Hírek, események


Amint arról tudomást lehetett szerezni (a médiában megjelent), a Hermina-kápolnában nemrég sor került egy videoklip szerencsétlenül alakult forgatására.

Azzal keresték meg helytartóságunkat, hogy Márta Alex, előadói nevén ByeAlex énekes egy dalának felvételére kerülne sor a Hermina-kápolnában. A felkérés nem kis fejtörést okozott, de végül olyan döntés született, hogy engedélyezzük a felvételt.

Úgy egyeztünk bele a forgatásba, hogy az elkészített videót előzetesen nekünk bemutatják, és csak abban az esetben publikálják, ha ahhoz hozzájárulunk. Ez nem történt meg. Ha megismerhettük volna a videó tényleges tervét, vagy megnézhettük volna a videót, illetve annak nyersanyagát, közreadásához semmilyen körülmények között nem járultunk volna hozzá.

Megtévesztettek és visszaéltek a jóhiszeműségünkkel, amiben saját mulasztásunk is közrejátszott. Éppen ezért a Hermina-kápolnában forgatott videókliptől elhatárolódunk.

Biztosítani kívánok minden rendtársat, hívőt és támogatót arról, hogy a történteket kiértékeltük, a következményeket elemeztük, a jövőre nézve pedig az eddiginél sokkal körültekintőbb működési rendet alakítottunk ki.

Úgy határoztunk, hogy helytartóságunk a jövőben csak olyan rendezvény megtartását fogja engedélyezni a Hermina-kápolnában, amelyhez az egyházi főhatóság vagy a plébániahivatal előzetesen hozzájárult, és mi magunk is jó szívvel vállaljuk fel. 

 

Budapest, 2022. augusztus 26.

 

 

Dr. Jungbert Béla OESSH LH

helytartó

 

(2022-08-27 19:09:53)




 

Érszegi Géza  Csillagkeresztes főtiszt búcsúztatása 2022. febr. 12.

 

Possessionibus etiam, quas quis justo servitio obtinerit, aliquo tempore non privetur.

(Amely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék). (Érszegi fordításában: Becsületes szolgálattal szerzett birtokaitól soha senkit se fosszanak meg) - olvassuk az Aranybulla 17. cikkelyében.

Géza testvérünk talán „legméltóbb” szolgálata, tudósi pályájának fél évszázada, amelyet tőle már senki el nem vehet, az Aranybulla kutatásában teljesedett ki. Az Úr kivételes kegyelme, hogy Érszegi Géza, aki az Aranybulla 750 éves jubileumára (1972) a tudós társaságokat és az egész országot felkészítette, megérhette a 800. évet is, tudós életének mintegy megkoronázásaként.

A csodálatos Középkor szeretete életének egy másik szálán is kiteljesedhetett. A keresztes hadjáratok korára visszanyúló lovagrendek egyikének, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek magyarországi újra indításában és újjászervezésében játszott kiemelkedő szerepet. 1847. július 27-án IX. Pius pápa a Nulla celebrior kezdetű brévével, a török Portával való egyeztetés után visszaállította a XIII. század óta nem működő Jeruzsálemi Latin Patriarchátust, és újjá szervezte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet, amelynek küldetése a Patriarchátus anyagi és spirituális támogatása a szentföldi kereszténység érdekében. A II. Világháború és az utána következő társadalmi és politikai változások nem tették lehetővé a Magyar Helytartóság működését, amelynek utolsó jelentős eseménye az 1935-ben tartott invesztitúra, illetve az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson való reprezentatív részvétel.

 Közben egy generációnyi idő eltelt. 1991-ben nyílt lehetőség a Rend hazai szervezetének megújítására.

A Jeruzsálemi szent Sír Lovagrend Rend Magyarországon Érszegi Géza testvérünk vezetése mellett, Paskai László bíboros és Csordás Eörs kanonok-plébános egyházi támogatásával szerveződött újjá. Giuseppe Caprio, a Rend bíboros-nagymestere 1991. szeptember 14-én hivatalosan is megalapította a magyar Főbiztosságot, és Érszegi Gézát főbiztossá nevezte ki. 1998. június 1-jén Carlo Furno bíboros-nagymester a Főbiztosságot, addigi tevékenységét elismerve, helytartósági rangra emelte. A Magyar Helytartóságnak jelenleg több mint száz tagja van.

 E folyamatban Géza testvérünknek, mint főbiztosnak, elévülhetetlen érdemei vannak.  Az újjászervezés lelkiségének kialakításában, formálásában Géza testvérünk tudományos tekintélye, nyelvismerete, különösen is a latin nyelv magas szintű művelése alapvető szerepet játszott.

A lelkes, újjá alapító testvérek lovaggá avatása még a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend osztrák és más európai helytartóságaiban történhetett. Így Géza testvérünket Grazban avatták lovaggá, több más, azóta már elhunyt testvérünkkel együtt, 1991-ben. Vezetése alatt szinte a semmiből kellett feltámasztani egy szervezetet. Géza a közismert gondossággal alakította a szervezet működési rendjét, az új tagok oktatását és nevelését elkötelezett lovagokra bízva. 1994-ben Lovagrendünk tagja lett Géza testvérünk felesége, Ágota is. Tőle, sajnos, már korábban, 2015-ben el kellett búcsúznunk.

A Helytartósági rangra emelkedett Magyar szervezet vezetését Géza testvérünk 1997-ben átadta a fiatalabb generációnak. Tudományos munkásságát változatlan erővel folytatta. A Helytartóság szellemi életében továbbra is aktívan vett részt, és tanácsaival mindenkor a Rend aktuális vezetőségének, így személyesen nekem is, segítségünkre sietett. Meggyőződésünk, hogy Helytartóságunk tevékenységét – istenközelben lévő testvéreinkkel együtt – továbbra is segítő figyelemmel támogatja.

