére kitartott hite, elvei, a cserkészet eszmeisége mellett. 1989-től 1999-ig a 412-es számú Kalazanci Szent József Cserkészcsapat parancsnoka volt. Aktívan bekapcsolódott a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységébe is.

Ugyanezzel a lelkülettel gazdagította Lovagrendünket: személye hamarosan a hűség, a megbízhatóság és az elkötelezettség mintája lett számunkra. Példát adott abban, miként kapcsolódjék a Szent Sír-lovag a helyi egyház közösségéhez. László testvérünk ugyanis fiatalkora óta tevékenyen vett részt a Mátyásföldi Római Katolikus Egyházközség képviselő-testületének munkájában, amelynek csaknem negyed századon át, 2004-ig elnöke is volt. Idős kora, a földrajzi távolság és az időjárás viszontagságai sem akadályozták meg abban, hogy Helytartóságunk minden összejövetelén részt vegyen. Kitartó és következetes tagja volt a havi rendszerességgel zsolozsmázó imacsoportunknak is.

Rendi szertartásaink előtt a 121. zsoltárt imádkozzuk.

 

Lætatus sum in his, quæ dicta sunt mihi: 

In domum Domini ibimus. 

Stantes erant pedes nostri in atriis tuis, 

Hierusalem.

 

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

Az Úr házába fölmegyünk.

Íme, már itt is áll a lábunk, kapuidban,

ó, Jeruzsálem.

 

Reményeink szerint a mennyei Jeruzsálem kapui tágra nyíltak László testvérünk előtt.

Requiescas in pace!

 

 


(2019-06-28 14:03:30)




Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy


SZENTMÁRTONI BALTHAZÁR ZSOLT KC*HS
Lovag főtiszti rangban/Commendatore con placca

2019. május 16-án, hajnali ¼ 1 órakor, életének 79. évében elhunyt.

A lelki üdvéért felajánlott szentmise
2019. május 30-án, csütörtökön 16:30 órakor volt az újlaki Sarlós Boldogasszony-templomban,
temetése pedig másnap, május 31-én, pénteken 9 órakor az óbudai temetőben.
A szertartást SZERENCSÉS ZSOLT koadjutor nagyperjel végezte.



 

Prof. Tringer László KC*HS emeritus helytartó úr gyászbeszéde

(2019. május 31.)

 Amikor 62 évvel ezelőtt, 1957-ben elbúcsúztam Pannonhalmától, és az ottani diáktársaktól, nem gondoltam volna, hogy az a nyurga fiatal diák, akit egy évre még otthagytam a gimnázium konviktusában, újra társam lesz életünk záró szakaszában. A gondviselés kiszámíthatatlan hívása eredményeképp mindketten a Szent Sír Lovagrend küldetését és köpenyét öltöttük magunkra.

Amikor most elköszönünk lovagtársunktól, hosszan méltathatnánk azt a nagy ívű életpályát, amelyet barátunk és rendtestvérünk befutott. Ez az életpálya a bencés szellemiség ragyogó példája, a Szent benedeki Regula megvalósulása egy keresztényi családapa életében.

Constituenda est ergo a nobis dominici schola servitii.  

Fel kell állítanunk tehát az Úr szolgálatának iskoláját. (Prol. 125).

Zsolt testvérünk felállította. A természettudományok jeles művelője, a fizika, a kémia, a kozmológia tudósa számtalan főiskolai tanítványában, előadásainak hallgatóiban hagyott nyomokat. Nem csupán a száraz tudományos tényeket oktatta, hanem ezek hátterében minduntalan fölvetődő környezetvédelmi, etikai és teológiai kérdésekre is rámutatott. Feledhetetlenek a vele folytatott beszélgetések a világmindenség alaptörvényeiről, amelyekhez mindig tudott valami meglepő új szempontot kapcsolni. Ugyanilyen elmélyültséget sugárzott teológiai tudása, történelmi jártassága is. Gazdag életműve könyvek, főiskolai jegyzetek, tudományos és hitéleti cikkek formájában is maradandó érték. A példamutató családapa példája a katolikus értelmiség egyházközségi aktív elkötelezettségének is. Több alkalommal volt módunk előadásait hallgatni, írásait olvasva elmélyedni egy-egy fontos gyakorlati kérdésben.

2008 szeptemberében avattuk lovaggá a Moson megyei, burgenlandi Boldogasszony (Frauenkkirchen) ferences bazilikájában. A Szent Sír Lovagrendhez való kapcsolódása jelentősen gazdagította helytartóságunkat is. Közösségünk hamarosan a novíciusmesteri feladatokat bízta rá, amelynek a tőle megszokott gondossággal és alapossággal tett eleget.

Zsolt testvérünk a szilárd, megrendíthetetlen hit példaképe mindannyiunk számára. Betegségével való küzdelme a hit diadala még akkor is, ha szervezetét a kór végül is legyűrte. Még kezelő orvosai is rácsodálkoztak arra a lelki erőre, amely a betegség előrehaladását egy időre le tudta fékezni. Mennyei patrónusa, rendtársunk, Boldog Bartolo Longo segítségét kérve a hit és a remény sugarát árasztotta szerető családjára és mindnyájunkra.