 

Carissime confrater Géza!

Requiescas in Pace!

 

Prof. Tringer László KC*HS

emeritus helytartó

 

 

(2022-02-20 20:58:48)




(2022-02-20 20:34:36)




Utolsó királyunk, a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károly csontereklyéjével gazdagodott advent harmadik vasárnapján, december 12-én a budapesti Hermina-kápolna, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának lelki-szellemi központja.

Az ereklyét Sophie Lauringer, a lovagrend osztrák helytartóságának dámája, valamint férje, a magyar származású Isti Lauringer, a Német Lovagrend tagja hozta Magyarországra.

Az 1922-ben elhunyt Habsburg uralkodó relikviáját Farkas Olivér nagykeresztes lovag, a helytartóság kancellárja vette át a Hermina-kápolnában tartott ünnepi szentmise keretében.

Sophie Lauringer, a bécsi főegyházmegye lapjának (Der Sonntag) főszerkesztője, aki 2005 és 2009 között az ausztriai Károly Császár Imaliga főtitkára volt, beszédében kiemelte: Boldog IV. Károly mindig a békén, az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek jólétén és boldogulásán munkálkodott. Nem rajta múlt, hogy 1916-os trónra lépése után nem sikerült véget vetni az I. világháború poklának, noha minden embertől telhetőt megtett a vérontás megfékezéséért.

Farkas Olivér kancellár megköszönte az osztrák házaspár önzetlen közreműködését abban, hogy a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend kápolnája olyan ereklyével gazdagodott, amelynek nemcsak kiemelt szakrális jelentősége van a magyarság számára, hanem fontos összekötő kapcsot is jelent Európa népei között.

Farkas Olivér kifejezte reményét, hogy ez az ereklye a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmének és gyógyító erejének forrása lesz mindnyájunk és szeretteink számára, akiket imáinkban Mennyei Atyánk trónusa elé hozunk.

A Hild József tervei alapján épült és 1856-ban felszentelt Hermina-kápolna Zugló legrégibb temploma, amelyet József nádor fiatalon elhunyt leánya, Hermina Amália főhercegnő tiszteletére építettek, s amelynek orgonája a Szent Sír-lovag, Liszt Ferenc kedvelt hangszere volt.

Szöveg: Kveck Péter

Fotók: László J. Csaba

Magyar Kurír nyomán

(2022-02-18 20:09:34)




(2022-02-18 19:58:32)




 

 

 

 

 

 

(2022-02-17 20:12:43)




 

 


>>> Részletek
(2022-02-17 19:45:49)




Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve háromnapos lelki és művészeti programsorozattal fogadta a NEK szimbólumát, a missziós keresztet a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága a budapesti Hermina-kápolnában augusztus 6. és 8. között.

Sajátos módon kötődik a lovagrend a missziós kereszthez, hiszen alkotója, Ozsvári Csaba maga is a Szent Sír lovagja volt, eredeti koncepciójának kidolgozásában pedig Csordás Eörs, a rend néhai magyarországi kancellárja is fontos szerepet játszott.

A három nap arra is alkalmat adott, hogy a Szent Sír lovagjai és dámái bemutassák az érdeklődők számára rendjük küldetését.

Urunk színeváltozása ünnepén, augusztus 6-án Varga Lajos váci segédpüspök, a lovagrend váci kerületének perjele mutatott be ünnepi szentmisét, illetve vezette a jeruzsálemi zsolozsmát.

Ezt követően a szintén rendtag, Bednarik Anasztázia orgonaművész és Havasi Katalin énekművész tartottak egyházzenei áhítatot a Liszt Ferenc által is kedvelt kicsiny orgona kíséretével.

Augusztus 7-én Sztankó Attila máriabesnyői plébános – maga is a lovagrend tagja – celebrált szentmisét a Szent Kereszt tiszteletére. A szertartás zenei szolgálatát Számadó Gabriella operaénekes, valamint Tóthné Benkő Krisztina hegedűművész és Tóth Miklós Zsolt karnagy lovag látta el.

Dévay Attila lovag bemutatta a főváros egyik ékszerdobozának számító Hermina-kápolna történetéről s értékeiről készített rövidfilmjét.

Jungbert Béla, a Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartója a szentföldi keresztények helyzetét, illetve az ő támogatásukra létrejött lovagrend működését ismertette a kápolnát megtöltő érdeklődőkkel.

A lelki-szellemi elmélyülést szolgálta Benda Gábor Jézus története című zongoraműve a szerző előadásában, felesége közreműködésével.

Augusztus 8-án a vásárnapi szentmisét Pajor András budapest-herminamezői plébános mutatta be. A zenei szolgálatot Ötvös Csilla operaénekes és Hegedűs Valér orgonaművész látta el.

A szentmisét követően tartott megemlékezés során Ozsvári Imri és Dévay Attila személyes hangvételű tanúságtételükben emelték ki Ozsvári Csaba (1963–2009) ötvösművész és családapa példáját, kinek életszentségét mind többen tisztelik.

Forrás és fotó: Érszegi Márk Aurél OESSH/ Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága

Magyar Kurír nyomán


(2021-08-09 00:00:00)




Szalay László

 

Gyászbeszéd Szalay Ákos felett a Kisváci temetőben 2021. június 18-án

 Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd a koporsód előtt állok, s beszélnem kell testvéreid nevében. Most a testvér áll a testvér koporsója előtt.


Napokon át kerestem a búcsúzás szavait. Ezek a szavak nem érkeztek meg. Megtorpantak a küszöb előtt. Nem véletlenül.

Néhány perccel ezelőtt hallhattuk a XX. századi szakrális zene egyik legnagyobbjának Beatus vir című kórusművét, pontosabban annak befejező részét. A műben elhangzó utolsó mondat: Beatus vir, qui sperat in eo. A 33. zsoltár sokat idézett, híres mondata. Boldog az az ember, aki őbenne bízik.

Nem véletlenül hoztam el neked ezt a zenét, Henryk Mikołaj Górecki II. János Pál pápának ajánlott művét. Hiszem, boldog ember voltál, mert őbenne bíztál. Ennek a belé vetett bizalomnak, ennek a reménynek a bizonyosságon túli hitével tudtad, te is öröklétre születtél. Sokan vagyunk itt, akik osztozunk ebben a hitben, hogy az idő zárójelei közé szorított földi léten túl örök életre teremtettünk.

Június 5-én, szombaton, szűkebb pátriád, a Dunakanyar egyik legszebb, magaslati pontján, immár közelebb az ég felé, Teremtőd hívására elengedted a földet, s elengedett téged a föld. Ama szombaton, úton a zebegényi Kálvária-domb felé, Teremtőd hívására átlépted - a költő szavait idézve - a halál fehérre meszelt küszöbét. Te már a küszöbön túl, mi még a küszöbön innen. Még sincs valódi elválás, még sincs valódi búcsú. Azt mondják, ha úgy válunk el a másik embertől, hogy „Isten veled”, akkor ebben a két szóban ott rejlik az újabb találkozás csírája.

    

      Most azért gyűltünk össze, hogy elkísérjük utolsó földi útjára belőled azt, ami romlandó, halandó. Attól azonban, ami benned örök és halhatatlan, nem tudunk búcsút venni. Nem tudunk, mert nem lehet. Mert abban, ami a legfontosabb, ami a leglényegibb, elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Egyazon út, egyazon cél. Valamennyien ugyanoda igyekszünk. Valamennyien őbenne bízunk. Beatus vir, qui sperat in eo.

A búcsúzás profán szavai tehát, így gondolom, érvénytelenek. Vannak azonban érvényes szavak, hitem szerint ezek az ima szavai.

Imádkozni fogunk, hogy emberi gyarlóságból fakadó hibáid, vétkeid megbocsátván a Mennyei Atya fogadjon be az örök hazába. Amikor ezért imádkozunk, néhány évvel ezelőtt előrement feleségedért, Katiért is imádkozunk. S kérni fogjuk az Istent, adjon erőt és kegyelmet fiadnak, Jánosnak, hogy a reá szakadt egyedülségben is megtapasztalja s fölismerje: még sincs egyedül.

Néhány napja arra gondoltam, csupán annyi a teendőm, hogy megállok a koporsód előtt, s elmondok egy imát. Egy imát, vagyis érvényes szavakat. A saját szavaimat most zárójelbe teszem, mert kölcsönzött szavakat hoztam. Egy közel száz évvel ezelőtt elhangzott szentbeszédből, egy nagyböjti lelkigyakorlaton elhangzott elmélkedésből. Ezek a szavak, ezek a mondatok nem az ima szándékával születtek, mégis, meggyőződésem szerint, az ima erejével hatnak. Ezek a szavak, ezek a mondatok nem zárultak be a múlt idő térfogatába, ma is olyan elevenek, mint elhangzásuk idején. Prohászka Ottokár püspök egyik utolsó, halála előtt két héttel elmondott beszédének a záró szavait olvasom föl. Nem is annyira neked, hiszen már nincs szükséged emberi szóra. Te már, hitem szerint, színről-színre látsz, mi még csak tükör által homályosan. Magunknak olvasom föl ezeket az érvényes szavakat, mindazoknak, akik itt összegyűltünk, mégis elsősorban és mindenekelőtt fiadnak, Jánosnak.

 

„Gyászolsz testvérem? Nagyon fáj neked szerettednek távozása? Szomorú vagy, hogy kidől mellőled valaki, akit nagyon szeretsz? Jól teszed. Nem mondom, hogy ne tedd. Én tisztelem a gyászodat, tisztelem fájdalmadat. A bánat is lehet erény, a szomorúságot is értékelem, ha a lélek szent megadásában tölti be szívedet. De ne maradj meg ennél, ne csak gyászolj, ez passzív, elernyesztő érzés egymagában! Oltsad bele gyászodba a tevékenység szellemét szüntelen imával! Imádkozz érte és vele! Az ő lelke már tisztán látja a túlvilág értékeit. Az ő szeme előtt már fölragyog Isten fölsége, már tudja, mit jelent az Isten országára várni. Egyesülj az ő tisztuló lelkével! Ez a helyes gondolkodás.

Ez a gyász már közelebb van az élethez. Küldj neki kincseket az Egyház nagy kegyelmi kincstárából. Majd más lesz a gyászod is, majd fölemel, ahelyett, hogy lesújtana. Ez a valóságos szeretet diktandója, ami megmarad a síron túl is. Szent Pál mondja ezt. Odaát a hit megszűnik a látásban, a remény a megvalósulásában, de a szeretet megmarad örökké.