Rendtársaink nagy része ezekben az órákban Csíksomlyón a Szentatyát fogadja. A távollévők és a megjelent testvérek nevében is búcsúzom tőled, kedves Zsolt barátom, testvérem, bencés diáktársam atyánknak, Szent Benedeknek szavaival:

Quisquis ergo ad patriam caelestem festinas, hanc minimam inchoationis regulam descriptam adjuvante Christo perfice; et tunc demum ad maiora, (quae supra commemoravimus), doctrinae virtutumque culmina Deo protegente pervenies (LXXIII. 25.).

Bárki vagy tehát, ki a mennyei hazába igyekszel, Krisztus segítségével teljesítsd ezeket az enyhe, kezdőknek írott szabályokat. Így aztán végül Isten segítségével eljutsz majd a bölcsességnek s az erényeknek (előbb említett) magas csúcsára. Amen.

Zsolt teljesítette a Regulát, nem is kezdő fokon. Reményünk szerint már a mennyei hazában a színről-színre látás adományának örvendezik. 

 

Carissime amice et confrater Zsolt:

Requiescas in pace!



 

 

(2019-06-06 09:24:20)




Április 2-án, a Hermina-kápolnában 18 órakor kezdődő káptalani misénken KONCZ ATTILA, LÁSZLÓ JÓZSEF CSABA, SZEPES BÉLA és VAJDA PÉTER  novícius jelöltek beöltözésére került sor.
A szentmisét követő generális káptalanon az Indiából származó Benvin Sebastian Madassery verbita atya volt a vendégünk.
Emeritus helytartónk, Tringer László professzor úr épp a káptalan napján, április 2-án töltötte be 80. életévét.

(2019-04-15 20:40:59)




Az Eucharisztikus kongresszusra történő felkészülés jegyében a 72 Tanítvány mozgalom szervezésének köszönhetően Szentségimádásra kerül sora  a Budapest Belvárosi Főplébánia templomában. Kettő rendtársunk, prof. dr. Tringer László emeritus helytartó és dr. Somodi Zoltán csillagkeresztes főtiszt 2019. január 22-én –  dr. Batthyány-Strattmann László emléknapján – volt jelen az előjegyzés szerinti rendben óránként érkező, az Oltáriszentséghez járulók között.
 

OESSH LH Press

(2019-01-23 20:56:00)




A Magyar Helytartóság több lovaggal és dámával képviseltette magát a Margitszigeten  nagyperjelünk Erdő Péter bíboros úr által celebrált szentmisén, melyen Szent Margitra emlékeztünk. A kiállított ereklye mellett rendtársaink álltak őrt.

StMargit

StMargit

OESSH LH Press

Bővebben itt és itt.

(2019-01-23 20:20:18)




Hermina-kápolna, 2018. szeptember 16.

 

2018. szeptember 16-án, vasárnap, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legnagyobb ünnepe, a Szent Kereszt felmagasztalására bemutatott szentmise után került sor Csordás Eörs Mária atya, rendünk magyarországi újraindítója, mesterünk és példaképünk emlékkövének ünnepélyes leleplezésére és megáldására a Hermina kápolna kertjében. Az emlékkő (sztéle) Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, a lovagrend tagjainak és azok hozzátartózóinak adakozásából és a kulturális kormányzat hozzájárulásából készülhetett el. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, akadémikus, rendünk magyarországi nagyperjele mutatta be Szerencsés Zsolt tb. kanonok, koadjutor nagyperjel, Kelemen Imre érseki irodaigazgató, Varga Norbert érseki titkár, szertartó és Szabó László atyák koncelebrálásával.


A szentmisén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó, Eörs atya tisztelői.

A szentmise elején Jungbert Béla helytartó úr köszöntötte bíboros urat, a vendégeket és a híveket. Az olvasmányt Hidvégi Máté lovag, a szentleckét Farkas Olivér kancellár olvasta fel. Homiliájában a bíboros atya a Szent Kereszt megtalálásának történetéről, az irgalmasságról, a reményről, a templomok tornyára helyezett keresztről, mint az emberiség felkiáltójeleiről, az eucharisztikus Krisztusról: életünk, reményünk és erőnk forrásáról, és a közel-keleti keresztények védelmének kötelességéről beszélt. A Hívek könyörgését, Rendünk tagjai mellett, a Hermina kápolna közösségének egyik tagja is mondta.

A szentmise után bíboros atya megáldotta Csordás Eörs atya emlékkövét a kápolna-kertben. Laudációt mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Jungbert Béla helytartó. A szentmisén és az emlékkő-avatáson közreműködött Hegedűs Valér orgonaművész, a Hermina kápolna karnagya, Számadó Gabriella operaénekes, a Hermina-kápolna közösségének tagja, a Magyar Állami Operaház művészei Somogyvári Csilla vezetésével, aki Rendünk főtisztje, az emlékkő felállítását szorgalmazó Somodi Zoltán titkár felesége, a Béres Ferenc énekkar Hegedűs Szabolcs vezetésével és az 55 tagú Liszt Ferenc gyermekkórus.