Úgy vagyok, mint két világ között imbolygó sirály, élek még itt, és tartozom oda, létföltételeim még itt, de teljesedéseim odaát, hitem világít, s én tartom kezemben a mécsesemet, és megyek vele előre. Fáj a szívem? Csikorog a lelkem? Mindegy, megyek, tartsd meg az irányt. A mécsedet Krisztus tüzénél gyújtottad meg, annak a fénye biztos helyre visz. Ez a mécses világítja meg halottaid sorsát is, és a te sorsodat is. Segíts nekik, de ne akard megzavarni őket. Te is oda mégy egyszer, ahol ők vannak. Igen, Uram, megyek. Köszönöm, hogy mehetek. Szeretlek, és sietek Hozzád a halálon át. Amen.”

 

Isten veled, Ákos.

 

A képeket Balla Balázs és Hidvégi Máté készítette.

Továbbiak megtekinthetők

ITT.

 


(2021-06-18 21:39:07)




gyászjelentés

(2021-06-05 21:31:01)




A szeptember havi káptalani ülésen közösségünk vendége volt Sajgó Szabolcs jezsuita atya, a Párbeszéd Háza igazgatója. A szentmisét követően, "A korunkban hitünket, egyházunkat és az egész civilizációt érő támadásokra és kihívásokra adható keresztény válaszokról, jezsuita szemmel" címen tartott előadást.

(2020-09-04 11:37:54)




Dr. Pruzsinszky József (Budapest, 1929. március 1. – Budapest, 2020. február 27.) a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek az 1991. évi magyarországi újraindulástól kezdve tagja, csillagkeresztes lovag, főtiszti rangban, hosszú időn át novíciusmestere, számos egyházi és világi szolgálattal; például a Magyar Bioetikai Társaságnak is kezdettől fogva meghatározó szereplője, 2017-ig főtitkára; különleges személyiséggel, meglehet ilyen kegyelemmel – rendkívül kedves, barátságos, jóakaratú, aktív közéleti, tudományos tevékenységgel; 62 éves házasságban boldog férj, apa, nagyapa, hitét mélyen megvallotta, az ökumenében is lelkesen szolgált, jónéhány kitüntetésben részesült, 2017-ben megkapta a Gaizler Gyula-emlékérmet, amelynek nagyon örült, a Magyar Bioetikai Társaság alapító elnökéhez – aki szintén Szent Sír-lovag – szoros baráti kötelék fűzte.

2017-ig a Magyar Bioetikai Társaság Elnökségének és a Magyar Bioetikai Szemle Szerkesztőbizottságának ugyancsak biztos „oszlopa”, akire ott is – miként a Lovagrendben – mindig lehetett számítani, állandóan készen állt, hogy szolgáljon, segítsen; a Magyar Bioetikai Társaság nemzetközi, tudományos konferenciáinak, üléseinek és közgyűléseinek kiváló protagonistája, szervezője, elnöke, előadója, hozzászólója, a Magyar Bioetikai Szemle rendszeres szerzője.

Életéből életszeretete, embersége, okossága, mértékletessége, igazságossága, bátorsága kiemelendő. Pruzsinszky doktor úr alázatos, igaz ember, kimagasló példakép; hitt, remélt, szeretett, önzetlen, tiszta, viszonzást nem váró szeretettel, gyermeki, istengyermeki mosolyával, jókedvével, humorával, életigenlésével, szelídségével, – közvetett közvetítő. Hitvalló, hitvédő, életet tisztelő, oltalmazó – az ember fogantatásának időpontjától kezdve, a természetes halálig, feltétlenül; az Életvédő Fórum, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, a Magyar Katolikus Családegyesület, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottság, Iustitia et Pax Bizottság, az Ökumenikus Életvédő Alapítvány, a Szent István Társulat kitartó, hűséges, nagyon aktív egyénisége, plébániai közösségének is – sok évtizeden át – mindvégig kitűnő, szerves részese.

Pruzsinszky József doktor úr szeretete szelídítő; például, a futballszurkolókkal teli villamoson a „főkolompos” szerető tekintet útján történő önmérsékletre segítése révén megvalósuló tömeges csitulásra; türelmessége, jámborsága kimagasló, hídépítő, összekötő.

Imádja Istent, nagyon-nagyon szereti Feleségét, Családját, Gyermekeit, Unokáit, Mindenkit.

Hazatért az Úrhoz. Ő már boldog, teljesen, tökéletesen, örökre, szent; a viszonzást nem váró szeretet jutalmának birtokosa.

Köszönjük, hogy adta, adja – továbbra is segítve minket – Őt.

Krisztus békéjében – velünk – él. Nagyon szeretjük Őt.

Mindörökre. Ámen.

 

Hámori Antal OESSH

 

(2020-03-27 18:59:36)




Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy

DR. PRUZSINAI PRUZSINSZKY JÓZSEF KC*HS
Csillagkeresztes lovag/Commendatore con placca

2020. február 27-én, életének 91. évében elhunyt.

Temetése – engesztelő szentmise keretében – 2020. március 20-án
15 órakor volt a Szent Gellért plébániatemplom altemplomában.
 (Budapest, XI. Bartók Béla út 149.)

A halottunk lelki üdvéért
Rendünk jelenlétében felajánlandó szentmise
2020. március 15-én, vasárnap 11 órakor volt a Hermina-kápolnában.
(Budapest XIV., Hermina út 23.)

 

Búcsú Pruzsinszky Józseftől
 

1995. évnek egy szép őszi délutánján klinikai szobámban két úr keresett fel. Egyikben volt tanítványomat, a másikban önkormányzati képviselőtársamat ismertem fel. Azért kerestek fel, hogy meghívjanak a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendbe. Amely szervezetről akkor még úgyszólván semmit sem tudtam. József barátom vitte a szót. Bemutatta a Rendet, annak működését, szervezetét. Mivel akkortájt éppen a keresztes hadjáratok történetével foglalkoztam, Józsefet és társát isteni küldötteknek tekintettem.