Az eseményt követően minden jelenlévő meghívást kapott a kápolnával szomszédos Liszt Ferenc Általános Iskola dísztermében tartott fogadásra, ahol Hóvári János csillagkeresztes főtiszt köszöntötte a vendégeket.

Tudósítás az eseményről a Magyar Kurír honlapján, további képekkel:  itt.

 

 

Hidvégi Máté KHS

Fotó: Hollósy Andrea LHS

(2018-09-21 13:18:20)




2018. augusztus 19.-én, a Csordás Eörs atya egyik kedves és lelkes tanítványa, Szabó László atya által a Hermina-kápolnában celebrált misét követően, ünnepélyes körülmények között került sor a később felállítandó sztélé alapkövének megáldására és az időkapszula elhelyezésére, benne a támogatók névsorával és több helytartósági dokumentummal együtt. Elhangzott, hogy 2018. szeptember 16-án, az Erdő Péter bíboros-nagyperjel úr által celebrált szentmisét követően kerül majd sor ezen a helyen az emlékkő felavatására, megáldására. Az alábbiakban helytartó úr beszédét közöljük.

Szalai Ákos emlékezik Eörs atyára    Helytartó úr

 Az Úr különös kegyelme az, hogy erre a megemlékezésre végre sor kerülhetett. A hálaadó ima fontossága mellett hadd említsem meg, hogy az emlékmű megvalósulását jelentős összeggel támogatta a Balogh Zoltán miniszter úr által vezetett kulturális kormányzat, emellett rendünk legtöbb lovagja és dámája is felajánlást tett, hogy a mű elkészülhessen.  A gondolat kezdeményezője, mentora és motorja Somodi Zoltán főtiszt, helytartósági tikár úr volt, akit ezért külön köszönet illet.

 

 Eörs atya, ettől kezdődően, immár ebben a formában is közöttünk lesz itthon, a Hermina-kápolna kertjében. Szerető, együtt tartó, emlékeztető, óvó és figyelmeztető tekintete előtt vonulunk majd misére, ő előtte. Emlékeztetnék arra, hogy élete utolsó szakaszában, Eörs atya még Bécsben, a Pazmaneumban, többször is említette, hogy arra vágyik, bár lehetne még valaha a Hermina kápolna állandó papja, lakhelye pedig az alsó szinten, a lovagterem környékén lehetne. Hát ez most ebben a sajátos és kései formában valósulhatott meg. Egy másik, személyes jellegű emlék: Eörs atya mindig az őrállás, a folyamatos lelki-intellektuális keresztény készenlét példaképe volt. Ugyanúgy, mint a jó katona, aki mindig feladatot teljesít, aki még akkor is „programban van”, ha történetesen, éppen pihen, erőt gyűjt. A szentföldi zarándoklatok során, amikor kiemelt vállalásaként kispapokat is magával vitt, többször mi, lovagtársai is szerencsés tanúi és részesei lehettünk annak a folyamatos lelkigyakorlatnak és intenzív imaéletnek, amelyet ilyenkor irányított az autóút során, a szent helyeken és a szállásokon egyaránt. Fárasztó, de nagy élmény volt ez! Ezúton köszönjük Neked ezt is, Eörs Atya! Emlékedet így őrizzük meg! Veled együtt állunk itt őrt, a Herminában!

 Mindemellett azonban illő, hogy most életéről és papi munkásságáról is szóljunk röviden. Eörs atya Csordás Eörs Maria Siegfried néven született Budapesten, 1943. március 12-én. Szülei Dr. Csordás László mérnök és Marsovszky Lívia klasszika-filológus voltak. Három testvére: Éva Lívia nyugalmazott laborvezető, Budapesten él, s lovagrendünk nagyrabecsült dámája, Pál, aki számítástechnikus és Torontóban él, végül pedig György, ő matematikus, egyetemi tanár a Honolului Chaminade Egyetemen, Hawaiiban. A család eredeti neve a német Sommer volt, amelyet 1935-ben magyarosítottak, és az apai nagymama vezetéknevét vették fel. Mindkét szülői ágon találunk nevezetes felmenőket: az apai ágon pl. Dr. Csordás Elemért, Budapest tiszti főorvosát az első világháborút követően, a járványügyi szolgálat újjászervezőjét, vagy anyai ágon Marsovszky István választott püspököt, királyi táblabírót, a 18. század végén. Eörs atya nem sokkal halála előtt elkészíttette címerét, tette ezt nem a múltba révedés miatt – mert kevés dolog állt volna tőle távolabb – hanem figyelmeztetésként, hogy őseihez hűen ő is mindig készen álljon Krisztusért a vértanúságra. „Keresztény őseim csak egy rangot és méltóságot ismertek…, a vértanúságot Érte” – amint megfogalmazta egyik, édesanyjához írott levelében.

 A József Attila Gimnáziumban érettségizett és 1961-1966 között az Esztergomi Érseki Főiskola hallgatója volt. 1966. június 19-én szentelték pappá Esztergomban. VI. évesként már a budapesti Központi Szemináriumban volt, majd a budapesti Hittudományi Akadémián doktorált teológiából.