Pruzsinszky József valóban „delegátus” volt. Mint a Rendhez való csatlakozásom után novíciusmesterem, bevezetett a szervezet életébe. Megtanította, mit jelent elköteleződni egy ügy iránt, személyes példájával hitelesítve a mondottakat. A Lovagrend tagjainak egy generációját nevelte és tanította a szentföldi kereszténység iránti odaadásra, áldozatvállalásra. Mint a Rend vezetőségének tagja, amíg ereje engedte, mindig aktív és konstruktív módon vett részt a közös feladatok megoldásában.

A hűség, az elköteleződés nem csupán 62 éves, boldog házasságának jellemzője. Hűség a bölcsőhelyhez, a lakóközösséghez, a városhoz. Régi tisztviselőtelepi polgári család sarjaként mindvégig hűséges maradt szűkebb pátriájához. Sőt, önkormányzati képviselője lett körzetének a Józsefvárosban. Sokat tett a kerület, szűkebb körzete fejlődéséért, szépítéséért. Krónikása lett a Tisztviselőtelepnek. Írásaiban, történeti monográfiájában nem egyszer az utolsó pillanatban rögzítette az elsuhanó időt. Megörökítette azt a polgári világot, amelynek ő és családja egyik utolsó képviselője. Mélyen gyökerezett a múltban, ezért is tudott olyan szilárd, megingathatatlan lenni a jelenben.

Lassan, fokozatosan hagyta el a jelent, hite, meggyőződése a jövő felé fordította figyelmét. A Mennyei Jeruzsálem vonzása egyre erősödött. Öröklétbe költözésével egy bámulatos, harmonikus, gazdag életpályára kerül Krisztus katonájának koszorúja.

 

Drága testvérünk, barátunk, mesterünk!

 

Deus lo Vult!

Nyugodjál békében.
 

[A búcsúbeszéd Dr. Pruzsinszky temetésére készült, de a koronavírus járvány miatt nem hangzott el. Dr. Tringer László professor emeritus, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika volt igazgatója, csillagkeresztes lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi emeritus helytartója.]

 

(2020-03-23 14:10:16)




 

Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
 Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy

 

dipl. ing. Csermely László KHS

Lovag /Cavaliere

 

2019. május 31-én, 90 éves korában elhunyt.

 

Temetése 2019. június 18-án, kedden 13:30 órakor történt a Cinkotai temetőben

 

A halottunk lelki üdvéért  
Rendünk jelenlétében felajánlandó szentmisét
2019. június 16-án, vasárnap 11 órakor tartottuk a Hermina-kápolnában.

(Budapest XIV., Hermina út 23.)

 

Prof. Tringer László KC*HS emeritus helytartó úr gyászbeszéde 

(2019. június 18.)

 

Korban az egyik legidősebb, lélekben viszont a legfiatalabb rendtársunktól búcsúzunk.

László testvérünk 2009-ben csatlakozott a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságához. 2011. június 13-án – szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt – Paskai László bíboros, prímás, Helytartóságunk akkori nagyperjele avatta lovaggá Esztergomban.

Személyében a háború utáni magyar cserkészet kiemelkedő alakját is tisztelhettük, hisz a cserkészmozgalomhoz és annak eszméihez való hűsége miatt számtalan hatósági eljárást volt kénytelen elviselni. A Mindszenty-per kapcsán eltávolították az egyetemről, így tanulmányait csak nagy késéssel, 1970-ben fejezhette be. Villamosmérnökként később a Magyar Villamos Művektől vonult nyugdíjba. Számos egyéb hátrányos megkülönböztetésben is része volt, például a Regnum Marianum elleni perrel összefüggésben. Mindezek ellenére kitartott hite, elvei, a cserkészet eszmeisége mellett. 1989-től 1999-ig a 412-es számú Kalazanci Szent József Cserkészcsapat parancsnoka volt. Aktívan bekapcsolódott a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységébe is.

Ugyanezzel a lelkülettel gazdagította Lovagrendünket: személye hamarosan a hűség, a megbízhatóság és az elkötelezettség mintája lett számunkra. Példát adott abban, miként kapcsolódjék a Szent Sír-lovag a helyi egyház közösségéhez. László testvérünk ugyanis fiatalkora óta tevékenyen vett részt a Mátyásföldi Római Katolikus Egyházközség képviselő-testületének munkájában, amelynek csaknem negyed századon át, 2004-ig elnöke is volt. Idős kora, a földrajzi távolság és az időjárás viszontagságai sem akadályozták meg abban, hogy Helytartóságunk minden összejövetelén részt vegyen. Kitartó és következetes tagja volt a havi rendszerességgel zsolozsmázó imacsoportunknak is.

Rendi szertartásaink előtt a 121. zsoltárt imádkozzuk.

 

Lætatus sum in his, quæ dicta sunt mihi: 

In domum Domini ibimus. 

Stantes erant pedes nostri in atriis tuis, 

Hierusalem.

 

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem:

Az Úr házába fölmegyünk.

Íme, már itt is áll a lábunk, kapuidban,

ó, Jeruzsálem.

 

Reményeink szerint a mennyei Jeruzsálem kapui tágra nyíltak László testvérünk előtt.

Requiescas in pace!

 

 


(2019-06-28 14:03:30)




Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló
Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága
fájdalommal tudatja, hogy


SZENTMÁRTONI BALTHAZÁR ZSOLT KC*HS
Lovag főtiszti rangban/Commendatore con placca

2019. május 16-án, hajnali ¼ 1 órakor, életének 79. évében elhunyt.

A lelki üdvéért felajánlott szentmise
2019. május 30-án, csütörtökön 16:30 órakor volt az újlaki Sarlós Boldogasszony-templomban,
temetése pedig másnap, május 31-én, pénteken 9 órakor az óbudai temetőben.
A szertartást SZERENCSÉS ZSOLT koadjutor nagyperjel végezte.



 

Prof. Tringer László KC*HS emeritus helytartó úr gyászbeszéde

(2019. május 31.)

 Amikor 62 évvel ezelőtt, 1957-ben elbúcsúztam Pannonhalmától, és az ottani diáktársaktól, nem gondoltam volna, hogy az a nyurga fiatal diák, akit egy évre még otthagytam a gimnázium konviktusában, újra társam lesz életünk záró szakaszában. A gondviselés kiszámíthatatlan hívása eredményeképp mindketten a Szent Sír Lovagrend küldetését és köpenyét öltöttük magunkra.

Amikor most elköszönünk lovagtársunktól, hosszan méltathatnánk azt a nagy ívű életpályát, amelyet barátunk és rendtestvérünk befutott. Ez az életpálya a bencés szellemiség ragyogó példája, a Szent benedeki Regula megvalósulása egy keresztényi családapa életében.

Constituenda est ergo a nobis dominici schola servitii.  

Fel kell állítanunk tehát az Úr szolgálatának iskoláját. (Prol. 125).

Zsolt testvérünk felállította. A természettudományok jeles művelője, a fizika, a kémia, a kozmológia tudósa számtalan főiskolai tanítványában, előadásainak hallgatóiban hagyott nyomokat. Nem csupán a száraz tudományos tényeket oktatta, hanem ezek hátterében minduntalan fölvetődő környezetvédelmi, etikai és teológiai kérdésekre is rámutatott. Feledhetetlenek a vele folytatott beszélgetések a világmindenség alaptörvényeiről, amelyekhez mindig tudott valami meglepő új szempontot kapcsolni. Ugyanilyen elmélyültséget sugárzott teológiai tudása, történelmi jártassága is. Gazdag életműve könyvek, főiskolai jegyzetek, tudományos és hitéleti cikkek formájában is maradandó érték. A példamutató családapa példája a katolikus értelmiség egyházközségi aktív elkötelezettségének is. Több alkalommal volt módunk előadásait hallgatni, írásait olvasva elmélyedni egy-egy fontos gyakorlati kérdésben.

2008 szeptemberében avattuk lovaggá a Moson megyei, burgenlandi Boldogasszony (Frauenkkirchen) ferences bazilikájában. A Szent Sír Lovagrendhez való kapcsolódása jelentősen gazdagította helytartóságunkat is. Közösségünk hamarosan a novíciusmesteri feladatokat bízta rá, amelynek a tőle megszokott gondossággal és alapossággal tett eleget.

Zsolt testvérünk a szilárd, megrendíthetetlen hit példaképe mindannyiunk számára. Betegségével való küzdelme a hit diadala még akkor is, ha szervezetét a kór végül is legyűrte. Még kezelő orvosai is rácsodálkoztak arra a lelki erőre, amely a betegség előrehaladását egy időre le tudta fékezni. Mennyei patrónusa, rendtársunk, Boldog Bartolo Longo segítségét kérve a hit és a remény sugarát árasztotta szerető családjára és mindnyájunkra.

Rendtársaink nagy része ezekben az órákban Csíksomlyón a Szentatyát fogadja. A távollévők és a megjelent testvérek nevében is búcsúzom tőled, kedves Zsolt barátom, testvérem, bencés diáktársam atyánknak, Szent Benedeknek szavaival:

Quisquis ergo ad patriam caelestem festinas, hanc minimam inchoationis regulam descriptam adjuvante Christo perfice; et tunc demum ad maiora, (quae supra commemoravimus), doctrinae virtutumque culmina Deo protegente pervenies (LXXIII. 25.).

Bárki vagy tehát, ki a mennyei hazába igyekszel, Krisztus segítségével teljesítsd ezeket az enyhe, kezdőknek írott szabályokat. Így aztán végül Isten segítségével eljutsz majd a bölcsességnek s az erényeknek (előbb említett) magas csúcsára. Amen.

Zsolt teljesítette a Regulát, nem is kezdő fokon. Reményünk szerint már a mennyei hazában a színről-színre látás adományának örvendezik. 

 

Carissime amice et confrater Zsolt:

Requiescas in pace!



 

 

(2019-06-06 09:24:20)




Április 2-án, a Hermina-kápolnában 18 órakor kezdődő káptalani misénken KONCZ ATTILA, LÁSZLÓ JÓZSEF CSABA, SZEPES BÉLA és VAJDA PÉTER  novícius jelöltek beöltözésére került sor.
A szentmisét követő generális káptalanon az Indiából származó Benvin Sebastian Madassery verbita atya volt a vendégünk.
Emeritus helytartónk, Tringer László professzor úr épp a káptalan napján, április 2-án töltötte be 80. életévét.

(2019-04-15 20:40:59)




Az Eucharisztikus kongresszusra történő felkészülés jegyében a 72 Tanítvány mozgalom szervezésének köszönhetően Szentségimádásra kerül sora  a Budapest Belvárosi Főplébánia templomában. Kettő rendtársunk, prof. dr. Tringer László emeritus helytartó és dr. Somodi Zoltán csillagkeresztes főtiszt 2019. január 22-én –  dr. Batthyány-Strattmann László emléknapján – volt jelen az előjegyzés szerinti rendben óránként érkező, az Oltáriszentséghez járulók között.
 