 Papi működésének helyszínei: káplán Varsányban és Nógrádsipeken (1967-1969), Balassagyarmaton (1969-1974), plébános Lábatlanban (1974-1983), majd Budapest-Tisztviselőtelepen (1985-1991), később a Budapest-Rákospalota főplébánián (1995-1998). 1982-1985 között a Római Magyar Pápai Intézet ösztöndíjasa és a Gregoriana Pápai Egyetem kánonjog-hallgatója. 1991-1995 között a budapesti Hittudományi Akadémia vicerektora, 1998-2002 között az Esztergom-budapesti Főegyházmegyei Hivatal irodaigazgatója, végül 2002-től haláláig a bécsi Pazmaneum papnevelő intézet rektora volt.

 Munkásságát öt fő vonulatba rendezhetjük: 1. gyermekek és fiatalok pasztorálása; 2. kispapok nevelése; 3. kánonjogi és teológiai munkásság; 4. a magyarországi katolikus egyház és azon belül az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megerősítése; 5. a szentföldi keresztények védelmezése, ennek összefüggésében pedig a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi újraindítása és megerősítése. Számunkra legfontosabb műve a mi saját sorsunk: a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi újjászervezése és az első „lovag-generációk” kinevelése. Csordás Eörs protonotárius kezdeményezésére Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar főbiztosságot, melyet 1998. június 1.-én Carlo Furno bíboros-nagymester helytartósági rangra emelt. És Eörs atya volt az, aki hónapról hónapra tanított minket – liturgikus keretek között, káptalanokon, zarándoklatokon és a szentmiséken. Ő volt az is közülünk, aki talán előre látta a korunkban zajló keresztényüldözést. Egyik prédikációjában azt kérte, „gondoljunk a ma Keleten élő testvéreinkre, imádkozzunk értük, akik életveszélynek kitéve megvallják Krisztust”. Arra bíztatott, hogy „emeljük fel mi keresztények bátran a hangunkat, figyelmeztessük a világot, mielőtt késő lenne”.

 Amikor szem-melanómáját diagnosztizálták, csak ennyit mondott: „fiat voluntas…”. Önmagával különben is alig törődött. 2010. április 14.-én, Bécsből, a Pazmaneumból együtt indultunk volna kispapokkal Jeruzsálembe, zarándokútra. A megbeszéltek szerint, imádkozva vártunk Rá a kápolna előterében. Nem jött. Ilyen még nem volt. Ő ugyanis mindenhova, mindenki előtt odaért. Amikor szobájában megtaláltuk, felöltözve, útra készen feküdt ágyán. Bal keze a szíve fölött, jobb keze, amellyel talán a gyógyszeréért nyúlt, teste mellett. Elment. Hazatért. A zarándoklatot nélküle tettük meg.

   

 Csordás Eörs az Esztergomi Bazilika altemplomában, maga választotta helyen, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvényével díszített márványlap mögött nyugszik. Emléke legyen áldott és erősítsen bennünket!

 

Dr. Jungbert Béla KC*HS

OESSH helytartó

 

(Készült: Hídvégi Máté, Lelki atyánk, Mons. Dr. Csordás Eörs Mária emlékezete című írásának a felhasználásával)

(2018-08-24 19:16:16)




Lovagrendünk helytartósága rendi lelkigyakorlattal egybekötött kirándulást szervezett 2018. május 26-27-én Körmendre és környékére.

Az alkalmat rendtársunk, Gyürki László kanonok, pápai prelátus, nyugalmazott plébános vezette, aki Horvátnádalja templomában rendi misét mutatott be, majd ugyanitt megtekintettük a templom körül kialakított csodálatos emlékparkot, s benne a László atya kezdeményezésére épült Házaspárok útját. 

Gyürki László atya, akit a Szentföld legelmélyültebb magyar ismerőinek egyikeként és egyben termékeny szakíróként tartanak nyilván, a körmendi plébániai közösségi házban értékes összefoglaló előadást tartott több évtizedes szentföldi élményeiről, a keresztény közösségek ottani megmaradásának elősegítéséről.

A résztvevők megtekintették a jáki műemléktemplomot, valamint Vasváron a domonkos könyvtárat és múzeumot is.

 

Dr. Jungbert Béla helytartó

(2018-05-28 10:57:01)




A Jeruzsálemi Latin Patriarkátus hivatala egy reprezentatív, angol nyelvű kiadványban foglalta össze és mutatta be az egyházmegye és ezen keresztül a szentföldi latin, tehát római katolikus közösség egyházszervezeti és intézményi helyzetét. A kiadványt Jungbert Béla, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartója ismerteti.

Pierbattista Pizzaballa érsek, szentföldi apostoli adminisztrátor – korábban ferences kusztosz – előszavában mindnyájunkat arra buzdít, hogy halljuk meg Krisztus hívó szavát, az evangélium örömhírét, amely minden felelős emberi élet kegyelmi forrása.