OESSH LH Press

(2019-01-23 20:56:00)




A Magyar Helytartóság több lovaggal és dámával képviseltette magát a Margitszigeten  nagyperjelünk Erdő Péter bíboros úr által celebrált szentmisén, melyen Szent Margitra emlékeztünk. A kiállított ereklye mellett rendtársaink álltak őrt.

StMargit

StMargit

OESSH LH Press

Bővebben itt és itt.

(2019-01-23 20:20:18)




Hermina-kápolna, 2018. szeptember 16.

 

2018. szeptember 16-án, vasárnap, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend legnagyobb ünnepe, a Szent Kereszt felmagasztalására bemutatott szentmise után került sor Csordás Eörs Mária atya, rendünk magyarországi újraindítója, mesterünk és példaképünk emlékkövének ünnepélyes leleplezésére és megáldására a Hermina kápolna kertjében. Az emlékkő (sztéle) Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, a lovagrend tagjainak és azok hozzátartózóinak adakozásából és a kulturális kormányzat hozzájárulásából készülhetett el. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, érsek, akadémikus, rendünk magyarországi nagyperjele mutatta be Szerencsés Zsolt tb. kanonok, koadjutor nagyperjel, Kelemen Imre érseki irodaigazgató, Varga Norbert érseki titkár, szertartó és Szabó László atyák koncelebrálásával.


A szentmisén részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó, Eörs atya tisztelői.

A szentmise elején Jungbert Béla helytartó úr köszöntötte bíboros urat, a vendégeket és a híveket. Az olvasmányt Hidvégi Máté lovag, a szentleckét Farkas Olivér kancellár olvasta fel. Homiliájában a bíboros atya a Szent Kereszt megtalálásának történetéről, az irgalmasságról, a reményről, a templomok tornyára helyezett keresztről, mint az emberiség felkiáltójeleiről, az eucharisztikus Krisztusról: életünk, reményünk és erőnk forrásáról, és a közel-keleti keresztények védelmének kötelességéről beszélt. A Hívek könyörgését, Rendünk tagjai mellett, a Hermina kápolna közösségének egyik tagja is mondta.

A szentmise után bíboros atya megáldotta Csordás Eörs atya emlékkövét a kápolna-kertben. Laudációt mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Jungbert Béla helytartó. A szentmisén és az emlékkő-avatáson közreműködött Hegedűs Valér orgonaművész, a Hermina kápolna karnagya, Számadó Gabriella operaénekes, a Hermina-kápolna közösségének tagja, a Magyar Állami Operaház művészei Somogyvári Csilla vezetésével, aki Rendünk főtisztje, az emlékkő felállítását szorgalmazó Somodi Zoltán titkár felesége, a Béres Ferenc énekkar Hegedűs Szabolcs vezetésével és az 55 tagú Liszt Ferenc gyermekkórus.


Az eseményt követően minden jelenlévő meghívást kapott a kápolnával szomszédos Liszt Ferenc Általános Iskola dísztermében tartott fogadásra, ahol Hóvári János csillagkeresztes főtiszt köszöntötte a vendégeket.

Tudósítás az eseményről a Magyar Kurír honlapján, további képekkel:  itt.

 

 

Hidvégi Máté KHS

Fotó: Hollósy Andrea LHS

(2018-09-21 13:18:20)




2018. augusztus 19.-én, a Csordás Eörs atya egyik kedves és lelkes tanítványa, Szabó László atya által a Hermina-kápolnában celebrált misét követően, ünnepélyes körülmények között került sor a később felállítandó sztélé alapkövének megáldására és az időkapszula elhelyezésére, benne a támogatók névsorával és több helytartósági dokumentummal együtt. Elhangzott, hogy 2018. szeptember 16-án, az Erdő Péter bíboros-nagyperjel úr által celebrált szentmisét követően kerül majd sor ezen a helyen az emlékkő felavatására, megáldására. Az alábbiakban helytartó úr beszédét közöljük.

Szalai Ákos emlékezik Eörs atyára    Helytartó úr

 Az Úr különös kegyelme az, hogy erre a megemlékezésre végre sor kerülhetett. A hálaadó ima fontossága mellett hadd említsem meg, hogy az emlékmű megvalósulását jelentős összeggel támogatta a Balogh Zoltán miniszter úr által vezetett kulturális kormányzat, emellett rendünk legtöbb lovagja és dámája is felajánlást tett, hogy a mű elkészülhessen.  A gondolat kezdeményezője, mentora és motorja Somodi Zoltán főtiszt, helytartósági tikár úr volt, akit ezért külön köszönet illet.

 

 Eörs atya, ettől kezdődően, immár ebben a formában is közöttünk lesz itthon, a Hermina-kápolna kertjében. Szerető, együtt tartó, emlékeztető, óvó és figyelmeztető tekintete előtt vonulunk majd misére, ő előtte. Emlékeztetnék arra, hogy élete utolsó szakaszában, Eörs atya még Bécsben, a Pazmaneumban, többször is említette, hogy arra vágyik, bár lehetne még valaha a Hermina kápolna állandó papja, lakhelye pedig az alsó szinten, a lovagterem környékén lehetne. Hát ez most ebben a sajátos és kései formában valósulhatott meg. Egy másik, személyes jellegű emlék: Eörs atya mindig az őrállás, a folyamatos lelki-intellektuális keresztény készenlét példaképe volt. Ugyanúgy, mint a jó katona, aki mindig feladatot teljesít, aki még akkor is „programban van”, ha történetesen, éppen pihen, erőt gyűjt. A szentföldi zarándoklatok során, amikor kiemelt vállalásaként kispapokat is magával vitt, többször mi, lovagtársai is szerencsés tanúi és részesei lehettünk annak a folyamatos lelkigyakorlatnak és intenzív imaéletnek, amelyet ilyenkor irányított az autóút során, a szent helyeken és a szállásokon egyaránt. Fárasztó, de nagy élmény volt ez! Ezúton köszönjük Neked ezt is, Eörs Atya! Emlékedet így őrizzük meg! Veled együtt állunk itt őrt, a Herminában!