Az érsek által vezetett egyházmegyében 55 plébánia működik, ahol ma 88 pap szolgál. Munkájuk kiterjed a templomi liturgikus és egyéb szolgálat mellett az iskolai oktatásra, jótékonysági szervezetekre, különböző testvéri közösségek, lelkiségi mozgalmak és egyéb katolikus vallási csoportok irányítására. Négy országban, Izraelben, Palesztinában, Jordániában és Cipruson mintegy 150 ezer hívőt pasztorálnak, akik sokféle tradíciót, kultúrát és nyelvet képviselnek, szoros egységben az Egyházzal. Az érsek „élő kövek”-nek és az „Egyház szívének” nevezi az itteni híveket, akiknek jogbiztonságáért és helyben maradásáért imát kér a mi részünkről is. Emellett, felveti, hogy a világban élő katolikus közösségek, az eddigi segítségnyújtás mellett, partneri viszonyban felvállalhatnák egy-egy szentföldi plébánia támogatását, ami egyben egymás kölcsönös hitbéli gazdagítását is jelentheti.  A kiadvány hangsúlyozza a jeruzsálemi egyházmegye holisztikus megközelítését, a munka és a szociális támogatások biztosítása szükségességének az egységét. A helyi közösségek alapköve a család, erre épülhet a szélesebb közösség, a keresztényeket is befogadó társadalom.

Az egyházmegye alapítására 1099-ben, az első keresztes hadjáratot követően került sor.  A nyugati lovagok érkezésekor nem volt rezidens pátriárkája az itteni keresztényeknek, ezért indokolt volt létrehozni az intézményt. Amikor Szaladin szultán 1187-ben elfoglalja Jeruzsálemet, a latin patriarkátus ideiglenesen Akkóba tevődik át, ahol 1291-ig működött. A későbbiekben a jeruzsálemi latin pátriárka sokáig csak címzetes európai méltóság maradt. Ezért VI. Kelemen pápa 1342-ben egy kusztosz kinevezésével a ferences rendet bízta meg az Egyház részéről a szentföldi szent helyek őrzésével. 1847-ben IX. Piusz pápa visszaállíttatta Jeruzsálemben a Latin Patriarkátust. Az újjáalapítást követően az első pátriárka a mindössze 37 éves, ám igen tapasztalt vezető Joseph Valerga volt, aki jól ismerte a Közel-Keletet és több helyi nyelvet is beszélt. Az egyházmegye újjászervezésével egy időben, ugyanaz a pápa megújította a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet is, amelyet a latin pátriárka irányítása alá helyezett. A két fontos intézmény ugyanazon pápa általi egyidejű visszaállítása a szentföldi keresztény közösségek megőrzését és megerősítését szolgálta. Bejelentette, hogy ezt a feladatot a Szentföldön a patriarkátus, a világ egyéb térségeiben pedig a lovagrend ide irányuló támogató tevékenysége hivatott ellátni.

A XIX. század közepétől több más vallási szervezet és egyházi rend is megjelent a Szentföldön, amelyek azóta folyamatosan jelen vannak ott, kiegészítve és segítve a latin patriarkátus szolgálatát a helyi pasztoráció és szociális munka, a szent helyek őrzése, a zarándokok fogadása és az ún. biblikus tanulmányok folytatása hátterének a biztosítása terén.

A kiadványban jól áttekinthető térkép és logikus rendben összerakott táblázat foglalja össze a 4 országnak megfelelően, a 4 vikariátusban folyó munkát.

Palesztinában, vagyis a Palesztin Hatóság területén, ami a Nyugati partot, vagy Ciszjordániát és a Gázai övezetet jelenti, több mint 4,8 millió ember él 6200 km2 területen, akik közül mintegy 50 ezer a keresztény, köztük 22500 a római katolikus.

Jordániában 7,7 millió az állandó lakosság száma, az ország területe kb. 90 ezer km2, a 170 ezer keresztény közül 50 ezer a római katolikus.

Izraelben a 8,5 millió lakos 20,7 ezer km2 területen él, a 158 ezer keresztény közül pedig 80 ezer a latin rítusú.  

Cipruson, az 1,177 millió lakos kb.- 9200 km2 területen él, az 1,1 millió keresztény közül kb. 35 ezer a római katolikus.

Az egyházmegye 55 plébániája közül Palesztinában 12, Jordániában 33, Izraelben 6, Cipruson pedig 1 működik. Most először látjuk hivatalos publikációban leírva azt, hogy ide sorolják a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus vezette szentföldi római katolikus egyházmegye 3 Amerikai Egyesült Államok-béli plébániáját is, amelyre külön kitérünk.

A Beit Jala-i (Betlehem mellett) papi szemináriumban 6 pap szolgál, a Seminarium Maior-ban 26, a Seminarium Minor-ban pedig 35 hallgató tanul.

Az összesen 41 egyházi iskolában és 35 óvodában 19 ezer gyermekkel foglalkoznak a tanárok, az egyéb oktatók és adminisztratív alkalmazottak száma 1580. Ez országonként úgy oszlik el, hogy Palesztinában 13 iskola és 12 óvoda, Izraelben 5 iskola és 5 óvoda, Jordániában 23 iskola és 18 óvoda van, míg Cipruson nincs ilyen intézmény.

A Latin Patriarkátusban a Kúria élén jelenleg az apostoli adminisztrátor áll, de van 2 emeritus patriárka is, továbbá 5 püspök, akik közül 3 emeritus.