 Mindemellett azonban illő, hogy most életéről és papi munkásságáról is szóljunk röviden. Eörs atya Csordás Eörs Maria Siegfried néven született Budapesten, 1943. március 12-én. Szülei Dr. Csordás László mérnök és Marsovszky Lívia klasszika-filológus voltak. Három testvére: Éva Lívia nyugalmazott laborvezető, Budapesten él, s lovagrendünk nagyrabecsült dámája, Pál, aki számítástechnikus és Torontóban él, végül pedig György, ő matematikus, egyetemi tanár a Honolului Chaminade Egyetemen, Hawaiiban. A család eredeti neve a német Sommer volt, amelyet 1935-ben magyarosítottak, és az apai nagymama vezetéknevét vették fel. Mindkét szülői ágon találunk nevezetes felmenőket: az apai ágon pl. Dr. Csordás Elemért, Budapest tiszti főorvosát az első világháborút követően, a járványügyi szolgálat újjászervezőjét, vagy anyai ágon Marsovszky István választott püspököt, királyi táblabírót, a 18. század végén. Eörs atya nem sokkal halála előtt elkészíttette címerét, tette ezt nem a múltba révedés miatt – mert kevés dolog állt volna tőle távolabb – hanem figyelmeztetésként, hogy őseihez hűen ő is mindig készen álljon Krisztusért a vértanúságra. „Keresztény őseim csak egy rangot és méltóságot ismertek…, a vértanúságot Érte” – amint megfogalmazta egyik, édesanyjához írott levelében.

 A József Attila Gimnáziumban érettségizett és 1961-1966 között az Esztergomi Érseki Főiskola hallgatója volt. 1966. június 19-én szentelték pappá Esztergomban. VI. évesként már a budapesti Központi Szemináriumban volt, majd a budapesti Hittudományi Akadémián doktorált teológiából.

 Papi működésének helyszínei: káplán Varsányban és Nógrádsipeken (1967-1969), Balassagyarmaton (1969-1974), plébános Lábatlanban (1974-1983), majd Budapest-Tisztviselőtelepen (1985-1991), később a Budapest-Rákospalota főplébánián (1995-1998). 1982-1985 között a Római Magyar Pápai Intézet ösztöndíjasa és a Gregoriana Pápai Egyetem kánonjog-hallgatója. 1991-1995 között a budapesti Hittudományi Akadémia vicerektora, 1998-2002 között az Esztergom-budapesti Főegyházmegyei Hivatal irodaigazgatója, végül 2002-től haláláig a bécsi Pazmaneum papnevelő intézet rektora volt.

 Munkásságát öt fő vonulatba rendezhetjük: 1. gyermekek és fiatalok pasztorálása; 2. kispapok nevelése; 3. kánonjogi és teológiai munkásság; 4. a magyarországi katolikus egyház és azon belül az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye megerősítése; 5. a szentföldi keresztények védelmezése, ennek összefüggésében pedig a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi újraindítása és megerősítése. Számunkra legfontosabb műve a mi saját sorsunk: a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi újjászervezése és az első „lovag-generációk” kinevelése. Csordás Eörs protonotárius kezdeményezésére Giuseppe Caprio bíboros-nagymester 1991. szeptember 14-én alapította újjá a magyar főbiztosságot, melyet 1998. június 1.-én Carlo Furno bíboros-nagymester helytartósági rangra emelt. És Eörs atya volt az, aki hónapról hónapra tanított minket – liturgikus keretek között, káptalanokon, zarándoklatokon és a szentmiséken. Ő volt az is közülünk, aki talán előre látta a korunkban zajló keresztényüldözést. Egyik prédikációjában azt kérte, „gondoljunk a ma Keleten élő testvéreinkre, imádkozzunk értük, akik életveszélynek kitéve megvallják Krisztust”. Arra bíztatott, hogy „emeljük fel mi keresztények bátran a hangunkat, figyelmeztessük a világot, mielőtt késő lenne”.

 Amikor szem-melanómáját diagnosztizálták, csak ennyit mondott: „fiat voluntas…”. Önmagával különben is alig törődött. 2010. április 14.-én, Bécsből, a Pazmaneumból együtt indultunk volna kispapokkal Jeruzsálembe, zarándokútra. A megbeszéltek szerint, imádkozva vártunk Rá a kápolna előterében. Nem jött. Ilyen még nem volt. Ő ugyanis mindenhova, mindenki előtt odaért. Amikor szobájában megtaláltuk, felöltözve, útra készen feküdt ágyán. Bal keze a szíve fölött, jobb keze, amellyel talán a gyógyszeréért nyúlt, teste mellett. Elment. Hazatért. A zarándoklatot nélküle tettük meg.

   

 Csordás Eörs az Esztergomi Bazilika altemplomában, maga választotta helyen, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvényével díszített márványlap mögött nyugszik. Emléke legyen áldott és erősítsen bennünket!

 

Dr. Jungbert Béla KC*HS

OESSH helytartó

 

(Készült: Hídvégi Máté, Lelki atyánk, Mons. Dr. Csordás Eörs Mária emlékezete című írásának a felhasználásával)

(2018-08-24 19:16:16)