Palesztinában és Izraelben 37 pap szolgál, Jordániában 38, Cipruson pedig 2. Emellett tartósan külföldön van 11 pap. Az egyházi kongregációk száma: férfi 32, női 73.

Az egyház jelenleg önerőből 300 lakóegységet építtet 1250 család részére. Ebből Jeruzsálemben 104, Betlehemben 64, Ramallahban 52, Beit Jalla-ban 24, Názáretben 56 épülhet fel.

Az összesen 150 ezer római katolikus hívő megoszlása arányosan Palesztinában és Izraelben az összlakosság 2%-át, Jordániában 3%-át, Jeruzsálemben pedig 1%-át tesz ki.

A kiadvány felsorolja az egyházmegye legfontosabb támogatóit, ebben a sorrendben:

-          Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend

-          Különböző katolikus és egyéb keresztény szervezetek, kormányok, vagy ügynökségek

-          Magánszemélyek, Intézmények

-          Nem-kormányzati, társadalmi civil szervezetek

-          Segélyszervezetek

 

A kiadvány részletes adatokkal és képanyaggal bemutatja az egyházmegye egyes plébániáit, köztük a 3 ide tartozó amerikai plébániát is:

 

1.      Yonkers városi plébánia, Yonkers Arab-Amerikai Katolikus Közösség, a New York Plébániai Közösség része. A plébánia a Jó Pásztor nevet viseli, a hívek mind arab nyelvű és szentföldi származású, latin (római) rítusú katolikusok. Saját papjuk egyébként már 1977 óta arabul és angolul mutat be hetente misét itt, a New York környéki híveknek.

2.      Szt. Mórusz Tamásról elnevezett Arab-Amerikai Észak-Kaliforniai Katolikus Közösség, San Franciscóban. A hívek többsége palesztinai és izraeli származású katolikus arab, de sokan érkeztek az elmúlt években Szíriából és Irakból is. A közösség Észak-Kalifornia híveit 1979 óta fogja egybe, és vállalt célja a közösség arab és katolikus identitásának őrzése.

3.      Dél-Kaiforniai Arab-Amerikai Katolikus Közösség, amely a térségben élő jordániai és palesztinszármazású híveket fogja össze. Ez a legaktívabb közösség a három közül, intenzív szervezeti élettel, aktív „hazai” kapcsolatokkal.

 

Fordította és összeállította: Dr. Jungbert Béla helytartó, KC*HS

 

(2018-05-14 15:22:33)




Magyarkúti József középiskolai tanár, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja, életének 82. évében, 2018. március 23-án szentségekkel megerősítve hazatért a Mennyei Jeruzsálembe. Vácott, a kisváci temetőben, április 3-án helyezték örök nyugalomra. Az alábbiakban Szalay Ákos vezetőtiszt búcsúbeszédét közöljük. 

Tisztelt Magyarkúti Család, tisztelt rokonok és ismerősök, tisztelt Rendtársak! Születés, házasságkötés, halál. Ezek azok az időpontok amikor az egyén, az EMBER középpontba kerül, csak róla van szó, mindenki reá figyel. Mindegyik alkalom a reményről szól: a születés és házasságkötés egy evilági szép és tartalmas élet, az élet továbbadásának reményéről, a temetés egy élet összegzéséről és hitünk szerint az örök élet reményéről.

Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.  Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. (1Kor 15,16-20)

MAGYARKÚTI JÓZSEF, mint agrármérnök-tanár, férj, édesapa-nagyapa-dédnagyapa és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tisztje értékes életet élt, melyet a hűség és állhatatosság jellemzett. Hűség feleségéhez, családjához, hűség választott mérnöki-tanári hivatásához, hűség Egyházához és Rendünkhöz. Mindannyian más oldalát ismerjük jobban, én MAGYARKÚTI JÓZSEFRŐL, a Szent Sír lovagról szeretnék szólni. 24 éve, 1994. szeptember 17-én, a váci avatáson lett a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. Életünk meghatározó alkalmain esküt teszünk, így van ez lovagavatáskor is. 1994-ben Giuseppe Caprio bíboros-nagymester mondta nekünk:

„Legyetek tehát a mi Urunk, Jézus Krisztus hű és bátor katonái, az ő Szent Sírjának lovagjaiként olyan bátrak és erősek, hogy egykor bebocsátást nyerjetek az Ő mennyei udvarába. Fogadjátok ezt a kardot, mely titeket arra figyelmeztet, hogy védjétek Krisztus Egyházát, harcoljatok az Isteni Megváltó földi hazájának védelméért és oltalmáért. Véssétek azonban jól az emlékezetetekbe, hogy Isten országát nem karddal, hanem hittel és szeretettel lehet meghódítani.”

MAGYARKÚTI JÓZSEF ennek szellemében élt. Szinte minden alkalommal velünk volt, Ő volt a biztos pont, akire mindig számíthattunk. Ő vezette a váci Szent Mihály tiszti kerület História Domusát, az események krónikáját. Lapozgattam jól olvasható, tömör, néha mérnökien precíz bejegyzéseit. Néhány gondolat erejéig segítségül hívom Őt. 1994 novemberéből, Bolberitz tanár úr lelkigyakorlatáról írja: Fontos az állhatatosság kegyelme és az engedelmesség erénye: Isten tervének elfogadása. 1995-ben Csordás Eörs, „A hűség áldozata” című lelkigyakorlatáról írja: A hűség erénye kapcsolódik a többi erényhez, pl.: áldozatkészség. A szeretet mindig hűséges. Idézi a Jelenések könyvét: „Légy hű mindhalálig, s neked adom az élet koronáját.” Beszámolt az 1996-os győri pápalátogatásról: a szeles, hideg, esős időben a beteg II. János Pál pápa másodízben látogatott hozzánk. A mintegy 150 ezres tömeg együtt imádkozott, énekelt. „Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt! Ne féljetek!” mondta II. János Pál pápa. 2006. április 30-án egy mondatos személyes bejegyzést tett: Ezen a napon elment Zsuzsám!

Mindenható örök Isten! Magadhoz szólítottad MAGYARKÚTI JÓZSEF rendtársunkat, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tisztjét. Ő itt a földön az Egyházadért vívott jó harcot megharcolta és a pályát befutotta. Kérünk, hogy Szűzanyánk, Palesztína Királynőjének közbenjárására fogadd be Testvérünket a mennyei Jeruzsálembe! Deus lo vult!

 

(2018-04-16 18:02:35)




 

A Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely 2018. évi búcsúnaptára első ünnepén, a magyarországi Szerzetesek zarándoklata alkalmából hazánkba látogatott Pierbattista Pizzaballa ferences szerzetes, volt szentföldi kusztosz, címzetes érsek, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus apostoli adminisztrátora. A rendkívüli esemény során, 2018. április 14-én a főpap találkozott a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának vezetőivel, Jungbert Béla helytartóval és Somodi Zoltán titkárral. A szentföldi római katolikus közösség és intézményei helyzetének áttekintése mellett szóba került a következő rendi zarándoklat szervezése, a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában tartandó lovagi invesztitúra előkészítése, valamint a II. András királyunk által 1217–1218-ban a Szentföldre vezetett V. keresztes hadjárat 800. évfordulója emlékére a helyszínen elhelyezésre kerülő emléktábla ügye.

(2018-04-16 11:00:32)




Rovatunkban néhány közlemény erejéig visszatekintünk az elmúlt évre. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend újonnan kinevezett főkormányzója, Visconti di Modrone, számos tisztségviselő kíséretében szeptember 10. és 16. között először tett hivatalos látogatást a Szentföldön. Az eseményre a Latin Partiarchátus újraindításának és a Lovagrend újjászervezésének 170. évfordulóján került sor.

A főkormányzó Názáretben - egy Rendünk által finanszírozott iskolabővítési projekt keretében - alapkövet helyezett el. Találkozott különböző szervezetekkel, pl. a Keleti Egyházak Kongregációja (alapította XV. Benedek 1918) és a Pontifical Mission vezetőivel (alapította XII. Piusz 1949-ben).

A főkormányzó meglátogatta a Betlehem Egyetemet (3000 hallgató), valamint a Beit Jala szemináriumot (60 szeminarista). Látogatást tett a Ferences Custodián is, ahol az új custos, Francesco Patton fogadta, röviden ismertetve a Custodia szerepét azokban a századokban, amikor a latin kereszténységnek más intézményes képviselete nem volt a Szentföldön. Jordániában megtekintette a rendünk által alapított naouri iskolát. A custos hangsúlyozta a hitoktatás fontosságát az iskolákban. Jordániában kivételesen jó a keresztények helyzete, így nyílik lehetőség új templom építésére is Amman külvárosában (Jubeiha), amelyben rendünk is részt vesz. A főkormányzó megtekintette az építkezést. A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén (szept. 14.) a delegáció elzarándokolt Nébó hegyére, ahonnan Mózes, halála előtt, még megláthatta az Ígéret földjét.

Tapasztalatait a Szentföld Bizottság tagja, Bartholomew McGettrick így foglalta össze: „Minden nehézség ellenére a Patriarchátus intézményei működnek, az ifjúság oktatása különösen reménykeltő a Betlehem Egyetemen és a Beit Jala Szemináriumban. Mindez a keresztény megújulás ígéretét hordozza, s rendünk büszke lehet arra, hogy aktívan részt vállal ebben a folyamatban.”

A küldöttséget az ammani Nunciatúra is vendégül látta, ahol ugyancsak hasznos eszmecserét folytattak. Meglátogatták a Madaba Egyetemet, ahol Szíriából menekült munkásokkal beszélgettek. Nekik közelebb van a hazatérés reménye, mint az iraki menekülteknek.

Jeruzsálembe visszatérve a delegáció találkozott a Patriarchátus papságával. Jelentős probléma, hogy a keresztények körében csökken a vallásukat gyakorlók aránya (25%), szemben a zsidók 55, és a muszlimok 65%-ával.

Thomas McKiernan, a Szentföld Bizottság elnöke tapasztalatait így összegezte: „Látogatásunk a „Holt kövektől” az „Élő kövekig” vezetett. Utóbbin a keresztények érdekében kifejtett aktivitásunkat értem. A nemzetközi média a Szentföldről általában pesszimista képet sugároz. Látogatásunk ugyanakkor – a látottak alapján – örömmel és reménnyel töltött el minket.”

(Jerusalem Cross 2017 - Prof. Tringer Lászó, emeritus helytartó fordítása)

 

 

(2018-04-06 19:41:23)




Dr. Berniczei-Roÿko Ádám excellenciás úr vezetésével rendünk 3 tagú delegációja csatlakozott ahhoz az egy napos zarándok úthoz, amely a Nógrád megyei Szécsény-Bencúrfalvára indult március 24-én. A Lipthay -birtokon kiépített keresztutat végig járva értünk el arra a magaslatra, ahol egy új körkápolna épül.

(2018-03-29 13:21:44)




Aktuális/Hírek, események menüpont alatt, fenti címen új rovatot nyitunk, melyben kronológiától független információkat publikálunk a Rend működéséről és szentföldi tevékenységéről. Első közleményünkben Dr. Jungbert Béla helytartó úr nyilatkozatát közöljük.

Az első keresztes hadjárat eredményeként 1099-ben létrehozott Jeruzsálemi Latin Patriarkátus ma 4 országra – Izraelre, a Palesztin Hatóság területére, Jordániára és Ciprusra - kiterjedő katolikus főegyházmegye, ahol mindösszesen 187 ezer római katolikus hívőt pasztorálnak. Izraelben és Palesztinában többségben vannak közöttük az arab identitású palesztin származásúak, de megtaláljuk a „nemzetközi”, tehát olyan külföldi papokat és világi híveket is, akik egyházi szolgálat, vagy pedig kereső munkavégzéshez kapcsolódóan tartózkodnak itt. Az egyházmegyében – a szerzeteseken túlmenően – mintegy 100 latin rítusú pap szolgál 55 plébánián (tíz éve még 64 ilyen volt), ahol működtetnek 41 iskolát és 33 óvodát is. A 20 ezer gyermekről, illetve tanulóról több mint 1580 oktató és adminisztratív munkát végző személy gondoskodik. Ezen kívül fenntartanak több idősek ellátását szolgáló intézményt, árvaházat, valamint hátrányos helyzetű, vagy fogyatékkal élő fiatalokat befogadó központot, részleges kórházszerű ellátást nyújtó egészségügyi intézményt, valamint korszerű kórházakat is. Emellett az elmúlt években vezették be a fiatal keresztény családok számára nyújtott lakhatási támogatást, ami jelenleg 300 családot érint Jeruzsálemben, Betlehemben, Ramallahban, Beit Dzsallah-ban és Názáretben. 

A Latin Patriarkátus égisze alatt elindult több templomépítés és renoválás is, elsősorban Jordániában, ahol a legtöbb katolikus él, de több tucat fejlesztési projektről tudunk Palesztinában és Izraelben is. Az alapvetően adományokból megvalósult sikeres beruházások, fejlesztések és általában a működtetés mellett azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a patriarkátus intézményei folyamatos forráshiánnyal küzdenek. Kijelenthető, hogy a szentföldi főegyházmegye területén nincs vallásüldözés, hittestvéreink általában szabadon gyakorolhatják vallásukat, bár a patriarkátus rendszeresen beszámol a keresztény közösségeket érő atrocitásokról: birtokháborításról, jogfosztásról, mozgáskorlátozásról, elüldözésről, és mindezek következményeképpen az erősödő elvándorlásról, ami a kihívásokkal és nehézségekkel terhelt itteni társadalmi és politikai helyzetből fakad.

A Latin Patriarkátuson a pasztorációs munka folyamatossága mellett a humanitárius segélyezésre koncentrálnak, javítani próbálják intézményi szolgáltatásaik színvonalát és sokféleségét, amelyet büszkén alapoznak megvallott keresztény értékeikre, tanúságtevő identitásukra. A patriarkátus folyamatosan kifejezi köszönetét a keresztény világ minden részéből érkező támogatásokért, de különösen hálásak a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend részéről rendszeresen nyújtott morális és financiális támogatásért.  E nélkül az általuk végzett tevékenység ebben a formában nem volna fenntartható.  A lovagrend 2017-ben 16,3 millió euró értékben támogatta a szentföldi katolikus intézmények működését, részben közvetlenül a Latin Patriarkátus által koordinált projektek finanszírozása formájában, részben pedig a Rómában működő lovagrendi főhatóság, a Nagymesteri Hivatal révén.

 

 

(2018-03-22 18:00:00)




Helytartósági Nagykáptalanunknak az idén a budapesti Központi Papnevelő Intézet adott
otthont. A Nagykáptalan levezető elnöke Dr. JUNGBERT BÉLA helytartó úr, az azt követő
szentmise főcelebránsa pedig őexcellenciája SPÁNYI ANTAL KC*HS, székesfehérvári
megyéspüspök úr volt. A szentmise keretében került sor egy rendkívüli lovagavatásra: Dr. LATORCAI JÁNOS invesztitúrájára.

2018. január 20.

Képek megtekinthetőek itt.

(2018-01-22 20:52:19)